Irodalom

Én, József Attila itt vagyok!

Ebben az évben ünnepeljük nagy magyar költőnk, József Attila születésének 100. évfordulóját.
A neves ünnepre elkészült egy négyszer 1 órás filmelégia József Attila életéről, költészetéről.
Szeretnénk a világ különböző pontjain élő magyarok számára hozzáférhetővé tenni a filmet, ezért fordulok Önökhöz is.
(A filmet Magyarországon a Duna televizió sugározta, és elismerő közönség visszhangot kapott.)
A közeljövőben elkészül a DVD változat, mely postai úton könnyebben terjeszthető, jelenleg VHS rendszerű videokazettaként forgalmazzuk.
Megtisztelne Bennünket, ha postacíme megírásával lehetővé válna, hogy a filmet eljuttassuk Önökhöz. Megtekintés után, igény esetén forgalmazási mennyiséggel is rendelkezésükre állunk. Ha méltónak találja a hírt a honlapján való megjelenítésre, köszönettel vesszük. Csatolok a filmről Magyarországon, a Magyar Nemzet című napilapban megjelent kritikát.

filmrendező: Jelenczki István
cím: Eszmélet után I-IV.
producer: Dunatáj alapítvány és Angelus Bt

Üdvözlettel
Zseni Annamária
ANGELUS BT

annaliget@axelero.hu „Én, József Attila itt vagyok ”
Kibomlik végül minden szövevény,
csak öntudatlan falazunk a gaznak,
kik dölyffel hisszük magunkat igaznak,
a dallam nem változtat szövegén.”


A legsüketebb csöndben,nehogy véletlenül valaki tudomást szerezzen róla ,elkészült a rendszerváltozás utáni hazai filmgyártás egyik legjelentősebb vállalkozása, Jelenczki István négyszer egyórás dokumentumfilmje József Attiláról. Pontosan tíz esztendeje, hogy egy rongyosra olvasott József Attila kötettel a birtokában a rendező megkezdte a kuratóriumok ostromlását a költő életművével kapcsolatos filmterveivel, a legcsekélyebb eredmény nélkül. Megértvén ,hogy a vadkapitalizmust serényen építő Magyarországon talán József Attila a legkevésbé kívánatos költő , anyagi támogatás nélkül ,baráti segítséggel 2001- ben elkészítette a Hagyaték című filmet .Ebben egyetlen versfolyammá, nagy ívű monológgá szerkesztette a töredékeket ,hátrahagyott prózai írásokat ,úgy ,hogy azok direkt aktualizálás nélkül szólnak a ma emberéhez ,katartikusan. Azt hittem akkor, most már semmi akadálya nem lehet, hogy a rendező megvalósíthassa évtizedes álmát egy József Attila életművét áttekintő filmsorozatról.

Tévedtem. Hat millió forintot sikerült Jelenczkinek és a vállalkozást felkaroló Dunatáj Alapítványnak összekalapoznia négy esztendő alatt. Ebben a hat millióban benne van Öcsöd és Szabadszállás nagyközségek önkormányzatának két-kétszázezer forintja is. Viszont nincs benne a Fővárosi Önkormányzat egyetlen fillére sem. Ők nem adtak. Talán hagyományőrzésből ,mert már a Székesfőváros sem adott egy vasat sem amikor 1935-ben a költő ,- aki a főváros fiának érezte magát, - segélyért fordult a főpolgármesterhez, mert kikapcsolták a villanyt és a gázt, s írógépét nyolc hónapig nem tudta kiváltani a zálogházból. Pedig nem kérte ingyen a támogatást, felajánlotta cserébe frissen megjelent kötetének példányait. De hát mihez is kezdett volna a főpolgármester úr mondjuk ezekkel a sorokkal.:” Tél van, puhán jár ,mint a köd/a sikló ,soknyákú kegyenc /Kékorrú katonák között polgár vagyok-e vagy fegyenc ?/ „Igaz, a díszsírhelynél már kitettek magukért.

De kár is törni a fejünket ,- úgy sem jövünk rá - hogy például gyógyszergyárak miért éreznek nagyobb késztetést egy József Attiláról szóló film támogatására, mint azok akiknek ez kutya kötelessége volna. Törődjünk bele, hogy a költő nem volt és nem lesz a kulturális kormányzatok és kurátorok kegyeltje. A lényeg ,hogy elkészült egy az életműhöz méltón közelítő ,egyszerre roppant felkészült és mégis nyitott, felfedezésre kész, kérdéseket föltevő munka, amely kétséget kizáróan bizonyítja, hogy hiába temették el négyszer /!/ életműve nem kisajátítatható és nem elhallgatható.

Jelenczki kronológikusan, a Curriculum Vitae-t követve, de nem iskolásan dolgozza föl az életművet .”Ó uram, ajándékozz meg csekélyke önmagammal engem!” az első rész címe .S a megszólaló szakértők – Dr. Bagdy Emőke pszichiáter, Beöthy Mihály asztrológus , Dr.Tverdota György irodalomtörténész s Czeizel Endre genetikus - egyetértenek abban, hogy itt egy „világrengető géniusz” vívta eleve elrendeltetett harcát a magyar ugarral. Jelenczki meggyőzően cáfolja a megkövesedett közhelyeket ,például hogy a költő csodagyerekből lett ösztönös zsenivé. Ellenkezőleg, kora egyik legműveltebb, legradikálisabb gondolkodója volt. Ismerte Marx , Heidegger,Bergson,Freud műveit ,a relativitáselméletet,s a táguló világegyetem fogalmáról a harmincas években publikált tanulmányokat .Átszűrte magán úgy a marxizmust, mind a freudizmust ,hogy azután magabiztosan utasíthassa el mindkettőt, csak a szabadság rendjében bízva. Mindössze huszonkét éves, amikor ezt írja nővérének Párizsból: „A polgári szabadságok ideje régen elmúlt akkor,amikor a kapitalista fejlődés elérte az imperializmus fokát. És a gazdasági élet domináns megnyilvánulása a kiskereskedők szabad versenyéből a tőke akkumulációja folytán a bankok és nagyipar trösztjeinek diktatúrája lett. Ezzel, mint azt a bőrünkön tapasztaljuk együtt jár úgy az állami mint a közélet militarizálása. S ha még hozzászámítjuk, hogy ma a föld teljes felosztása s a kisállamoknak a nagyhatalmak által történt teljes elgyarmatosítása folytán a világháborúk korát éljük, nyilvánvalóvá válik, hogy szó sem lehet szabadságról.”

Röviddel e levél keletkezése után megtapasztalja, hogy ahol nincs szabadság , ott nincs szerelem sem. „Halálra van ítélve a mi szerelmünk, tudtuk ,mi ezt az első perctől fogva ”-írja Vágó Márta a költőnek Londonból, ahová szülei felejteni küldték a gazdag polgárlányt. Kapcsolatukat levélrészletekből építi föl a film, a teljesség élményét teremtve.

Szép pillanat amikor a sérült anya –gyermek kapcsolatról szólva a Mama című verset elemezve egyszerűen elakad Beöthy Mihály asztrológus szava és azt mondja: ”Kérem, nem lehet ehhez sokat hozzátenni. „ És valóban, a versek után akár Latinovits Zoltán, akár a hozzá fölérő Simon Péter kongeniális előadásában halljuk, az ember azt gondolja :”Műveld a csodát, ne magyarázd! „s kicsit nehezen zökken vissza a tudós magyarázatokba. Talán nem ártott volna ,ha a szakértők is mindannyian a színészekhez hasonló alázattal közelítenek a költőhöz, s tárgyszerűek maradnak, mint pl. Dr. Tverdota György.

Összességében azonban kitűnő arányérzékkel elegyíti a rendező a riportokat a versekkel, levélrészletekkel vagy éppen Juhász Gyulának a költő első kötetéhez írott előszavával. Az így megteremtett valóságmezőben rendkívül felfokozott erővel hatnak a költemények. Az egyik legdrámaibb kontextus, a pszichoanalitikus múzsa Gyömrői Edit emlékei és az általa ihletett költemények ütköztetése. Az idős hölgy, könnyed, társalgási stílusban eleveníti föl találkozását a költővel:” a, dehogyis volt ez szerelem, neutrális kapcsolat, semmi az egész, „elfáradtam, holnap folytatjuk Attila „s aztán elhangzik az” Elmaradt ölelés miatt” és a „Nagyon fáj” és a finom, visszafogott előadásmód ellenére a néző úgy érzi a fájdalom fokozhatatlan. Nincs más megoldás ,minthogy vége a második résznek.
A III. rész a „Bukj föl az árból” már a halállal eljegyzett ,”a semmi sodrával” szemben úszó költő élethelyzetét vizsgálja. .”Megmenthető lett volna-e József Attila? A válaszom egyértelmű nem „- mondja a pszichológus az 1984-ben napvilágra került Rorsach teszt-melyet Kozmutza Flóra készített a költővel- újraértékelése alapján.

Az orvosok egyetértenek abban hogy nem volt őrült, nem volt skizofrén, s orvosi műhiba volt pszichoanalitikus kezelése. A tudomány mai állása szerint valószínűsíthető, hogy border line személyiség volt. Ha környezete, felismerve zsenialitását, rendkívüli alázattal lett volna képes közeledni hozzá, talán meghosszabbítható lett volna élete. A filmnek sikerül a költő sírján termett barátokat leleplezni s megmutatni a néhány igazit. Mindenekelőtt Cserépfalvi Imrét, a legönzetlenebbet s legszerényebbet. Kommentár nélkül is megrendítő az első újratemetést szervező s azt lázas büszkeséggel felidéző Marosán György és utána Radnóti Miklós naplójának néhány sora a temetésről.

A filmnek sikerül átélhetővé tenni az egyszerre végzetes és a társadalomnak rendkívül kiszolgáltatott sorsot, amelyben a „ki-be ugráló halál elől” az életbemaradás egyetlen esélyét, az öngyógyítást ideig-óráig a versek biztosíthatták. „A költészet megoldási kísérlet az ember számára. Mindazt, amit nem sikerült a valóságban, a kultúrában vagy a természetben, azt a költészetben oldja meg, avatja valósággá. A költészet a fölöslegessé vált természet, de amely mint fölösleg vált ismét szükségessé ”- állapította meg maga a költő 1936-ban egy interjúban.

A negyedik rész az öngyilkosság konkrét körülményeit vizsgálja s azt az újabb kori, de már a tankönyvekbe is beszivárgó legendát cáfolja, hogy a költő halálát véletlen baleset okozta. Garamvölgyi József könyvet is írt erről, de a filmben egyértelmű ,hogy ha kriminalisztikailag „atipikus” is az öngyilkosság a költő egész életében magában hordozta a lehetőségét. S a csoda az, hogy csak ekkor került sor rá. A szakbarbár megközelítés, hogy az öt búcsúlevél kriminalisztikai szempontból nem bizonyul búcsúlevélnek,mert nem utal egyértelműen a cselekményre, s hogy nem lesz valaki öngyilkos, amikor még legalább ötszáz vers van benne jól példázza, mennyire nem lehet úgymond szakmai szempontból közelíteni a csodához, a rendkívülihez.

Jelenczki a lehetetlen kísérti amikor az interjúfilmet a Hagyatékban már tökélyre fejlesztett filmvers műfajával elegyíti. A filmmontázsok, amely a költői életmű alapmotívumaira épülnek operatőri remeklések, amelyek hatását a népzenei motívumukra épülő, gazdag ,merész asszociációkat tartalmazó, de mindig az egésznek alárendelt zene fölerősíti. Az operatőrök Jelenczki István és Csukás Sánor,a zeneszerző Hortobágyi László. A versmondókról csak annyit, hogy élmény volt Latinovits Zoltánt újra méltó környezetben látni-hallani, mert alig van ma már olyan kulturális közeg, amelyben ne hatna blaszfémiának a Színészkirály felbukkanása. Simon Péter a Hagyatékban megismert kitűnő előadó, akinél alaposabban kevesen ismerik az életmű egészét, most is remekel. Versértelmezései egyszerre sokszínűek, mélyek ,küzdelmesek és alázatosak. Bízhat bennük s nyugodtan lemondhat néhány külsődlegesnek ható mozdulatról.
A rendezőnek, kis hibaszázalékkal sikerül lebilincselően és olykor katartikusan, s a konkrét helyzet konkrét elemzésén túlmutatóan ábrázolni a rendkívüli és az átlagos harcát a társadalomban, amely kortól és időtől szinte független.

Éppen ezért megkerülhetetlen a kérdés, ugyan mi lesz ennek a bámulatos filmnek a sorsa? Nyilvánvaló, hogy a film és videoforgalmazás nincs felkészülve rendhagyó művekre és biztos,ami biztos mélyen alulbecsüli a nézőt. Ha kicsit nagyvonalú ostobasággal eltekintünk attól, hogy itt mégis filmről van szó, amit –jobban esik a szemnek, a fülnek nem is beszélve a lélekről- moziban látni s elsősorban televíziós illetve videoforgalmazásra gondolok, akkor sem vagyok túlságosan derűlátó. A Duna TV november végére tervezett premierjén kívül,azért ajánlom a filmet többek között a Magyar Televízió figyelmébe, remélve, hogy megtisztelik a költőt és olvasóit - ezt jelenti a közszolgálat- egy nézhető műsoridővel, ha másért nem, mert a költő születésének centenáriumát írjuk jövőre. Ráadásul a filmnek szerves része Fehér György „Kortársai József Attiláról” című forrásmű értékű munkája, amelyet negyedszázada még elkészíthetett a Magyar Televízióban. Továbbá kicsit szorongva ugyan ,de ajánlom a filmet a Nemzeti Évfordulók Titkársága figyelmébe: de kérem, ne gondolkozzanak újabb díszsírhelyen. Inkább vásárolják meg a film videokazettáját valamennyi oktatási intézmény számára, hogy minél több fiatal megismerhesse azt az élményt, amiről Márai Sándor így fogalmazott: ”Vers kevesebb van, mint platina és rádium….és vannak verssorok, amelyek birtokában egész életemre ellátottnak és sérthetetlennek érzem magam.”

Tóth Klára
comments powered by Disqus