Fülöp László : A háborúk prédái
Magyarországon mostanában emlékeznek 1945 februárjára, a harcokra. Budapest elfoglalását sokan, hosszú ideig "felszabadulásnak" nevezték, és sokan voltak akik - óvatosan - hosszú "ú"-val. Gondoltam, idevágó emlékeim kiegészitik a '45-ről lassan kialakuló képet.
A Minneapolis Star Tribune a 2001 febr. 28-i számának A16 oldalán lehozta a San Francisco Chronicle szerkesztői vélemény-cikkét "Seeing women as spoils of war no more" címmel. (Ezt talán így lehetne magyarra fordítani: "A nőket nem lehet többé a háború prédáinak tekinteni.") A cikk analizálja a szerb katonák helyzetét, példát statuálandó, akik már a nemzetközi bíróság előtt várták sorsuk alakulását. A katonák, a szerb katonai erők túlkapásai közben, még '90-ben bosnyák nőket kínoztak és erőszakoltak meg egy Szarajevó melletti helyiségben. A Chronicle cikkírója remélte, hogy a katonák feletti itélet hosszútávon éppoly példaadó lesz mint a nürnbergi itéletek a második világháború után.
Eszembe jutott egy 1945 későnyári délután a kécskei Rózsa házban. Akkor még Máramaros-szigeten laktunk, de '45 nyarát "otthon" töltöttem Kécskén. Ma város Tiszakécske névvel, de akkor még Újkécske és Ókécske községekből állt, melyeket csak egy utca választott el egymástól. Gondtalan napjaim megoszlottak a falu piactere és a Tisza strandja, valamint a Szent Imre téri, vagy csak közönségesen: piactéri Botka-Fülöp ház és a Sugár úti Rózsa ház között. Azóta a piactérből a szabadság tere, a másik a béke utja lett – minden különösebb szabadság, vagy békesség nélkül. Egyik szép nyári napon a Rózsa házban a rokonok az ebédlőasztal körül ültek, s hallgatták Bedő Pista bácsi mélyen erős hangját. Távolabbi rokon, az akkortájt hatvan felé járó Pista bácsi volt a falu talán legnépszerübb orvosa. Ő segített a világra legtöbbünket. A jótékony, vidéki orvos egyik, követendő mintaképe, sokat és ellenállhatatlanul dolgozott a helyiek egészsége érdekében. Akkortájt, nem volt öt autónál több a faluban, s mentőautó csak Szolnokon vagy Kecskeméten létezett. Sokan emlékeztek rá, hogy Pista bácsi nem egy rászorulót a saját kocsiján vitt a kecskeméti kórházba.
- Miután az orosz csapatok átmentek a falun, közel 900 nő járt hozzám nemi sérüléssel és betegséggel kezelésre. Ezek legalább 90 százaléka a szovjet hadseregtől kapta a betegséget, vagy sérülést. Legtöbbet megerőszakolták. Sokat sérülés miatt is kellett gyógyítani, mert annyi katona ment át rajtuk. Egy fiatal asszonyt idegösszeomlással is kezeltem. Férjét, aki védeni próbálta az asszonyt, ott géppisztolyozták le előtte, s míg az utolsókat hörögte, vagy négyen megerőszakolták az asszonyt - ugyanabban a szobában… Az állatok!… - mondta Pista bácsi felháborodottan.
Az asztal körüli társaság, leginkább fiatal, vagy középkorú nők, akik legtöbbjének férje még nem jött vissza, vagy hadifogságban volt, megdöbbenten hallgatták. Hónapokkal azelőtt ők is bújtak a felszabadítók elől, s mindnyájan hallottak "történeteket", de Pista bácsi statisztikáját még nem. Az emberek általában hallgattak az elszenvedett erőszakról.
Tíz éves voltam, s a megdöbbent társaság nem figyelt arra, hogy én a szobában játszottam. A felnőttek beszélgetése bennem is mély nyomokat hagyott és bár más történeteket is mondtak, én csak ezekre az adatokra emlékezem. Pista bácsi kétségkívül kiváló családi orvos hírében állott Kécske és környékén. Tehát valószinü, sokan jártak hozzá, talán jóval többen mint más orvoshoz. Igy azok a nemi sérültek és fertőzöttek száma, akik hozzá szaladtak problémáikkal, is nagyobb lehetett mint más orvosoknál. Újkécskén a falu lakossága 6-7000 körül volt, Ókécskén kb. 3000-en laktak, s az egészségügyet akkortájt 3-4 orvos látta el. Természetesen visszamenőleg csak spekulálni lehet, s az sem tudható az emlitett kliensekből hány volt ókécskei, hány jött a tanyákról, és Pista bácsit már rég nem lehet adatai összetételéről megkérdezni. De valószinü nem túlzás feltételezni, hogy nemi sérülések kezelésére a többi orvoshoz is járt, mondjuk, legalább annyi nő mint Pista bácsihoz. Tehát a kezelést igénylők számát összességben könnyen lehet 1500+ körülire becsülni. Ha minden családban volt három-négy családtag, akkor valóban megrázó következtetést vonhat le a számoló. S valószinü nem mindegyik megerőszakolt nő kapott nemi betegséget.
Vajon, hány lány és asszony lett a második világháborúban szovjet katonák prédája Kécskén?
Vajon, hány lány és asszony lett a második világháborúban szovjet katonák prédája Magyarországon?
Ma már csak azt remélhetjük, hogy az Egyesült Nemzetek azóta életbeléptetett törvényének a nemzetek egyénileg is érvényt szereznek, s nők csakugyan többé nem lesznek a háborúk prédái.
comments powered by Disqus