Horváth Elemér: esti kérdés

HORVÁTH ELEMÉR esti kérdés útlevelünk angol vagy francia legjobb esetben amerikai de büszkeségünk megmaradt magyar szenilitás? identitászavar? honnan tudhattuk volna hajdani világjárók hogy hol érünk haza? montmartre-on? westenden? vagy a broadwayn? s hogy ki vagyunk megőszült skizofrénia? ember? költő? vándor? peregrinus? a gyerek apja? vagy romhalmaza fiatal ígéretnek? mondd meg ha tudod mielőtt elhalványulnak a csillagok tündéri por te végső Tovább >>

Óda a magyar nyelvhez

Faludy György ÓDA A MAGYAR NYELVHEZ. Most, hogy szobámban ér az est setétje te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje s ajkad, melyről az esti fák alól először szólt az ének magyarul. Arcod mongol emléke rég ködös de titkunk itt e földön még közös s a te dalod kísér utamra fájón messze e tájon. Faludy György ÓDA A MAGYAR NYELVHEZ. Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm sértett gőgömben értőm és kísértőm te hangolás barangoló Tovább >>

Politikus nemzet

Reviczky Gyula (1855-1889) verse Mi kedveltebb minálunk mint a kártya, Káromkodás, czigány, zsidók szidása? Minek van mindenütt biztos keletje, Kocsmába’, klubba’, künn, tanácsterembe’? Mi képes a magyart ugy feltüzelni, Hogy falnak kész rohanni valamennyi? Mi mérgez meg családot, társadalmat? Mi vet szünetlen gáncsot a magyarnak, Hogy azt mondják honára: Ázsia?... Kimondjam-e, hogy a - politika! Óh, Goethe, bár csodálom Tovább >>

Ady Endre: Utálatos, szerelmes nációm

Ha százszor is elfordulnék Tőled okkal vagy nem okkal, Míg birtomban tart az Élet, Nem mehetek a gazokkal S melléd kell állnom, csalfa nációm.

Így csalódom s hogy csalódom, Fájva is köszönök érte Az életnek, Sorsnak, Mának: Fájó bal-hit, de megérte S cselekedés, szükségünk van reád. Tenni, ha csak írott szóval, S mégis nyugtalanul tenni, Dacos és fölhajtott fővel Szólni, hogy itt nem lesz semmi, Míg marad egyetlen tiltakozás. Nyuladoz Tovább >>

Vajda János: A honárulókhoz. Részlet.

... Föl vagytok írva! - Tudjuk, kik valátok Rossz szellemek szörnyű szülöttei! Ne bujjatok az örök gyalázattól! Nem rejtenek el ég-föld űrei! Halhatlanítva vagytok a dicsőkkel, S bár lenne égben bűnös árnyatok, Egy nemzet átka oda is elhangzik, - Nektek sehol nem lesz nyugalmatok!

Ti nem kerestetek dicsőséget, hírt Sötétség ocsmány denevérei: Prédát lesétek egy nép éjjelében, Míg eltakarták vészfellegei. De örök bűnhödésül Tovább >>

Petőfi Sándor: Batthyányi és Károly Grófnék

Nekem nincs semmim, semmim e hazában, De én egészen az övé vagyok; Bánat- s örömkönny forr szememben, amint Sötétül napja, avvagy fölragyog. Örömkönyűim, oh ti gyér vendégek Minálunk a hű honfiszem felett, Ha föl nem törtök most a telt kebelből, Édes terhétől szívem megreped. - Láttátok-e a két tündérvirágot, Borús hazánknak két sarkcsillagát? Evezhetsz bátran, nemzetem hajója, Nem veszthet az célt, aki ilyet lát. Én láttam, láttam!... Tovább >>

Papp László: Kopognak éjjel

Szabó Balázs amerikai magyar festőművész új könyvének ismertetője. Emlékszel még? Gyermekkoromban rémes árnyakkal torz falak között, kopott szobádban, este hogy féltél a kékes tükörtől, melyben balra van jobb? ... (Faludy György: „Az ambivalencia balladájából”) A családregénynek nagy hagyománya van Magyarországon. Különösen az erdélyi íróknál, Makkai Sándortól Wass Albertig. Az utóbbi években több kitünő családregény jelent Tovább >>

Weöres: A vezéremberről

Négyféle vezetőember lehet az ország élén: Prokrusztész, Napóleon, Samu bácsi és Szolón. Prokrusztész egy elgondolás híve, melybe nemzetét belekényszeríteni akarja, ha törik, ha szakad. Napóleon szenvedélyes játékos és akár nyer, akár veszít mindenképpen tékozol. Samu bácsi úgy ül az uralkodói teremben, mint egy fűszeresboltban, dekákkal és garasokkal ravaszkodik. Szolón az isteni ihletre figyel, minden tette az örök mértékből ered és országa Tovább >>

Sirin: Születésnapomra. Vers.

Élek. Cigarettavégek jelzik utam. Nem születtem hősnek, sem koronatanunak nem idéz a Nagy Itész egy század elleni pörbe. Élek. És érted szorítom a kezem ökölbe. Sirin

Weöres Sándor: Jóslás a trágyaözönről

Minden megnyilvánulásod, mely szépen, üdén, szabadon kibontakozik: ajándékod; minden megnyilvánulásod, mely mohóságodtól bűzlik: ürüléked. Bármelyikünkből sokkal több salak fakad, mint adomány, s ez ellen nincs más segítség, mint hogy salakunkat eltakarítjuk; ehelyett az európai ember kezdettől fogva és mindinkább, ürülékéből rendszert, törvényt, erkölcsöt épít, amit fegyverrel, pénzzel, hatósági pecséttel rangos testülettel őriz és mindenkitől Tovább >>

Olvasás: 56886