Fülöp László: Babits felcsillan...
A japán-magyar származású amerikai fiatalembert igen érdekelte magyar háttere.
Ágnes már évek óta tervezi és szervezi a Minnesotai Magyarok ünnepi programjait. Az Október 23.-i programokat úgy állítjuk össze, hogy azok fele magyarul, fele angol nyelven legyen előadva. Ennek egyik oka, hogy az angol nyelvet beszélők, - akik közül a másod- és harmad generációsok kapcsolata áll hozzánk legközelebb - , is megértsék miről van szó, sőt így részt is vehessenek a programjainkban; másik, hogy az angol nyelvű programon keresztül tanulnak valamit a magyarság egy-egy kimagasló időszakáról, az azokban kiemelkedő emberi értékekről. Az pedig, hogy sok ideszármazott magyar - aki amerikai párt választott - is eljön, s már nem tartja el tőlünk a csak angol nyelvet beszélő felesége, családja, - azt extra nyereségnek számítjuk.
Az októberre készülődést megelőző nyári magyar pikniken Simon Géza is, Szabó Pali is cermóniátlanul elvertek tenniszben. Persze, ha tréningben lettem volna...! Amint lázongó izmaim és sajgó önérzetem ápolgatva, dohogva visszatértem a csendesebben viselkedők csoportjához, ott Ágnes éppen egy érdekes, keleti kinézésű fiatalemberrel beszélgetett. A fiatalember, Dirk Nakazawa, japán-magyar származású amerikai és igen érdekelte magyar háttere. Anyja 1956 végén hagyta el Magyarországot mint fiatal lány, s most japán származású férjével New York államban élnek. Az ötvenes évek végén ismerkedtek meg, mindketten a McGill University hallgatói voltak Montrealban. Új ismerősünk, a megnyerő külsejű fiatal ember olyan angol nyelvű könyveket szeretett volna olvasni, melyek az ô eredetével, hátterével, a magyar történelemmel foglalkoznak. Ágnes meghívta hozzánk, hogy megmutassuk a témakörbe tartozó könyveinket.
Az Október 23.-i program összeállításakor Ágnes a szereplők közé hívta Dirk-öt is. A fiú készséggel vállalta két szöveg felolvasását: az egyik, részlet Albert Camus írásából, amit közvetlen az '56-os felkelés után írt, a másik idézet Babitstól, melyben érzékeny felfogásával állítja helyes arányba magyar hazaszeretetét és a nemzetköziség viszonyát.
ÖRÖKKÉK ÉG A FELHÔK MÖGÖTT (Babits Mihály, 1921)
"... magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagithatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék vetni, vagy meggyengíteni!
Én hiszek a testvériségben: a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebbôl éppen mi magyarok!"
Az idézetet én forditottam angolra, s Dirknek már elsô olvasásra tetszettek Babits gondolatai. Elmondtuk Dirknek, hogy Babits volt a XX. század első felének egyik nagy magyar költője, versekbe öntött gondolatait csodálatos szóhasználattal fejezte ki; beszéltünk neki Babits élvezetesen, szellemesen megírt "Az Európai irodalom története" cimü könyvéről, stb.
Dirk nyilván készült az elöadásra, mert jól olvasott fel, és kellemes benyomást tett. Dirk ugyancsak lelkesedett uj kapcsolataiért és a két szöveg emelkedett gondolataiért. Felhívta New York államban élő szüleit és nagyszüleit, akiknek lelkesen beszámolt a magyarok közötti szerepléséről és Babits nagyszerű gondolatáról. S akkor meglepetésére a nagymama azt mondta a telefonba:
- Én ismertem Babits Mihályt.
Nagy volt a mi meglepetésünk is, amikor Dirk elmondta a nagymamával folytatott beszélgetést. Később beszéltünk a szüleivel, majd a nagymamával. A nagymama, Ferenczyné, valóban ismerte Babits Mihályt, a költőt, mert mint fiatal nő, sokat forgott a harmincas és negyvenes évek irodalmi körök és társadalmi mozgalmak dinamikájától izgalmasan zajló életében. Unokatestvér-barátnője volt Illyés Gyula első felesége, és Illyés Gyula unokatestvére lett a férje. A nagymama édesanyja - aki a harmincas években a budapesti Gyógypedagógia Intézet igazgatója volt, - ismertette össze a legendás Flórával, akihez József Attila sok, érzelmeket felkavaró, szerelmi verse szól...
- ... még a harmincas évek elején, anyám beszélt egyik tehetséges és kivételesen kedves, emberszerető tanítványáról, akivel szerette volna, ha összeismerkedem. Igy hozta haza Flórát és mi egész életünkre jó barátok lettünk. Flóra, egy akkor divatos, pszichológiai vizsgálat-formát tanulmányozott és szerette volna ha a tesztet rajtunk is kipróbálhatja. Amikor Illyésékről is beszélgettünk, kérte mutassam be, hogy Gyulán, akinek akkor már jónéhány írása megjelent, is kipróbálhassa a vizsgálatot. Én vittem el őt Illyésékhez és mutattam be Gyulának és feleségének, aki unokatestvérem volt. Mindketten szivélyesen fogadtak bennünket. Ott volt Gyula egyik unokatestvére is látogatóban. A beszélgetés hamarosan a tesztre terelődött, és én rövid időn belül megéreztem a különleges vonzalmat Gyula és Flóra között. Gyula akkor igen jókinézésű, szép szál, s amellett szeretetreméltó, kedves ember volt. Nem volt nehéz vonzalmat érezni iránta. A mágneses áram keringése ugyancsak beindult Gyula unokatestvére és közöttem...
- Uramisten... - lázasan, kapkodva jegyzeteltem, vállammal szorítva fülemhez a telefon hallgatót, - itt irodalomtörténetet hallok. Negyvenöt évvel azután, hogy ideáljaim lettek József Attila és Illyés Gyula. - Tessék mégegyszer mondani, kicsit elmaradtam...
- Illyés Gyula és az unokatestvérem között a házasság már akkor nem volt kimondottan jó, és ahogy az idő telt, csak tovább romlott. Flóra és Gyula igazán és őszintén nagyon szerelmesek lettek egymásba, - nem tehettek róla. Mindketten szerethető és értékes emberek voltak. Azt sajnálatosnak tartottam, hogy hosszabb ideig az unokatestvérem háta mögött találkoztak, de én sem tudtam volna megoldást ajánlani nekik. Később Gyuláék elváltak. A válás nagy keserüséget okozott az unokatestvéremnek, aki a válás után a Kékgolyó utcában lakott. Én nagyon szerettem az unokatestvérem, még sokat találkoztam vele, de soh'sem hibáztattam Flórát és Gyulát. Ez a szerelem nem olyan volt amit kontroll alatt lehetett tartani.
Ferenczyné jól ismerte Babitsékat is.
A vár alatt laktak, a Vérmezô keleti oldalán.
- Babits-ot a német nyomás alatt sokat piszkálták, s ha jól emlékszem, amikor a németek befolyása egyre erôsödött, úgy nézett ki neki is baja lesz. Akkor anyám meghívta Babitsot, hogy menjen be az intézet szantóriumába, mai a ?.. hegyen volt. Babits be is ment, s az ott pihenés alatt írta meg "Az Európai Irodalom Története" c. könyvét, amit anyámnak dedikált. Nagy, meleg, barna szemei voltak s igazán szerette az embereket. A diákjait meg különösen...
Az epizód itt megszakad. Szeretném folytatni a történetet, de elvesztettük a kapcsolatot Dirk-kel és családjával. Valami gyöngéd érzelmi kapcsolat fejlődött ki közte és egy itt-tanuló magyar egyetemista leány között, s a viszony nem ugy alakult ahogy Dirk szerette volna - vakvágányra futott. Ezt követően a fiu eltünt a Minnesotai Magyarok közül. Egy ideig hivtuk, meghivókat küldtünk cimére - hiába, - nem válaszolt.
A Ferenczy nagymama telefonszámát elvesztettük. Ez a beszélgetés, a tennisz, a Dirk magyar szerelme már évekkel ezelőtt történt.
Ez a jövőnk..., a kivándorolt egyén, talán az amerikai magyarság jövője? Hordjuk el magunkkal emlékeinket a szülőföldről, amelyek csak évek mulásával dagadnak láthatatlan, köröttünk lengő cókmókká, s elhalnak velünk. Fel-felbukkannak még utódainkban, érdekesen, de nem lényegesen, aztán elhalványulnak, kimúlnak, mint a mi emlékeink.
(FLG/1998 November)
comments powered by Disqus