Papp László: Mit tanulhatunk Ruandától?
Ruandától tanulni ? Mi ez: elmebaj, vagy tényleg odajutott volna Magyarország, hogy már ez a kis afrikai ország is példaképként szolgálhat ? A Dunántúl nagyságú Ruanda Afrika középső részén, az Egyenlítőtől délre, a Fehér Nílusból kiszélesedő Kivu-tó árka és a Kelet-afrikai-magasföld között terül el. Nevét a bantu lakosságtól kapta. Az egykori német gyarmat 1920 és 1962 között előbb a Népszövetség, majd az ENSZ gyámsága alatt belga fennhatóság alá tartozott. A függetlenség kikiáltása után 1994-ben a bantu-hutu többség ellen fellázadó tutszi törzsnek egy véres polgárháborúban majdnem egy millió tagját lemészárolták.Mindennek ellenére, amikor a nép belátta, hogy összefogás nélkül az egész ország a végveszély és a nemzethalál szélére kerülhet, minden megváltozott. Míg 1995-ben a New Yorker folyóirat számára riportozó Philip Gourevitch egy vérben ázó országot, rablóbandákat, csapatokban vándoroló árvákat, megerőszakolt asszonyokat, szétdúlt közműveket, kifosztott gazdaságot talált - tizenöt évvel később egy egész más világ fogadta. Azt írja, hogy mára Ruanda Afrikának az egyik legbiztonságosabb és rendezettebb országa lett.
Ezalatt a másfél évtized alatt a nemzeti össztermelés megháromszorozódott, a népesség majdnem 25 százalékkal nőtt, és tíz millió felé emelkedett. Általános a betegbiztosítás, és az egyre javuló oktatási rendszer igyekszik biztosítani a lakosság felemelkedését. Növekvő külföldi befektetés és turizmus segíti a gazdasági fejlődést. A fővárosban hajnalra az utcákat tisztára seprik, a plasztik zacskókat eltiltották és mindent megtesznek a környezet szennyezése ellen. Az internet használata terjed, mindenütt mobil telefonokat látni. A gyorshajtást szigorúan ellenőrzik, biztonsági övet és motorsisakot kötelező használni. Talán az segíti a józan ész uralmát, hogy a parlament többsége nőkből tevődik össze. A katonaság helyett az egyre gyakoribb építkezéseken munkások csapatai lepik el a városokat.
Annak idején valaki azt hirdette Magyarországon, hogy “olyan kevesen vagyunk: még a gyilkosnak is meg kellene bocsájtani.” Ma persze ott ezt már nem lenne népszerű hangoztatni, de Ruandában a háborús bűnösöket szabadon engedték és eltörölték a halálbüntetést. A hirdetőtáblák a “SZERETET HATALMÁT” hirdetik, és arra hívják fel a figyelmet, hogy “FIZESD AZ ADÓT - ÉPÍTSD RUANDÁT - LÉGY RÁ BŰSZKE”.
Az egyre durvuló választási hirdetések helyett bizony jó lenne Magyarországon is azt látni a falragaszokon, hogy “FIZESD AZ ADÓT - ÉPÍTSD AZ ORSZÁGOT - LÉGY BŰSZKE RÁ”.
Ha ez elképzelhető egy alig fél évszázados múltra visszatekintő országban, miért csak álom az évezredes hagyományú hazában? Vagy talán egy szép napon majd arra ébredünk, hogy ott is megfogadják ennek a félvad országnak a tanácsát?-
comments powered by Disqus