„Fáj a sok sietős halál” Mózsi Ferenc 1947 -2007
2007. november 6. magyarországi idő szerint 10:28-kor a budapesti Szent István Kórházban elhunyt Mózsi Ferenc, magyar költő, lapkiadó, és az 1980-1994 közötti észak amerikai magyar irodalmi élet és kultúra egyik kiemelkedő személyisége. Mózsi Ferenc, több mint tíz verseskötet szerzője, az 1984-ben Marrakesben (Marokkó) A Költők Világkongresszusán tiszteletbeli doktor címet kapott. Mózsi 1974-ben, huszonhét évesen érkezett az Amerikai Egyesült Államokba. 1980 - 1994-ig a chicagói Szivárvány kiadója és szerkesztője, valamint a Szivárvány könyvek sorozatának kiadója. A Szivárvány könyvek sorozata jórészt a Magyarországon, valamint az elszakított területeken a kommunista hatalom idején tiltott irodalomnak számító könyvek sajtó alá rendezését és, Mózsi Ferenc saját költségén való kiadását jelentette. Mózsi Ferenc, hosszú éveken át, nemcsak Chicágóban, de Észak Amerika szerte is, minden jó magyar ügyet példamutatóan, és készségesen támogatott.
Mózsi Ferenc neve jól ismert a torontói magyarok körében is. Az éveken keresztül megrendezett "Mózsi estek" éveken keresztül színvonalas kulturális eseményeknek számítottak Torontóban. Mózsi már súlyos betegen, utoljára 2007. május 4. lépett fel Torontóban, Tóth János Rudolf énekessel.
Mózsi számára a versírás létkérdés volt. Számára a "Kezdetben volt az ige" nem teológiai tétel, hanem tényleges költői parancsnak számított. Mózsi Ferencet, a költőt a magyar szavak, szóösszetételek, és a magyar nyelv felülmúlhatatlan kreatív lehetőségeinek káprázata ragadja magával egy életen át.
Mózsi huszonöt éve írt verset Amerikában - magyarul. Ez Mózsi számára önmagában is vers megtartó erejét példázza. A magyar világjárók példájára Mózsi Ferencnek is először messzire kellett mennie, hogy megérkezzen önmagához. Mózsi életútja minden kivándorló magyar életútját példázza: Elmentünk világot látni - és mit látnak szemeink? Önmagunkat. Ott is mi vagyunk. Amikor a külföldre kerülés vakrémülete eloszlott, arra ébredünk, hogy a hamuba sült pogácsába bele van gyúrva létüknek teste és vére is.
"olyan örökséget hordozok
mely megmagyarázhatatlanul javamra
és ellenemre van."(Mózsi Ferenc: Kezdet)
Végső szinteségünk pillanatában lelkünk legmélyére tapintunk. Olyan értékeket menthetünk csak át, amelyek megállják helyüket mind Chicagóban, mind Budapesten, vagy Erdélyben. Nem új értékekről van szó, hanem a régi értékek éltető erejéről.
"temetjük a múltat és reszketünk a jelentől
tudjuk a holnap már nem a mi dolgunk
számtalan harcban meggyötört arc tekint reánk"(Állandó)
Mózsi Ferenc, már betegen másfél évvel ezelőtt költözött vissza Magyarországra, ahol, a rendszer semmi támogatást nem nyújtott a számára egy pártokon felüli, tisztán kulturális, és az egyetemes magyar irodalmi érértékeket képviselő irodalmi lap kiadásához, de még a saját megélhetéséhez sem. Betegségének utolsó szakaszában már csak egyedüli testvérére, és néhány hűséges barátjára támaszkodhatott. Mózsi Ferenc sorsa, ebben is a magyar költők magukra hagyatott szomorú sorsát tükrözi.
Mózsi Ferencet a rákoskeresztúri temetőben helyezik örök nyugalomra, Édesanyja mellé. Fájlaljuk sietős halálodat, Feri.
comments powered by DisqusMózsi Ferit 2007. november 23-án, pénteken 12:00-kor ravatalozzák zárt koporsóban az Új Köztemető Ravatalozójában.
Budapest X. kerület
Kozma utca.
Eördögh Atya, volt csikágói jezsuita lelkész végzi a szertartást, ami 12:30-kor kezdődik. Szomorú szívvel várjuk mindazokat, akik el tudnak jönni, és azok helyett is ejtünk egy könnyet, akik nem tudnak, de szeretnének eljönni.