Papp Lászlő: Szent őrület
Karnevál idején megbolydul New Orleans. A tíz napig tartó ünneplés alatt a város apraját, nagyját áthatja a mindent magával ragadó hangulat. Igy történt ez most, alig hat hónappal a város jórészét elpusztító Katerina hurikán után is. Bizonyítva, hogy egy sokat szenvedett közösség “megfogyva bár, de törve nem” élni akar. “Ha volt idő, amikor arra volt szükségünk, hogy kizökkenjünk a mindennapok gondjaiból, amikor elterelődjön a figyelmünk bajainkról, akkor az most van. Eresszük el magunkat, hogy megnyugodhassunk és megújulhassunk” - mondta Paul McIlhenny, 2006-os parádé “királya”.A farsangi hagyomány Európa katolikus hagyományaiban született, a századok során New Orleansban nevelkedett fel. 1838-ra vezethető vissza az itteni rendezvény. Az állarcos karnevál felvonulását abban az évben rendezték meg először. A szokás az évek során számos átalakuláson ment át. Egyre több rendzavarás és iszákos tobzódás jellemezte, a város vezetősége már végleg meg akarta szüntetni. 1857-ben azonban egy magán alapítású klub vette át a rendezést, amely rendet is teremtett. Az ünneplés görög istenéről a COMUS nevet adták a rendezvénynek, amely aztán franciául KREWE lett. (Ejtsd - krú) A polgárháború megszakítása után, 1870-től a felvonulások, ünnepségek a mai napig folytatódnak.
A január 6-i farsang báljai után a hamvazó szerdáig tartó ünnepségsorozat tíz napig tartó felvonulásokkal, parádékkal teljesedik ki. Az idén New Orleansban 27, a környező öt helységben pedig mintegy 36 felvonulást rendeztek. Ez ugyan valamivel kevesebb volt, mint azelőtt, és az útvonalat is meg kellett változtatni. Az árvíz során megrongált Canal sugárút helyett a belvárosban megkímélt Napoleon és St. Charles út lett a legfontosabb helyszin. Itt vonult fel vasárnap, az idén először egy napon a két “superkrewe”, az Endymion és a Bacchus. A legtöbb “KRÚ” görög nevekkel büszkélkedik Atlastól Zeusig. Van afrikai jellegű parádé is: a Zulu, van kinai, olasz, ír, karibi, családi, női, stb. jellegű felvonulás.
<img src="http://lelteto.com/Assets/Images/mardigrasjpg.jpg" width=450 height=300>
A gazdagon feldíszített kocsikból 20-25-öt, sőt a legnagyobb parádénál 40-et lehetett megszámlálni. Ezek között diákzenekarok, lovas bandériumok vonulnak. A szekerekről többszáz jelmezbe öltözött résztvevő bőkezűen szórja a gyöngyös nyakláncokat és ajándékokat a lelkes tömegnek. A legnagyobb parádén, az Endymion-on 2200-an vesznek részt. Ezek 4-5 ezer dollárral járulnak hozzá az ünnepséghez, ennyibe kerül számukra a”hely-jegy”, meg az ajándékok, amiket maguknak kell megvenni. Nem is beszélve a pompás ruházat gyakran hihetetlen magas költségéről. Mindezt lelkesen, megtiszteltésként önként vállalják.
Az 59 év óta müködő, görög építészetet megjelenítő, Thoth parádé tagjai ezen kivül még kórházakat és más jótékony célt is támogatnak adományokkal. Külön érdekesség volt az idén a Katerinát kicsúfoló, meg a háztetők ideiglenes borítójaként szolgáló “kék tarpulin” mottót választó sorozat.
Szép, szép, de persze nem minden ilyen rózsás New Orleansban. A Külső Kilencedik Kerület (Lower Ninth) ma is olyan romhalmaz, mint közvetlenül a vihar után volt. A Lakeview (amely helyet adott a Magyar Konzulátusnak) ma is várja a hivatalos döntést, hogy egyáltalán vissza lehet-e építeni a házakat.The US Army Corps of Engineers lázasan dolgozik a gátfalak megerősítésén, de nem tudja garantálni, hogy a munkát időre befejezik, mielőtt az idei hurikán időszak elérkezik. Még ha el is készülnek a gátakkal, azok csak egy hármas erősségű vihart tudnak majd kiállni. Mi lesz, ha újra egy ennél erősebb jön?
A szállodai szobák nagyrészét a munkások foglalják el, így alig maradt hely a pénzt hozó túristák számára. Ennek megfelelően az egész rendezvény jellege megváltozott. Ami azelőtt főleg a túristák csalogatója volt, most a helybeliek ünnepi alkalma. A város apraja-nagyja kivonult és önfeledt örömmel sorakozott fel a felvonulási útvonalakon. A sugárútak közepén levő zöldterületen piknik hangulat uralkodott. A gyermekek számára létrákat állítottak fel, hogy onnan jobban láthassák a felvonulókat és sikeresebben kapkodhassák az ajándékokat.
De a helyi lakosság összetétele is megváltozott. Az eredeti félmillió a felére apadt. Annak ellenére, hogy megfogyatkozott a rendőrség, negyedére csökkent a bűnözés, tizedére az azelőtt gyakori gyilkosságok száma. Az áprilisra időzített választásokon valószínűleg egy teljesen új vezetés veszi majd át a tehetetlennek bizonyult gárda helyét. Persze nem lesz könnyü dolga annak aki talpra akarja állítani a leromlott várost. Komoly külső segítség nélkül csőd helyzet állhat elő, hiszen a város hiába menesztette el az alkalmazottak felét, még mindíg 150- 200 millió dollár hiányzik az évi költségvetésből. Mintegy 80 ezer ház veszett el, és azok természetesen nem fizetik az ingatlan adót. A lakosság fele más államba távozott, ott vásárol és fizet forgalmi adót is.
Aki a Mardi Gras ünnepségek alatt a Francia Negyed bárjait, éjjeli szórakozó helyeit látogatta, alig érezhette a válságot. Igaz, hogy csak kétharmad annyi van nyitva, mint azelőtt, de azokban ugyanúgy folyik az ital és szól a zene, mint valaha. Ez azonban pünkösdi királyság, mert a zenészek jórésze csak erre az alkalomra jött vissza, a társulatok nem tudják összeszedni a szétszórt tagságot. Mint mások, legtöbbük szintén elvesztette otthonát New Orleansban.
A magyar tiszteletbeli konzul, Dr. Gergátz István hívására érkeztem, hogy részt vehessek a Mardi Gras ünnepségein. Sajnos ő virusos megbetegedéssel ágynak esett, így felesége Bika Julianna mutatta be a város nevezetességeit. Őt mindenki ismeri, hiszen az általa szerkesztett internetes Nyugati Hírlevél a világ minden tájára eljut. Találkoztam a megfogyatkozott magyarság jelentős személyiségeivel is. Ők ugyanúgy kivették a részüket az ünneplésből, mint a város többsége. Tóth József Napoleon úti házánál gyültek össze a nagy Lundi (hétfői) Gras parádé alkalmával. Szodomka Ida volt a háziasszony, aki rendszeresen betölti ezt a szerepet.
A mult hónapban is ő látta vendégül Simonyi nagykövetet ottani látogatása alkalmával. Külön élmény volt megismerkedni Fülöp Lászlóval. Ő az egész Katerina vihar alatt ott maradt a városban, hogy filmezze az eseményeket. Rövidesen a utahi Sundance Filmfesztiválon mutatják majd be az eredményt.
Az ünnep utáni hétköznapok gondja lesz a helyszíneken összegyült sok tonna szemét eltakarítása. A pénzhiánnyal küzdő város segítségére siető önkéntes diákok és társadalmi szervezetek azonban ebből is kiveszik a részüket. Bizonyítva, hogy a tragédia nemcsak megtépáz, de meg is erősít egy közösséget.
Papp László
comments powered by Disqus