Az első karácsony
Ez a názáreti Jezus élettörténete, a majd kétezer esztendővel ezelőtt élt prófétáé, akiről halála után buzgó férfiak könyveket írtak : evangéliumokat, azaz örömüzeneteket. Azokba belefoglaltak mindent, amit róla megtudhattak; de ez a minden néha kevés: a bizonytalanságban hagy; mÁskor meg túl sok: megzavar. Jámbor, együgyű lelkek el sem igazodhatnak bennük, s a tudósok is csak úgy, ha magyarázzák. Ahányan vannak, annyiféleképpen. Akkor pedig hol marad a hivő ember lelki épülése?Én, kései evangélista, két úrnak fogadtam szolgálatot : az igazságnak, meg a hitnek. Nem ellenségei ezek egymásnak. Igazság útján addig haladtam, amíg magamnak képet nem alkottam : ez Jézus. De ki állhat jót a végső igazságról? Talán másnak van igaza, talán egyikünknek sincs. Az arcot azonban, melyet az evangéliumokból előragyogni láttam, most hivő embereknek megmutatni akarom. Ime, az ember . . . . . . Legendák ködébe vész a Jézus születése. Parancsot küldött Augustus, a római császár birodalma minden tartományába, az egyik tengertől a másik tengerig, hogy a föld minden lakóját összeírják. Hadd tudja meg, hány ember féli az ő hatalmát.
A kis Zsidóországba is eljutott a parancs. Nosza, lett sürgés-forgás, lótás-futás ! Asszonyok útravalót csomagoltak, férfiak szamarakat nyergeltek, hogy mindenki oda utazzék, ott írassa össze magát, ahonnan a családja származott.
A názáreti ácsmesternek, Józsefnek Betlehembe kellett mennie, mert az ő családja, a híres Dávidcsalád, amelyből királyok is születtek, abból a távoli városkából való volt. Fiatal feleségét, Máriát féltő gonddal ültette a szamár hátára, s négy napig rótták az utat hegyen föl, völgyön le, amíg egy este, holdvilágos, csillagos este Betlehembe megérkeztek.
Egyik háztól a másikig jártak; egyik vendégfogadó után a másikba kopogtattak be: éjjeli szállást csak nem kaptak sehol. Telve volt a város messziről jött vendégekkel. A végén is mit tehetett egyebet szegény József? Hideg éjszakában kint csak nem hálhattak, bekéredzett egy istállóba a városka szélén. S puha szalmán, kérődző állatok teste melegében, ott adott életet Mária az ő elsőszülött fiának, a kicsi Jézusnak. Jászolba fektette, altatta, etette drága szép Mária az ő kedves fiát, a kicsi Jézuskát.
Nagy fényesség támadott a kicsi Jézus feje körül. Nem is fért el az a nagy fényesség a kicsi istállóban. Kiáradott az ajtó hasadékán, nekifutott a nagy pusztaságnak, ahol pásztorok csendesen nyájaikat őrizték.
A pásztorok erősen megrémültek a fényesség láttán. De akkor hirtelen szózatot hallottak: Ne féljetek!
- Ime, nagy örömet hirdetek nektek, Mely az egész népnek öröme leszen. Ma született nektek a Megváltó Dávid városában.
S angyalok serege jelent meg előttük, akik ezt énekelték :
- Dicsőség a magasságban Istennek ! A földön békesség s az emberek közt jóakarat.
A pásztorok bezzeg nem vártak biztatást. Bundáikat nyakukba vetették, sebesen megindultak a város felé. Megtalálták az istállót, megtalálták Máriát is a gyermek Jézussal. Ottan leborultak, a földre borultak, s úgy dicsőítették az Istent, aki nekik s az egész világnak bűneikből, gonoszságaikból szabadítót küldött.
Balázs Ferenc, Közérthető evangélium
comments powered by Disqus