Irodalom

Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam, orditottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő, most látom milyen óriás ő - szürke haja Tovább >>

Megjelent 1992-ben a ?21 vers? c. kötetben, kiadta a Belvárosi Könyvkiadó, Békés Megyei Könyvtár Nyomdájában

a lehetetlenség határán húzódik

egy vékony ezüstszál s ha nem léped által

biztatóbb a megmaradás

nem sietôs

ki elôbb ki utóbb ér a végére

mégis nagyjából ugyanaz várható

és szinte kezdetek óta nem változott

ott álltam sorba ahol a tartósabb életet osztogatták

vagy 9 nemzedékbe és Tovább >>

"A kaland atlétája ... a zseniális tervező és kitaláló, a hidegvérû mutatványos, aki okosan és számítóan áll a maga-gyujtotta görögtűz-vész közepette is..."

Megjelent a Négy évszak c. könyvben, 189. oldal, 1938

Egy vers évmilliók és élménymilliók párlata.

Irta: Márai Sándor, megjelent A négy évszak c. kötetben, 297 oldal, Révai Kiadó, Budapest, 1938.

Rilke

Rettenetes sok emléke lehetett. Ki tudja megszámolni egy költõ emlékeit? Mintha valaki megélte volna a pún háborúkat, a piros fehér rózsa harcát, Savonarola éjszakáit, s a tetejébe mindent, amit egy éjszaka gondolnak, álmodnak és cselekednek Berlinben, vagy Párizsban az emberek. A Tovább >>

Igen, jutsz eszembe, többet mint kellene. Tükör felé nézek, Te jössz velem szembe, rugalmas léptekkel előre haladsz, s mig szemeim pergetnek rólad video szineket, köztünk a távolság marad.

Gyerekeimröl - kérkedek mint mások, hogy szeretnek, már nem oly vásott a triumvirát; az élet szeleitől beérten feladtam logikát,őket már nem védem minden lágy szellőtől, s lassanként Tovább >>