Böröndi Lajos: Visszanézve
Nem bírunk ki több megváltást Uram!Egy kis szünetet rendelhetnél el
a boldogításban.
Élni szeretnék, nem naponta elégni
új es új forradalmi lázban.
(A lelőtt diákot lóistállóba húzták,
szalmával letakarták, mint
az elhullott állatot.
Elszámoltak vele már előtted Istenem
a magyaróvári vadállatok?)
Réten sétálni, majd hanyatt feküdve
elrágcsálni egy keserű ízü fűszálat.
Kedvesünk bőrén időztetni szánkat,
míg szél fújja levetett ruhánkat.
(Aki látta szétnyílni testvérbátyja koponyáját,
annak az idő nem elfedi, lelkébe égeti a látványt.
Számonkérted ezt is Istenem, te, aki
Nem ismer büntetést, csak megbocsátást?)
Hadd csorogjon ránk lángos zsírjaként a Nap,
míg itt fekszünk, két árva, társtalanul.
Nem kell megváltás Uram. Élni
szeretnénk tovább, megválthatatlanul.
(Elvakart sebeivel elhullott az a század,
de mi, akik átéltük, még mindig itt vagyunk
Ellensúlyaként a feledésnek? Amíg e világra
Rá nem omlik lassacskán a múlt.)
Beküldte: Madarász Géza
comments powered by Disqus