Arany János: Az elveszett alkotmány (Részlet)
"Én nagyon örvendek, látván, becses úri közönség,Mily nagyszámu magyart képes még gyüjteni egybe
A haza érdeke, mit mostan van látni szerencsém.
A védegylet ügyét akarom kegyetekbe ajánlni.
Balgatagok voltunk mostanság, nagybecsü gyűlés:
Ősi apáink megtanulának szőni darócot,
Törni juhbőrt szittyás kacagánynak, szíjt hasogatni
Bocskoraikhoz, kalpagnak rókát lenyilazni,
Farkast és medvét bundának csáva-cserezni,
Asszonyaik pedig a lent fonni, himezni a vásznat,
Kötni erős csipkét és varrni magoknak, uroknak:
Ami kevés pénz volt, nem ment külföldi zsebekbe,
Nem hanem - eltemeték, minekünk, késő maradéknak.
Ámde mi elhagytuk nyomdokjaikat: kacagány helyt
Szűk zsákot viselünk zagyvált szinü condra szövetből,
Párizsi utcákhoz készített kelmetopánkát
Hordunk, öltözetünk valahány darab, annyi királynak
Országából jött, s jó drágán - néha hitelben -
Vettük, ugar földünk bevetetlen hagyva miatta.
Ez gonoszúl megyen így. Kinek egy garas a jövedelme,
S hármat költ: az előbb, vagy utóbb, de bukásra jut egyszer.
Íme azért lelkes, takaros polgári e honnak
Egyletet állíttak, melynek minden magyar ember
Tagja lehet, s nem kell mást tennie, mint fogadással
Azt ígérni, hogy ő honi kelméket fogad el csak
Öltözetűl, honipar művét használja magának.
Álljunk hát e nemes, csak húsz krajcárba kerűlő
Társúlatba mi is: ki ne tenné ezt a hazáért,
Lévén alkalom azt illy olcsón tenni dicsővé?
Itt az ív: írjuk alá. Kezdem: másfél huszas; itt van!"
Szóla; megéljenezék, és végre leűle szokáskint.
Ellenben pedig a tűzlelkü Hamarfy felálla:
"Én nem kérdezem azt, használ-e honomnak az egylet"
Kezdi, "csak azt: kormány ellenzi-e vagy sem? azonnal
Tudni fogom, vajjon üdv rejlik e benne, vagy átok.
Úgy veszem észre pedig: nincs a kormánynak inyére,
És így, nem magyar az, cudar az, ki tagúl be nem álland."
comments powered by Disqus