József Attila: Ajtót nyitok
Ajtót nyitok. Meglódul lomhán
a főzelék fagyott szaga
és végigvicsorog a konyhán
a karmos tüzhely. A szoba
üres, senki. Tizenhat éve
ennek, mit sohasem feledek.
Viaszkos vásznú konyhaszékre
ültem, nyafognék, nem lehet.
Értem, hogy anyám eltemették,
de nincs és nyugtalan vagyok,
ezt nem értem. Felnőtt lehetnék.
(A mosogatótál ragyog.)
Nem fáj, de meg sem érinthettem,
nem láttam holtában anyám,
nem is sírtam. És értehetetlen,
hogy mindig így lesz ezután.
(1935)
comments powered by Disqus