Alleluja!
Bolberitz Pál dr., teológiai professzor, pápai prelátus „december 12-én, a népszavazás utáni vasárnapon elhangzott igen tanulságos prédikációját” Schulek Ágoston, a Polgári Körök egyik vezető személyisége terjeszti a világhálón, mert az – mint mondja – „az Új esztendőre is útmutatót ad.”
A prédikáció címe: „Szállást keres a Szentcsalád”. Benne Bolberitz nyilvánvalóan párhuzamot próbál vonni a népszavazáson nemmel, vagy tartózkodással voksoló honfitársai és olyan negatív ó- és újszövetségi alakok között, mint József irígy, önző, féltékeny testvérei, akik harminc ezüstért eladták fivérüket idegeneknek; Júdás, aki Jézust árulta el ugyanannyiért; vagy kollektíve a bethlehemiek, akik „nem fogadták be a Szentcsaládot”.
De a megbélyegzés nem elég. Mert Bolberitz istene nem a szerető, megbocsájtó jézusi, hanem a haragvó, a bosszuálló, a fanatikus gyűlölködők istene. Ahogy megállapítja : a búnösök meg is kapták a magukét. József anyaországát éhinség sujtotta, Júdás önmaga végzett magával, a betlehemiek gyerekeit lemészárolta Heródes. Alleluja!
Ha most következetesen értelmezzük Dr. Bolberitz szentbeszédét, az sül ki belőle, hogy a magyarországi bűnösök (a nép kétharmada!) most majd hasonlóképen megkapja Isten ostorát. Sőt, már „Úgysem szaporodnak.” Alleluja!
A gonoszokkal szembeállítja Bolberitz a jó pásztorokat, akik igennel szavaztak. Most ezek egyelőre eltűnnek. De „ha megint eljön az óra, felharsan a kürtszó és újra felsír a tárogató, a pásztorok ismét Betlehemben lesznek.
Hát illik-e az, hogy magyar lelkész gyűlöletet szítson magyar és magyar között? A sebeket ne hagyjuk behegedni ? Nem az lenne a papnak, az egyháznak a hivatása, hogy békítsen, gyógyítson, vigasztaljon, szeretetre buzdítson? Kinek kell manapság az olyan egyház, amely a bosszuálló istent hirdeti, s csataképekkel csalogatja a jámbor népet, hogy glédába álljon, „ha megint eljön az óra”?
Ha ez ad valóban útmutatót az újesztendőre is, jól nézünk ki. Megint.
Éltető Lajos, MBK