Irodalom

Kedves Lajos! - írja barátom, L:   Ezt csak Neked küldöm.  A [levélíró] commentje érdekes, de tulajdonképpen  a mémekhez vezet ez?  Ennek Te vagy a nagy szakértője. Ami rosszhoz ő kommentál, az sajnos megmarad mindíg. A budapesti  2006-os verésekhez hasonlók történnek állandóan a világ különböző helyein. Érdekelne a Te véleményed.

Ölel L

A továbbított kommentár egy a Magyar nemzetben megjelent cikkhez írt Tovább >>

Erőtlen téli nap korán estébe vált, pocskos havat fröccsent még oldalt a kocsikerék, feketék lettek tőle a fák.

Öngyilkoló lehangoltság, önsajnálás közepette vezettem félországon át merev útra meredő szemekkel, félig ereszkedett pillák alól reflektorozták szemeim az utat, mértem az uti hajtás versenyét: a tű reszkető s­ebességet mutat.

Mint csalódott autostoppolók a sötétségbe tűntek, maradtak el, fenyegetőn intettek Tovább >>

András érezte, hogy baj van. A játszótér egyszer csak határtalanná lett.

 

"Talán gonosz szellemek növesztették meg hirtelen - gondolta riadtan -, de az is lehet, hogy a világ törvényei változtak meg."

Senki sem tartózkodott a közelben rajta kívül. A szemtelen szél beférkőzött a ruhája alá, aztán továbbhaladt, játékosan feltúrva előtte a megsárgult avart. A kisfiú tanácstalan tekintettel kereste a kivezető utat, de nyomát sem Tovább >>

Karóval jöttél, nem virággal,fel­eseltél a másvilággal,aranyat ígértél nagy zsákkal­anyádnak és most itt csücsülsz,mint fák tövén a bolondgomba(így van rád, akinek van, gondja,)be vagy zárva a Hét Toronybaés már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál? mért siettél, ha elmaradtál? Miért nem éjszaka álmodtál? Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad, híres vagy, hogyha ezt akartad. S Tovább >>

­

­Így bocskorosan úgy-e megnevettek,­hogy márványt törni hegynek indulok? A számon pimasz mosolygás a jelszó, ­füttyöm csibészes: én is feljutok!­ ­

Nincs tömött zsákom s hegymászó botom, segítő kezet tán egy társ sem ad, de vihart-oldó déli szél kölyökfejemre borzol lágy barackokat!

S a hegytetőn majd minden mezt lehántva, én is kacagva szélnek öltözök, karjukra fűznek mind a fénynyalábok s eltáncolunk a fejetek Tovább >>

...visszasziszegek a szélnek...

 

Hóbuckák közt surrog a szélmegsuhant fát, bokrot, házat,megrázza a havas ágat,hóbatúr majd csendben alél.Hirtelenül talpra szökkenmegsereg a kis gödrökben,havas földről felugorvaablakomat fújja, nyomja.Ablaküvegem már reccsen,lábam támaszt, tartom innen,makacs farkasszemet nézek,visszasziszegek a szélnek.­De ő csak szemembe nevet,élvezi kétséges arcom,mely kiad áruló jelet,sok benső félelmemet,sok Tovább >>

Ajánlom sorstársaimnak!Valami nem stimmel!Hangokat hallok a lakásban!Akkor, amikor egyedül vagyok!Síró, rimánkodó hanglejtéssel kántálnak valamit, de nem értem.Valaminő csábítgató felhangot is felfedezni vélek benne.Ufo-k nem lehetnek, erről Alie Neetah biztosított!Azok nem szaroznának. Elvinnének és kész!De akkor mi a nyű lehet?Öregszem. Egyre hülyébb leszek. Hallucinálnék?Nem!Most is hallom, hoppá, most tisztán hallom a konyhából:- Gábor bácsi, ide, Tovább >>

Aranyat mosok. Legalábis szeretnék. Közép-Kaliforniában, Coloma város mentén lévő American River déli ágában térdig állok az elég hűvös vízben. Kezemben egy jókora, mintegy negyven centiméter átmérőjű, lapos - talán palacsintasütőnek is alkalmas - vastál, amit időnként a folyóba merítek úgy, hogy a hordalékból jónéhány maroknyi az edényben maradjon; homok, kisebb-nagyobb kavics. Az edényt ügyesen körbeforgatom és így tartalma a szélén Tovább >>

Már a második februárt értük meg a recski kényszermunkatáborban. Nem esett a hó, nem fútt az északi szél, de dideregtünk a hidegtől. Meg éhesebbek voltunk, mint esztendeje. Meg fásultabbak is. Kivert barmokként sorakoztunk a barakkok előtt, hogy felhörpintsük a hideg, kávénak csúfolt löttyöt. Volt, aki elmajszolta a tegnapról megzsugorgatott kenyerét.

 

 Kétszer is megszámoltak bennünket az őrök, azután megindultunk Tovább >>

A tonnányi rönk tompa zuhanással esett a többi mellé. A vége felcsapódott és hideg, fagyos göröngyöket vert az emberek arcába, akik a tehertől megkönnyebbülve egyengették derekukat, nyújtogatták karjukat. Vagy húszan lehettek. Mind szürke, nyúzott, ólmos arcú emberek. Rongyosak, soványak, avítt csizmájukból lógott a szennyes kapcarongy.

Fenn a bányában mondták, ma hamarabb vonulunk be, hiszen karácsony van - lihegte valaki az embercsomóból. Ám sötét Tovább >>