Papp László: Aki az év embere volt
„ Budapesten, Magyarországon születtem 1936-ban,. Mire húsz éves lettem, átéltem egy magyar fasiszta önkényuralmat, egy német katonai megszállást, a nácik ‘Végső megoldását’, a szovjet hadsereg ostromát, a háború után egy kétségbeesett próbálkozást demokráciára, néhány kommunista elnyomó rendszert, és a népi felkelést, amelyet fegyveres elnyomás követett.” Így kezdi önéletrajzi írását Gróf András, a magyar menekültből lett sikeres amerikai üzletember: SWIMMING ACROSS / Andrew S. Grove. Warner books 2001. 240 oldalIsmert, hogy az amerikai nép milyen szeretettel és segítőkészséggel fogadta a magyar forradalom menekültjeit. Az Eisenhower kormány még szavakban sem nyújtott támogatást a magyaroknak a forradalom alatt, amit az amerikai társadalom némi szégyenérzettel ellensúlyozni próbált . Ennek egyik megnyilatkozása volt amikor a TIME magazin 1957 januárjában a fiatal magyar szabadságharcost jelölte meg mint az Év Emberét. (Men of the Year) A húsz éves egyetemista Gróf már akkor élő példája lehetett volna az Év Emberének. Ő azonban nem volt szabadságharcos, mert félt. A félelmet később is a sikeres ember egyik ismertető jelének nevezte, ahogy azt részletesen kifejtette egyik könyvében: Csak a paranoiás érvényesül. (ONLY THE PARANOID SURVIVE) Végül 41 év múlva lett az Év Embere, amit az amerikai gazdasági életben elért sikereivel érdemelt ki.
Közben azonban Gróf Andrásból Andrew Stephen (Andy) Grove lett. A magyarok általában négy különböző módon viszonyulnak eredeti neveikhez Amerikában. Van, aki meghagyja azt eredetiben és megtanítja annak kiejtését. Van, aki tükörfordításban Királyból King, vagy Császárból Choucer lesz. Ha valaki ragaszkodik neve eredeti írásához, de hagyja, hogy azt úgy ejtsék ki, ahogy az amerikaiak olvassák, akkor Sebők Szibaknak hívja nagát, vagy a Nagy Neginek. Végül aki arra törekszik, hogy a nevét lehetőleg úgy ejtsék ki, ahogy az magyarul hangzik, megpróbálja az írást módosítani a kiejtéshez. Grófból Grove-ra változik, ami végül is megközelítően Grófnak fog hangzani.
Az élete első húsz évét leíró könyvében (Swimming Across) Andy beszámol középosztályi életet élő családjáról, amelyet csak a háború utolsó évében érint a zsidóüldözés. Apját behívják munkaszolgálatra, ahonnan hosszú szovjet fogság után szabadul. Őt anyjával együtt keresztény családok bújtatják és nagyobb veszteség nélkül vészelik át a nehéz időket. Mindezt őszintén, érzelmek nélkül mondja el, de megdöbbentő, hogy a hálának legcsekélyebb jelét sem mutatja azok iránt, akik megmentették őket a meghurcolástól, talán a haláltól is amelyben családja más tagjai osztoztak. A család nem vallásos és 1958-ban maga katolikus templomban esküszik meg feleségével, az osztrák származású Eva Kastan-nal.
A zsidóüldözés azonban mély nyomot hagy lelkében, jóllehet neki személyesen alig van ilyen élménye. Könyvében a legmegrendítőbb személyes tapasztalat, amit idéz, hogy egy óvodás kislány a parkban azt mondja neki: “Jézus Krisztust a zsidók ölték meg, ezért mind a Dunában fogja végezni”. Sokkal megrázóbb azonban számára betegsége. Ahogy annakidején sokunk, ő is skárlátos lesz, ami hónapokig tartó kezeléssel és szigorú elkülönítéssel jár. A betegség gyakori következménye a középfülgyulladás, az ezt követő operációk és a hallás erős romlása. Ez okozta azt, hogy első padban ülve mindenkinél jobban kellett igyekeznie a tanárokra figyelni. Ilyen helyzetben gyakran éri a gyereket “stréberség” vádja. Nem segített az sem, hogy kamaszkorában meglehetősen elhízott, amitől csak 18 éves korára szabadult meg. Társai “pufi”, meg “röfi” csúfnevekkel illették. Mindezt kompenzálva nem csoda, ha az üzleti életben később erőszakosnak, arogánsnak ismerték, aki mindíg igyekszik a másik felet kivetni az egyensúlyából. “Agresszivitása kegyetlenséggel határos”, néha úgy viselkedik, mint egy “részeg patkány”- írja a róla szóló életrajzban Richard S. Tedlow: ANDY GROVE, Portfolio (Penguin Books) kiadás, 2006. 568 oldal.
Andy a híres fasori evangélikus gimnáziumban kezdte , majd annak államosítása után került a Madách gimnáziumba. Tanárai hamar felismerték kiváló képességeit és nagy jövőt jósoltak neki. Fizika tanára, Volenski mondta egy szülői értekezleten: „Az élet olyan, mint egy nagy tó. Mind elindulnak a túlsó part felé úszva, azonban nem mindenki fog megérkezni. Gróf azonban bizonyosan ott lesz.”
Valóban, Andy Grove sikeresen megérkezett az óceán túlpartjára. Otthon egy évet végzett kémikusként a tudományegyetemen, Amerikában aztán a New York-i City College vegyészmérnök hallgatója lett, majd a Berkeley-i egyetemen fejezte be tanulmányait. Jellemző, hogy míg a magyarországi támogatóiról a későbbiek során hallani sem akar, a City College mérnöki fakultásának 2005-ben 26 millió dollárt adományozott. Ez volt az iskola történetében a legnagyobb felajánlás, aminek a következtében aztán róla nevezték el a CCNY School of Engineering-et.
Andy Grove munkabírása szinte határtalan. A Fairchild Semiconductor vállalatnál kezd, majd amikor 1968-ban onnan két kiváló mérnök, Gordon Moore és Robert Noyce kiválik és megalapítja az INTEL ( Integrated Electronics) vállalatot, Andy velük megy. Ő lesz az első alkalmazott és magával viszi Vadász Lászlót (Leslie) is, aki mint a vállalat második alkalmazottja szintén hatalmas karriert futott be. Grove mérnöki munkája mellett szakcikkeket ír, könyveket publikál, számos szabadalmat készít, tanít a Berkeley-i egyetemen és egyre inkább a vállalatvezetés (management) felé fordul a figyelme. Sikerének éppen ez a titka, hiszen sok kiváló mérnök dolgozik az elektronika területén, de kevés az igazán kitűnő manager. Andy pedig a legjobbakkal vetekszik ezen a téren. Így érdemelte ki 1997-ben a TIME Magazin megtisztelő MAN OF THE YEAR címét. Intel irányításával, a Don’s Review szerint, az Egyesült Államok öt legjobban vezetett vállalatának egyike lett. Nem csoda, hogy Andyt a US tíz legbefolyásosabb üzletembere egyikének tekintik. Azonban egy más, az INTEL vállalatról írott, könyv sokkal kedvezőtlenebb képet fest Grove szerepléséről. (Tim Jackson: INSIDE INTELL – Andy Grove and the Rise of the World’s Most Powerful Chip Company, Penguin, NY 1997)
A „computer forradalom” három legfontosabb személyisége Andy Grove, Bill Gates (Microsoft) és Steve Jobs (Apple). Ezek közül Andy volt az, aki felismerte, hogy a memory (software) helyett a logic (microprocessor) az, ami a fejlődés irányát meg fogja szabni. A microprocessor, a silicon chip, jelenti azt a desktop komputer használók számára, amit a folyóvíz szolgáltatás jelentett az emberiségnek.
Lehet, hogy az eredmények és sikerek, amit Andy Grove elért, a tehetség mellett emigráns sorsának is köszönhető? Van egy olyan vélemény, hogy számtalan magyar külföldi sikerének titka abban rejlik, amikor otthonukból eljőve megszabadulnak magyar társaiktól. Míg Magyarországon az egymással való torzsalkodás köti le erőiket, külföldön ettől megszabadulva megtáltosodnak. Az új környezet kihívásaival teher nélkül nézhetnek szembe. Andy erről így ír: “Olyan ez, mint amikor az emigráns egy új hazába érkezik. Otthagyta az ismerős környezetet, a nyelvet, a kultúrát, a társakat, és mindazt ami ismert és kiszámítható volt, legyen az jó, vagy rossz. Elmegy egy új világba, új szokásokat, nyelvet kell megszoknia, új veszélyekkel és bizonytalanságokkal kell szembenéznie.” Az nyer, aki ezekkel legjobban meg tud bírkózni.
Papp László