Hírek

Papp László: Száz éves a wallingfordi magyar református templom

2008. október 5-én ünnepelte a Connecticut állambeli Wallingford város református temploma száz éves fennállását. A több mint száz résztvevő között jelen volt a környék magyarságának számos neves képviselője, valamint öten az eredeti alapítók leszármazottai közül. Donald Carvalho gondnok üdvözlete után a templom lelkésze, Rev. Ellen Petersen, szentbeszéde nyitotta az istentiszteletet. William Dickinson Wallingford polgármestere méltatta a magyarok eredményeit a városban, majd Szarka Miklós a magyarországi református egyház képviseletében üdvözölte a jelenlevőket. A szolgálatban résztvett Lynn Anderon, aki a gyülekezet előző lelkésze volt, Poznan Béla esperes, Kocsis Attila, a New Jersey-beli Perth Amboy-ból, valamint Peggy Allen a Connecticut-i körzet küldötte. Dr. Somogyi Balázs ismertette a templom történetét.

A Quinnipiac folyó völgyében fekvő, 40 ezer lakosú Wallingford, Hartford (Connecticut fővárosa) és a Yale Egyetemről híres New Haven között, a legnagyobb település. A várost 38 telepes család 1667-ben alapította. A 19-ik század végére fontos ón és ezüstipar fejlődött ki és vonzott oda európai bevándorlókat, köztük jelentős számban Magyarországról is. A lakosság 94 százalékát ma is ezeknek a bevándorlóknak a leszármazottai alkotják. Sajnos nincs megbízható adat arra vonatkozóan, hogy mennyi volt a magyar bevándorlók száma, de az, hogy a századforduló után nem sokkal már hét szervezetük és egy református templomuk volt, arra mutat, hogy a magyar munkások száma jelentős lehetett. Amint ez más helyeken is rendszeresen történt, a szentistváni Magyarországról kivándorolt nemzetiségek együtt szervezték meg egyesületeiket. Wallingfordban is a magyar és szlovák (tót) közösség együttműködött. Közös szervezetük volt a Magyar és Tót Egyesület.

Az anyakönyv megőrízte azok neveit, akik a templomalapító gyülekezet tagjai voltak. A 108 alapító tagból 28 volt nő. Ez az arány közel van ahhoz, amit a múlt századforduló idején feljegyeztek, amikor majdnem kilencven százalékban voltak magányos férfiak a magyar közösségekben.  Egy 1906-os statisztikát idéz Komjáthy Aladár A KITÁNTORGOTT EGYHÁZ című könyvében. Eszerint az amerikai magyar református egyházakban annak idején  31% volt a nő. A tagságnak több mint kétharmada férfi volt. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy keresték az összetartozás lehetőségét. Vegyük ehhez hozzá azt is, hogy az amerikai bevándorlási hivatal statisztikája szerint az új bevándorlók 35 %-a írástudatlan volt. Szükségük volt a pap segítségére, irányítására. Ezért kérték fel a Wallingford-i hívek a magyar anyaegyházat egy missziós lelkész küldésére. Erre 1908-ban került sor, amikor Borsos István megérkezett és egy év alatt segített megszervezni a gyülekezetet. Utána három fiatal pap szolgált 1-1 évig, majd Kovács Béla 27 évi munkája indította el a templomot az évszázados fennmaradás felé.

Az amerikai magyar egyházak megalapításáról idézi Várdy Béla ÚJVILÁGI KŰZDELMEK című könyvében Kende Géza 1927-ben írott munkájából: “Magyarországon felülről lefelé, Magyar Amerikában alulról felfelé folyt az egyházi élet kiépítése.... Itt a vallásos és hazafias amerikai magyarság egymaga pótolja a patrónust, az egyházi alapot és a püspökök bőkezűségét. Az amerikai magyarok centjeiből és dollárjaiból vásárolja meg a hitközség a telket, felépíti, felszereli a templomot és fizeti a lelkészt.”
 

Wallingfordban  Fekete Károlyné adományozta a templomnak a telket és a hívek adták össze a 4,158 dollárt az eredeti templom építésére, majd 1965-ben az ujjáépítéshez szükséges pénzt.

Az elnökjelölt Barack Obama fiatalkori tevékenységével kapcsolatban mostanában sok szó esik a “community organizer”, a közösségi szervező munkájáról. Nos, ha valaha volt egy igazi “közösségi szervező”, az az amerikai magyar lelkipásztor. Vasárnap hírdeti az Isten igéjét, de azonkivül minden percét az foglalja le, hogy az erősen vegyes háttérrel rendelkező, minden újítástól elzárkózó, a múlt gyakorlatához görcsösen ragaszkodó gyülekezetében ideje nagyrészét kórházi látogatás és az anyagi feltételeket biztosító rendezvények: bazár, piknik, élelmiszer vásár, húrkavacsora, stb. rendezése veszi igénybe. Nicholas Segedi írta 1976-ban, az új Wallingford-i lelkész, Berzevicy Lajos munkájáról, hogy  “a papi  teendők mellett ő viszi ki a szemetet, gereblyézi a lehullott leveleket és lapátolja a havat”. Ezen túlmenően “Kis egyházi közösségének semmi sem kedvez, se fekvése, se a lakosságcsere, se az a tény, hogy a fiatal nemzedéket elszólítja hol az egyetem, hol a munkapiac” - írta a közülünk nemrég eltávozott Bertalan Imre, az amerikai magyar református közösségek egyik legjobb ismerője  OTT ŰLÉK...Ő KÖZÖTTŰK című könyvében.

Ha az amerikai magyar egyházakat nézzük, az 1917-es konventi jelentés szerint a Wallingford-i temlom alapítása után nemsokkal már több mint ötven magyar templomot tartottak számon. (Ezenkivül 11 gyülekezet az amerikai egyházhoz tartozott) A keleti egyházmegyében 23-at említ Kuthy Zoltán esperes és Dr. Nánássy Lajos egyházmegyei jegyző. A Wallingford-i mint “anyaegyház” szerepel a felsorolásban. Ez a megalakulásakor független egyház az 1921-es u.n. “Tiffin-i” egyezmény alapján az amerikai kongregációs Reformed Church-höz csatlakozott, és ma is a Krisztus Egyesült Egyházához (United Church of Christ) tartozik.

Szomorú, de jellemző tény, hogy kevés (vagy ami van alig hozzáférhető) adat van az amerikai magyar templomok jórészének történetéről. Ebben Wallingford szerencsés, mert a kiváló Viczián Albert presbiter gondosan feljegyezte az eseményeket. Halála után a magyarul nem tudó lelkészt kár  kérdezni efelől.  A templom alagsorában levő gyülekezeti terem falain látható fényképek nagyrészén nincs évszám, vagy az esemény résztvevőinek megnevezése, így azokat sem lehet azonosítani.

Ma a Wallingford-i templomot már nem hívják “Hungarian Church”-nek, most “Evangéliumi és Református Krisztus Egyesült Egyháza” néven ismert. 37 tagja van, nincs iskolája, legtöbben nem tudnak már magyarul. Másodállású papja sem beszél magyarul.
 


Ha az áldozatos presbiter, Somogyi Csilla nem gyüjtené egybe a környéki magyarokat a  havonta egyszeri magyar nyelvű istentiszteletre, az sem lenne. Ez még mindíg jobb, mint sok más, eredetileg magyar alapítású templom esetében. A 115 éves Norwalk-i templom, amely szintén elhagyta nevéből a “Hungarian”-t, már néhány éve nem tart magyar nyelvű istentiszteletet, a pap ott sem beszél magyarul.

Az ünnepség felszólalói reménykedve említették az “elkövetkező száz évet”, de a jelen állapotokat tekintve kérdéses, hogy az méltó lesz-e az alapítókhoz ? –






  comments powered by Disqus