Irodalom

Sztáray Zoltán: Portlandi séta

Sztáray Zoltán levele Éltető Lajosnak
Kedves Lajos!

Tisztelettel jelentkezem. Azután, hogy tegnap megjártam a kórházat és ma reggel végigcsoszogtam az alsó víztárolót. Nem könnyen, de haza is értem. Egyedül unalmas, így mindig igyekszem valamilyen témát, problémát, emléket az agyamba erőltetni, és így nem annyira unalmas a csoszogás.

Ma reggel Bodnár Gáborral gyalogoltam. Azaz nem gyalogoltam, hanem lovagoltam szeretett hazánk legészakibb táján, a Nagy Milic tövében. l94l nyarán, amikor mindketten Kassán viseltük a magyar királyi honvédség mundérját. Amíg volt osztálytársaim fiatal zászlósokként haltak hősi halált valahol az orosz sztyeppen, mi gyakorlatoztunk az ország északi részein. Hogy miként, azt szégyen volna elmesélni, mert lényegében nem cselekedtünk semmit. Untuk is magunkat. Én ugyan debreceni tüzér voltam és a rettenhetetlen főcserkészünk - Isten nyugosztalja! - vonatos, de együtt loptuk a napot.
Kiváló volt ugyan az élelmezesünk, de meglehetősen egyhangú és elhatároztuk Gáborral, hogy kora reggel vadászsétára indulunk és lövünk egy őzet. Nem kellett sokat várnunk, amíg egy jámbor őzike jelentkezett is a sűrű fenyvesben. Mindketten célba vettük a Manlicherrel. Az őzike állt, alighanem megdermedt a két rettenhetetlen vadász láttán és csak várta, várta a lövést. De Gábor sem lőtt, én sem. Azután az őzike megugrott és eltűnt az erdőben. Mi pedig leeresztettük a fegyvert. Néztünk egymásra. Gábor kicsit méltatlankodva kérdezte: miért nem löttél? - És te? - kérdeztem vissza.

Azután lelovagoltunk a Nagy Milic csúcsáról és délben ettük a mozgókonyhában fött babgulyást.

Mindez azért jutott eszembe a víztároló körüli sattyogásban, hogy ugyan mintegy három esztendeig viseltem Horthy Miklós mundérját, soha egytlen alkalommal sem sütottem el a puskámat. Pedig volt. Untam tisztogatni, ezért a szalmazsákom alá rejtettem és meglehet, most valamelyik szlovák kiskatona derekát nyomja Kassán.

Gábor pedig valahol a Mennyországban gyakorlatoztatja az angyalokat.

Kézcsók, ölelés,

[Sztáray] Zoltán comments powered by Disqus