Karinthy Frigyes : Barabbás
irta Karinthy Frigyes
Megjelent a "Hungarian Graded Reader" c. könyvben melynek anyagát összeállitotta Mihályfy Ilona és Eszényi Éva, Koski Gusztáv irányitása alatt, kiadta a Foreign Service, Dept. of State, az Office of Education (DHEW) közremüködésével 1968-ban.
Elbeszélés Karinthy Frigyes után
A harmadik nap alkonyán pedig kilépett a bolt keskeny kapuján, és csendesen megindult az úton. Kétoldalt feketén füstölögtek a romok. Lent, a kiszáradt árok fenekén találta meg az elsöt azok közül, akik Pilátus háza elött kiáltozták Barabbás nevét.
Megállt elötte és csendesen így szólt:
- Itt vagyok.
Az pedig felnézett rá és zokogni kezdett.
- Rabbi! Rabbi! - zokogott.
És a mester szelíden folytatta:
- Ne sírj. Allj fel és jöjj velem. Mert visszamegyek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé, és új törvényt kérek magamra és reátok, akik Barrabást választottátok, s akikkel ezt mívelte Barabbás.
- Ó, én bolond - kiáltott a nyomorult, fejét öklével verve, - ó én bolond, aki Barabbást kiáltottam! Barabbást, aki ide juttatott!
- Jól van - folytatta szelíden a mester, - most hát jöjj velem Pilátus háza elé, ne törödj semmivel, ne figyelj semmire, csak rám, és amikor intek neked, kiáltsd egész szivedböl és egész tüdödböl: “a názáretit!”, mintha azt kiáltanád: “az életemet!”
Az pedig követte öt.
És találtak útközben másik nyavalyást, akinek Barabbás elvette házát és feleségét és gyermekét, és szemeit kiszúratta.
És ö homlokát érinté csendesen kezével és így szólt:
- Én vagyok az. Jöjj velem Jeruzsálembe, és amikor az én kezemmel érintelek, kiáltsad: “a názáretit!”, mintha azt kiáltanád: a házamat! a gyerekemet! a szemem világát!”
Az pedig felzokogott és követte öt.
És találtak még másikat is, kinek kezei és lábai kötéllel voltak összekötve, öt magát pedig arccal a mocsárba nyomta le Barabbás, tetvek és csúszómászók közé. És odament hozzá és megoldotta kötelékeit és így szólt hozzá:
- Ismerlek téged. Te költö voltál, aki a lélek repülését hirdetted. Jöjj velem, és amikor intek, kiáltsd: “a názáretit!” mintha azt kiáltanád:”a szabadságot!” “a léleknek és gondolatnak szabadságát!”
Az pedig megcsókolta az ö saruját és csak a szemével könyörgött, mert a szája még tele volt sárral.
És így mentek tovább, és egyre több béna és sánta és nyomorult bélpoklos csatlakozott hozzájuk, akiket Barabbás tönkretett. És mindegyik külön-külön zokogva verte a mellét és könyörgött neki, hogy intsen majd, ha kiáltani kell: “a názáretit!”, mintha azt kiáltanák: “békesség! békesség! békesség e földön!”
Estére pedig megérkeztek Jeruzsálembe, Pilátus háza elé.
A názáreti pedig, élén a sokaságnak, mely követte öt, a tornác elé járult és felemelvén átszegzett kezeit, szeliden szólni kezdett:
- A pászkák ünnepe nem múlt még el, Pilátus. Törvény és szokás, hogy húsvétkor egyikét az elitélteknek elbocsássad, úgy ahogy a nép kívánja. A nép Barabbást kívánta, s engem megfeszítettek - de vissza kellett térnem halottaimból, mert láttam, hogy a nép nem tudta mit cselekszik. E sokaság mögöttem megismerte Barabbást és most új törvényt akar - kérdezd meg öket újból, amint az a törvénykönyveink-ben meg van írva.
Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, s kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és így szólt:
- Hát kit bocsássak el mármost, Barabbást vagy a názáretit?
És akkor ö intett nekik.
És ekkor zúgás támadt, mint a mennydörgés zengett fel a sokaság. És a sokaság azt kiáltotta: “Barabbást!”
És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik azt kiáltotta: “a názáretit!”
A mester pedig halovány lett és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön megismeré mindegyiknek az ö arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ö arcába, véres szemei hunyorogtak, és a torkából úgy bömbölt rekedten:
”Barabbás!”, mintha azt hörögné: “halál! halál! halál!”
Pilátus pedig zavartan lesütötte az ö szemeit és mondá neki: “Te látod...”
Ö pedig bólintott fejével és csendesen felmenvén a lépcsön, kinyújtotta kezeit a hóhér felé, hogy kötözze meg.
comments powered by Disqus