Saáry Éva: Október 23

 Évfordulón...

 

 

itt a keresztkedvetlen ködök hálójábanaz őszi ég csukló szárnya alatta hódolata kegyeletsárgabordókrizantémokkal vette körülkrizantémok siratják őketmint szelíd temetők halottait

itt a keresztazokért állakik lázas fejjelsajgó szívvel   az őrület örök vakmerőségévelrohantaka tûzbenazokértakinek szemeiretépett zászlókat borítottunkazokértkiket a budai temetőkbensortüzek érdes Tovább >>

Nagy Károly: „egy magyar-Amerika történet”

Nagy Károly:   „egy magyar-Amerika történet” - Lényeges tények, fontos adatok, felülvizsgálandó vélemények -

Számos tudományág használja az angolul „pilot study”, „pilot project”, magyarul előkészítő tanulmány, elővizsgálat, próbafelvétel módszerét.  Ilyen időben, terjedelemben és mennyiségekben behatárolt előzetes adatgyűjtések segítségével derítik fel, próbálják ki a kutatók egy-egy későbbi Tovább >>

Sipos Gyula: Egy orosz katonáról

Mi mindent tanulhatunk az 1956-ban hittel, szivvel és vérrel küzdött, végül is eltiport magyar forradalomból...

Az anyja mint az én anyám azt mondta: jó légy kisfiam. Elkisérte az állomásra és siratja, hogy messze van, meg-megáll kezében a tü, míg a konyhában öltöget, morzsoló ujjai elejtik a kukoricacsövet, vagy elindul az udvaron s már nem tudja mit keresett, csak fohászkodik: istenem, baj ne érje a gyereket. Az anyja messze Tovább >>

Fáy Ferenc: Októberi halott

Az 1956-os szabadságharcos emlékére

 

 

Fehér volt, sápadt mint a köd.Kopott akár a fák.S a nyirkos őszi lomb közé rejtette homlokát.A szájaszéléről rubinvirággá nyíltak a szavakperegtek szét a fû közé...Leroskadt házfalakpihentek barna ujjain,szemébe bújt az ég,s egy ország fogta könnyesen,némán ütőerét.

1961 október 19

Éltető Lajos: Áfium

- Ma már mindez persze csak történelem - mondta Ft. Mákonyi Kornél, s ajkához emelte a párolgó csészét.

Megint a régi időkről faggattam, a „hősök koráról”, ahogyan nevezni szokta a Kezdetet. Örömmel beszélt az öreg, csillogott a szeme, mint mindig ilyenkor. Mintha csak gyereknek mesélne - gondoltam. - Miért, miért nem - kezdte nyugodt, öblös hangján -, láz futott végig az országon. Megmarkolták a vándorbotot, szöktek, özönlöttek az Tovább >>

Sztáray Zoltán: Rákok

   Az angyalokkal  körülvett Bodnár Gábor emlékére 

Gábor csak nagynéha simított egyet-egyet a kormánykeréken. Akkor,  ha előztünk, vagy fordulóba hajolt a kocsi. Jobbra.balra tekintgetett, magyarázta, merre esik Long Beach, hol kell letérni Fire Island felé.

- A parkwayn akarsz menni?

- A parkwayn? - kérdeztem vissza, de már fordult is a feljáróra, ő  akart a parkwayn hajtani. A kocsi megugrott. - Tovább >>

Sztáray Zoltán: A fatörzs világa

A lábát megint elfogta a zsibbadás. Jó ideig kellett nyújtogatnia, fészkelődnie, amíg elmúlt. Megtornásztatta a  karját, kezét, az ujjait. Szerette volna megnézni, a kézfeje nem kékül-e?  Mert ha kékül, akkor baj van.

Úgy ült a madárberkenye törzse mögött, mint valamikor a nyereg nélküli tanügetésnél Abasár hátán.  A lábával körülfogta a fát, akár a lova derekát, leszegte a lábafejét. Karjával átölelte a  törzset, éppen úgy, Tovább >>

Kannás Alajos: Nincsen lehetetlen

A kezdetet nem tudja senki

mindig jöhet egy pillanat

mikor a mélyböl felszakad

egy hang és nincs út visszamenni

nincs út tagadni nincsen várni

a lehetetlent megpróbálni

lehet mert nincsen lehetetlen

s a végesre a végtelenben

kigyúl egy újabb felelet

mindig jöhet egy pillanat

mikor a félés átszakad

és harangozni kezdenek

kik minden imát Tovább >>

Papp László: Messzi Tábortüzek III

Számba vette-e már valaki, hány magyar népdalunk van? Nem tudom van-e ilyen összesítés, de azt tudom, hogy egy lelkes amerikai magyar asszony egyszer nekilátott, hogy a legszebbeket egy csokorba szedje.  Dömötörné, Kokron Margit közel kétezer népdalt jegyzett fel azzal a céllal, hogy azokat az otthoni kultúrától elzárt fiatalokkal megismertesse. Korán bekövetkezett halála előtt csak a gyüjtemény egyrészét tudta kiadásra elkészíteni. Az ő emlékére aztán Tovább >>

József Attila: Kész a leltár

Vers

Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre.

Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte.

Asszony ha játszott velem hitegetve: hittem igazán - hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt Tovább >>

Olvasás: 56826