Történelmünk

Papp László: A nagy menekülés

Amikor városomban, New Canaanban, amelyet immár 47 éve otthonomnak tudok, barátaimmal arról beszélgettünk, hogy miként lehetne a legméltóbban megemlékezni azokról, akik hozzám hasonlóan mint menekültek érkeztek ide, úgy döntöttünk, hogy November 4-én meghívjuk Marton Katit új könyve bemutatójára. Az ő most megjelent könyve: “The great Escape, nine jews who fled Hitler and changed the world” azokról a magyarokról szól, akik ugyanúgy elhagyni kényszerültek a magyar hazát, mint mi 1956-ban. Velük is, mint a mi korosztályunk 220 ezerével, szegényebb lett a szülőföld, és gazdagabb lett a nagyvilág. Marton Kati (Kati Marton, amerikai olvasói számára) könyve egy korábbi generáció “menekültjeiről” szól. Azokról, akik Budapesten, az előző század-forduló virágzó, optimizmustól duzzadó metropliszában születtek és csak a hitleri fenyegetés következtében kellett kezükbe vándorbotot venniük, elhagyniuk szeretett városukat. Nem egy szürke és többszörösen szétlőtt várost, amelyet mi hagytunk magunk mögött. Az “Emerald City of Oz” volt az a dunamenti paradicsom -írja Marton, amelyre még világhíres korukban is könnyes szemmel emlékeztek azok, akik azt elhagyni kényszerültek. Nem is beszélve a több mint 600 kávéházról, amely meleg otthont adott kora értelmiségének.

Marton Kati mindkét szülője újságíró volt Budapesten, anyja a United Press, apja az Associated Press számára küldte jelentéseit. Persze meg is lett ennek a következménye, amikor 1955-ben mint “imperialista kémeket” bebörtönözték őket, míg két lányuk idegenek gondjaira bízva várta a sors jobbra fordulását. Másfél év múlva szabadulva Marton Endre küldte az utolsó távíratot az 1956 novemberi támadás után a világnak, majd félve egy újabb megtorlástól maguk is menekültek lettek. (Marton Endre volt az elsők egyike, aki könyvben számolt be a szovjet támadásról. Könyve: a Tiltott egek -“The forbidden Sky, Inside the Hungarian Revolution” 1971-ben jelent meg a Little Brown and Co. kiadásában).

“A magyarok az egyetlen európai nép, amely származása és nyelve következtében társtalan a kontinensen - írta Koestler Arthur (egyike a Marton Kati könyvében ismertetett kilenc személynek) - ez magyarázza lényük különleges alkatát. Magyarnak lenni egy kollektív neurózis”.

A könyv 1939-ben kezdődik, amikor Szilárd Leó és Wigner Jenő először keresik fel Einsteint, figyelmeztetve az atomhasadásban rejlő energiára és az esetleges atombomba lehetőségre. “Erre nem is gondoltam” - mondta Einstein, akit nemsokkal később Szilárd ujra meglátogatott, ez alkalommal Teller Ede kíséretében. (“én csak Szilárd sofőrje voltam” - szabadkozott Teller) Ekkor szövegezték meg azt a történelmi levelet Roosevelt elnöknek címezve, amely végül az amerikai atombomba programot elindította.
A könyv utolsó fejezetében a második világháború után találkozunk újra a híres fizikusokkal, amikor Szilárd és Wigner a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért küzd, míg Teller (Neumann Jánossal együtt) egy még hatásosabb fegyver, a hidrogénbomba, megvalósítását szorgalmazza. Róla mintázta Stanley Kubrick a Dr. Straneglove cimű filmje főszereplőjét. “Isten őrízzen meg bennünket az ellenségeinktől és a magyarjainktól ” - fakadt ki Robert Oppenheimer, a Manhattan (atom) Project igazgatója,Tellerre célozva.

A könyvben ismertetett négy tudós, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Teller Ede és Neumann János volt az, akikről azt híresztelték, hogy csak a Marsról jöhettek, hiszen gondolkodásuk különbözött minden más ismert személyétől. Marton Kati azonban továbbmegy és a tudósok mellett megismerteti az olvasót két filmessel, Kertész Mihállyal (Michael Curtiz) és Korda Sándorral (Sir Alexander Korda), akik a mozgókép hihetetlen népszerűsítésének voltak bajnokai, valamint két fotó művésszel, Kertész Andorral (Andre), és Friedmann Endrével (Robert Capa, aki a monda szerint középiskolai becenevét - Cápa - vette fel). A “Sötétség délben” írója, Koestler Arthur egészíti ki a bemutatott kiválóságok sorát, aki elsőként mutatta be regényben a szovjet önkényuralom szörnyűségeit.

A kilenc személyt kora és a hely kötötte össze. Valamikor Budapest belvárosában egy öt mérföldes körben élt valamennyi. Mind tisztes középosztályból származó zsidó család sarja. Marton keserű nosztalgiával emlékszik arra, hogy a magyar társadalom nyitottsága az 1867-es emancipáció után tárt karokkal fogadta a Galíciából, Morvaországból, Lengyelországból érkező zsidókat, akik magukat vallásukkal és nem származásukkal azonosító magyaroknak vallották. Ez a tehetséges és törekvő réteg ugyan az ország lakosságának csak öt százalékát tette ki, de a hatalmas ütemben gyarapodó főváros lakósainak egynegyedét alkotta a huszadik század elején. ( 1870és 1910 között Budapest lakossága 300 ezerről több mint egy millióra nőtt). Micsoda önpusztító gonoszság űzte el ennek a zsidó értelmiségnek a legjobbjait hazájukból, majd öletett meg a második világháború német megszállása idején majdnem félmillió zsidó magyart.

A Great Escape epilógusában Marton Kati bemutat még néhány neves magyart, akik szintén Budapestről indulva szereztek maguknak világhírt. Soros György (George Soros) 1947-ben, a második világháború után hagyta el Magyarországot, de miután Amerika egyik leggazdagabb embere lett minden igyekezetével, támogatásával segítette az országot a kommunista elnyomástól való szabadulás érdekében. Gróf András (Andy Grove) mint a legendás Intel egyik alapítója viszont elhatározottan hátat fordít szülőföldjének, arra hivatkozva, hogy csak a jövőnek akar élni. Kertész Imre, az egyetlen magyar Nobel-díjas író, ma többet tartózkodik Berlinben, mint Budapesten. “A magyarok (még) nem tanultak a múltjukból” - panaszolta Marton Katinak. “Megtapasztalva ennek a szörnyű századnak az igazi arcát - mondta a Nobel-díj átvételekor - tudom, hogy soha sem fogok tudni elszakadni annak emlékétől, örökké fogságában tart”.
A “Nagy Menekülés” mindannyiunk sorsáról, élményeiről ad számot, akik Magyarországról elszármaztunk Amerikába. Egy tehetséges, a kegyetlen történelem viharaiban megtépázott kis nép gyermekeiről, akik a semmiből indulva hozzájárultak a világ felemelkedéséhez. A könyv sok személyes élménnyel és emlékkel, korabeli fényképekkel, élvezetes és tanulságos olvasmány.

Papp László



comments powered by Disqus