MBK: Dr. Nagy Károly
Nagy Károly barátunk életéről többen megemlékeztünk. Ezeket a rövid írásokat közzétettük már levelező körünk tagjainak; most kis csokorba foglalva párat, honlapunkon továbbítjuk a magyar világnak.
Éltető Lajos, MBK
Kedves Családtagok és Barátok!
Szeretett férjem, Dr. Nagy Károly május 3-án, 76 éves korában elhunyt.
Életéről megemlékezünk és Tőle búcsúzunk
2011. május 7-én, 10:00 órakor.
a Rutgers Egyetemen, a Kirkpatrick Chapel-ben
81 Somerset Street
New Brunswick, NJ 08901
Virágok helyett adományokat Hungarian Alumni Association P.O. Box 174, New Brunswick, NJ 08903 címre fogadunk.
Engedjétek meg hogy egyik kedvenc idézetét s egyben életének üzenetét megosszam veletek:
A szeretet himnusza
(1 Kor 13,1 – 14,1) Pál Apostol
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek,
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Véget ér az, ami töredékes.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor felnőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Nagy Károlyné, Kati
Piscataway, NJ
---------------------------------------------------------------------------------
DR. NAGY KÁROLY (háta mögött Nagy Karcsi) az amerikai magyar diaszpórának egyik legértelmesebb, leghiggadtabb vezető személyisége volt. Életrajzát megírták az MBK számára más méltatói, nem ismétlem meg itt részleteit. Inkább az ember jellemét szeretném itt röviden vázolni.
1956-ban politikailag elkötelezte magát a szabadságharc mellett, amiért legalább börtön várt volna rá, esetleg halál, ha nem sikerül nyugatra menekülnie. A kommunista rendszer irányában nem volt benne később sem szimpátia, attól és a szovjet megszállástól megszabadítani szülőhazáját életcélja maradt mindaddig, míg ez az óhaja végre valóra nem vált. De egyike volt azon keveseknek, akik az amerikai magyarság jövőjéért is aggódott, aki hétvégi iskolát tartott fenn magyar származású gyerekek számára, aki felmérte a magyar iskolák állományát Észak-Amerikában, és – jó diplomáciai érzékkel, tehetséggel – meggyőzte a magyar állami hivatalok vezetőit, hogy magyar költségen adjanak ki korszerű, politika-mentes tankönyveket emigráns gyerekek számára. Része volt abban is, hogy nyári táborozásokat szerveztek külföldi gyerekek részére, nyári tanfolyamot Sárospatakon, gimnáziumi programot Kőszegen, és hogy megalakuljon az Anyanyelvi Konferencia, mely alkalmat adott magyarországi és külföldi (mind nyugati, mind keleti) értelmiségieknek az ismerkedésre és közös ügyeink megtárgyalására. Az AK és az azt anyagilag támogató Magyarok Világszövetsége hordereje nézetem szerint nagyon komoly volt, nem itt, az emigrációban, hanem ott, ahol leginkább kellett: a Kárpát-medencében. Meggyőződésem, hogy ez a munka hozzájárult, személyi kapcsolatok révén, a rendszerváltási folyamathoz is, bár ezt bizonyítani nem lehet.
A magyar nemzeti, keresztény emigráció viszont hajthatatlan maradt abban, hogy mindenkiben kommunistát látott, aki a hivatalos Magyarországgal érintkezni mert. Még az ártatlan iskoláskönyveket is bojkottálták, csak mert Magyarországon készültek!
A főkommunista, a leggyűlöltebb ember ebben a hecckampányban persze Nagy Karcsi volt. De nem volt egyedül. Oda soroltatott Sinor Dénes, aki félmillió dolláros alapítványt varázsolt elő a magyar költségvetésből egy magyar tanszék alapítására a tekintélyes Indiana Universityn (amit az egyetem saját eszközeiből ugyanannyival kiegészített; a tanszéket a kamatokból tartják fenn). Céltábla lettem magam is, aki kijártam az Oktatási Minisztériumban, hogy a Portland State University diákjai, vagy más diákok a Portland State égisze alatt fél- vagy egész évet tölthessenek az akkor még József Attila nevét viselő szegedi egyetemen, jutányos áron. Bűnöm volt az ITT-OTT szerkesztése is, ami nem volt eléggé jobboldali a stirling györgyöknek és tollas tiboroknak. Mi, és még néhányan, mind kommunistáknak nyilváníttattunk, akik elárultuk a nemzeti emigrációt.
Hogy ez mit mond a rólunk cikkező ellenségeinkről, nem érdemel boncolgatást. Karcsi úri módon tűrte éveken át, zokszó nélkül a sok buta rágalmazást; tudta, hogy végül neki lesz igaza.
Az én szememben ez a magatartása az, amiért Karcsi külön kitüntetést érdemel, a síron is túl. Ritka erény ez a türelem köztünk, magyarok között. Mi inkább ütni szeretünk és visszaütni, ahelyett, hogy dolgunkat végeznénk, kötelességünket tennénk. Karcsiban erősebb volt a hazaszeretet, mint pillanatnyi politikai rendszerének gyűlölete.
Nagy Károly szorgos élete példamutató marad számunkra. Isten nyugosztaljon, kedves fegyvertársam!
Éltető Lajos
Portland, OR
--------------------------------------------------------------------------------
Kedves Lajos!
Nagyon szépen köszönöm ezt az igazán élethű leírást. Nagy Karcsi az én generációm számára is minding példásan mutatta, hogy hogyan kell a magyarság javára kemény és sikeres munkát végezni. Isten nyugosztalja!
Bokor Erika, Chicago
MBK Gondnok
--------------------------------------------------------------------------------
Kedves Lajos,
Igazán szép megemlékezés. Én nem hallottam Karcsiról, vagy Rólad gyülölködő megnyilvánulásokat, inkább az ellenkezőjét, de meglehet, nem fordultam meg azokban a körökben, ahol igy vélekedtek. S abban teljesen igazad van, hogy a politikai meggyőződésünk árnyalataitól függetlenül dolgozhatunk Magyarországért, MO kapcsolataiért az USA-val, s az amerikai magyarok fennmaradásáért.
Jó volt olvasni ezt a megemlékezést. FLaci
Fülöp Laci
Minneapolis, MN
--------------------------------------------------------------------------------
Kedves Kati, Piroska és a nagy család,
Búcsuzom egy jó baráttól, Áprily Lajos szavaival élve, búcsúzom egy „Egyensúly lelkű ritka észmagyar”-tól, egy áldozatos, önzetlen, kitartó és alkotó embertől, de elsősorban búcsúzom lelki rokonomtól, az 1956-os szabadságharcunk eszméinek, lelkületének őrzőjétől, ápolójától. Karcsi, nincs semmi kétségem, hogy életműved és emberi tartásod követőkre talál, kicsírázik, kikel az elvetett mag és gazdagítja szeretett hazád jövőjét.
Ölel, Lipták Béla
Stamford, CT
------------------------------------------------------------------------
Kedves Barátaink,
szomorú hir továbbitásáért kell közösségünk köszönetet mondjon – kedves barátunk, a Magyar Baráti Közösségben évtizedeken át tagtársunk, tanácsosunk adta vissza lelkét az Úrnak.
Korai távozta fájdalmas űrt hagy az amerikai magyarság soraiban. Rá gondolván közös gyászunkban osztozunk.
Kovalszki Péter
Shelby Township, MI
------------------------------------------------------------------------
Kedves Kati, Piroska és Zsuzsi!
Nagy szomorúsággal küldjük őszinte részvétünket!
Karcsi elmenetével nemcsak ti, hozzátartozói, nemcsak mi, barátai, de az egész MAGYAR VILÁG is szegényebb lett.
Őrizzük emlékét, példamutató munkásságát, kitartását és magyarság-szeretetét. Legutolsó emigrációnkban -– ha van ilyen -– újból együtt küzdünk úgy MBK-san.
Gondolatban veletek leszünk továbbra is!
Sass Marci és Rozál
Budapest
-----------------------------------------------------------------------------
Nagy Károllyal 1980 elején, néhány héttel a bevándorlásom után találkoztam egy Tanúk - Korukról előadáson és azóta jó barátságban voltam vele. Többek között segédkeztem a Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Körben végzett kimagasló jelentőségű munkájában. Csodálattal áldoztam fáradhatatlan lelkesédésének, amellyel egész életét és munkásságát a magyar nyelv és kultúra, valamint az 1956-os szabadságharc eszméinek őrzésére és ápolására szentelte.
A Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Körben több mint 50 éven keresztül dolgozott a világ magyarsága sorskérdéseinek elemzésén és ismertetésén. Ezalatt az idő alatt közel 300 előadást szervezett és tizenkét könyvet adott ki, köztük a felbecsülhetetlen jelentőségű és értékű Tanúk-Korukról című szóbeli történelem (oral history) előadás- és nyolc kötetes kiadvány-sorozatot.
Egész életében segitette az Amerikában felnövekvő magyar fiatalokat magyarságuk ápolásában. 1960-ban egyik alapítója és huszonöt évig egyik tanítója volt a Magyar Öregdiák Szövetség New Brunswick-i Hétvégi Magyar Iskolájának. Majd ennek az iskolának a megszünése után lelkesen támogatta a Széchenyi Magyar Iskola és Óvoda munkáját.
Karcsi nagyon közvetlen, szivélyes, szerény, nyitott, egyenes ember volt és rendkívül magas emócionális intelligenciával is rendelkezett. Nagyon gyorsan barátságba került a környezetében lévő emberekkel. A halála előtti hónapokban a kórházban is lelkesen emlegették az ápolók a professzort, aki mindenkivel szót tudott érteni. A tanitványai imádták. Sokszor találkoztam olyanokkal, akiket tanított és ők mindig lelkesen harsogták a „Professzor Názs”-ot, amit először nem is értettem, de aztán rájöttem, hogy Professzor Nagyra gondoltak. A társaságának a központja volt. Amikor éppen nem a világot váltottuk meg, akkor pillanatok alatt remek hangulatot teremtett, különösen ha volt egy zongora a közelben. Imádott népdalokat énekelni és a közös éneklésben gyakran ő vitte a szólamot. Amikor már a hangulat úgy kivánta, régi slágereket is játszott, énekelve a dalszöveget. Nagyon fog hiányozni számunkra a zenész Karcsi is, többek között a felejthetetlen szemetes az én szerelmem kezdetű slágere, amelyet az ötvenes évek pesti éjszakáiból is jól ismert szövegíró, Gommermann István irt és Karcsi még Magyarországon, ifjú zenészként kezdett játszani és énekelni.
Bár súlyos beteg volt, mégis váratlanul és megdöbbentően ért bennünket halálának hire. Gyászoló szívvel búcsúzunk szeretett barátunktól, Károlytól és a magyarság számára kimagasló jelentőségű munkássága iránti megbecsüléssel és szeretettel őrizzük meg emlékét.
Ruszcsák Miklós, New York
A Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör Elnöke
--------------------------------------------------------------------------------
(A Rutgers Egyetemen május 7-i megemlékezésre írott, a Nagy Károlyról adott hírhez kapcsolódva)
NAGY KÁROLYRA EMLÉKEZVE
Egy élet elmúlása nem statisztikai adat. Értelmetlen arról beszélni, hogy eggyel kevesebben vagyunk, holott egyre kevesebben vagyunk. Megyünk mint egy járőr a háborúban veszélyes terepen, védjük, segítjük, támogatjuk egymást, aztán egyszerre csak kilövik mellőled a bajtársadat. Ott maradsz egyedül, védtelenül.
Így lennénk Karcsival, (persze ő szerette volna, ha Károlynak hívnám, de nem jön a nyelvemre ez a formális megszólítás) ha nem tudnám biztosan és határozottan, hogy ő igenis velünk van, velünk marad mindig amíg az emlékezet megtartja. Mert ha gondolkodunk dolgainkról, elsősorban magyarságunk dolgairól, lehetetlen, hogy ne az ő gondolatai, írásai, érvelése jusson eszünkbe. Hiszen senki sem adott nekünk annyit tudással, tanítással, szellemiséggel, önzetlen erkölcsiséggel, mint ő. Ő volt az, aki állandóan emlékeztetett 56-os felelősségünkre, nem hagyott bennünket eltévelyedni, mert az ő kitartása, munkabírása, áldozatvállalása mellett lehetetlen lett volna kibúvót találni a magunk számára.
Annyi korkülönbség volt köztünk, hogy 1956 után az Újvilágba megérkezve Karcsi akkor kezdte az egyetemet, amikor én a graduate programot. Így kerültünk össze az akkor megalakult Diákszövetségben, az Északamerikai MEFESZ-ben. Eleinte nem volt könnyű elfogadni, hogy egy fiatalabb társ okosabb nálam, de aztán be kellett látnom, hogy az ő segítsége az én erőm is.
Így is maradt ez 54 éven át. Jó volt tudni, hogy van valaki, akire mindig számítani lehet tanácsért, segítségért, útmutatásért. Csodáltam fáradhatatlan lelkesedését, kitartását. Nemcsak minket tanított, a demokrácia módszereit magyarázta magyarországi diákjainak is. Amikor már nem tudott elmenni drága könyveket küldött nekik. Hihetetlen szorgalma és munkabírása mintául szolgálhatott volna egykor Vas Gerebennek, aki megalkotta a „nemzet napszámosai” eszményképet. Ha valakire illett ez a metaforikus jelző, az Nagy Károly volt.
Szolgálata a kettős nemzeti tudat, a szigetmagyarság és 56 jelentőségének megtartása érdekében példa és útmutatás volt.
Hírdette, hogy nem a bőrünket menteni jöttünk Amerikába, de feladatunk van itt.
Hitt abban, hogy Magyarország nem kommunista ország, hanem a kommunizmus alatt szenvedő nép országa. Ezért vette semmibe már diákkorában is a hatalmat, amikor Nyiregyházán a kávéházakban dzsezzt zongorázott, ezért vállalta az emigráció egy részének rosszallását, sőt haragját, amikor 1981-ben segített megalapítani az Anyanyelvi Konferenciát Magyarországon és elérte, hogy azon a hatalom ellenzése dacára a környező országok képviselői is részt vehessenek. Fáradhatatlan vállalkozó kedve és munkabírása nem ismert határt. Ha egy mondatba össze lehetne foglalni Nagy Károly élete értelmét, azt mondhatjuk:
„Jót s jól ! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, szánts és vess, de hagyjad másnak az áldozatot”.
Papp László
New Canaan, CT
comments powered by Disqus