Irodalom

Fülöp László : Téli szél

...visszasziszegek a szélnek...

 

Hóbuckák közt surrog a szél
megsuhant fát, bokrot, házat,
megrázza a havas ágat,
hóbatúr majd csendben alél.
Hirtelenül talpra szökken
megsereg a kis gödrökben,
havas földről felugorva
ablakomat fújja, nyomja.
Ablaküvegem már reccsen,
lábam támaszt, tartom innen,
makacs farkasszemet nézek,
visszasziszegek a szélnek.­
De ő csak szemembe nevet,
élvezi kétséges arcom,
mely kiad áruló jelet,
sok benső félelmemet,
sok bizonytalan harcom.

Utána meg tovasuhan,
hogy valahol más faluban,
más valakit, amint engem,
alaposan megijesszen.


 

­

 

comments powered by Disqus