Papp László: A bomba szerelmese
Új könyv Teller Edéről, a hidrogénbomba atyjáról...
Ha bárki kétségbe vonta, hogy a Szovjetunio az atombomba bírtokában a világ biztonságát veszélyeztetheti, Teller Ede Magyarországnak a mongol hadak által való elpusztítását (1224) hozta fel példának. A mongoloknak ugyan nem volt atom fegyvere, de néhány hét alatt mégis kiirtották az ország lakosságának nagy részét. “Nem az eszközök határozzák meg korlátainkat, hanem az elszántság” - bizonygatta. Hosszú élete során ez a felfogás tette a fegyverkezési verseny legelszántabb hívévé.
A Nobel-díjas Wigner Jenő szerint Teller “nagy képzelőerővel megáldva.... a tudomány egyik legmélyebben gondolkozó képviselője” volt, míg egy másik Nobel díjas tudóstárs, Isidor Rabi úgy nyilatkozott, hogy ő “veszélyt jelentett mindarra, amit fontosnak tartunk... a világ jobb lett volna Teller nélkül”.
Erről az ellentmondásos emberről, a huszadik század egyik legjelentősebb tudósáról szól Peter Goodchild nemrégen megjelent könyve: “Edward Teller, as igazi dr. Strangelove”. A cím utal Stanley Kubrick 1965-ben megjelent, nagyhatású filmjére, amelyben Peter Sellers egy megszállott tábornokot alakított , aki atom támadással akarja megsemmisíteni a Szovjetuniót.
Valóban, Teller életének nagyrészét a Szovjet veszedelem elhárítása érdekében szükségesnek tartott “szuper” bomba megvalósítására szánta. Az atom összeolvadáson alapuló első atombomba helyett a maghasadásos hidrogén bombában látta az amerikai fegyverkezési fölény megvalósításának lehetőségét. Úgy vélte, hogy ennek a birtokában egyszer és mindenkorra lehetővé válik a világ feletti uralom. Amikor a bomba titkát az áruló Klaus Fuchs eljuttatta a Szovjetnek, Telleren még jobban úrrá lett a fegyverkezési verseny megszállottsága és figyelmét ezután a “csillagok háborúja” néven ismertté vált védelmi háló megvalósítására fordította.
Egyik munkatársa, George Cowan szerint Teller a legnagyszerűbb elme volt, akinek az ítélőképességét azonban elhomályosította a hatalomvágy. Jellemző volt, hogy munkatársai, Oppenheimer, Bethe,Fermi, Rabi, sőt végül legközelebbi barátja Szilárd Leó is elhatárolódott tőle. Albert Schweitzer odáig ment, hogy (bár Tellert nem nevezte meg) a Nobel béke-díj átvételét felhasználta a világot veszélyeztető atom sugárzás veszélyére való figyelmeztetésre.
Egy hidrogénbomba háború valóban minden képzeletet felülmúló veszélyt jelenthet a világra. Amikor Tellert a riporterek 1959-ben az első kísérletekről kérdezték, félig fréfásan azzal válaszolt, hogy “Szóljanak, ha egy hegy talán rossz helyen lenne”. Valóban a H-bomba hatóereje úgyszólván minden várakozást felűlmult. Amikor az 1952-es kísérletet a Marshall szigetcsoport Elugelab nevü szigetén végrehajtották, a robbanás ereje kétszer akkora volt mint a második világháború során ledobott összes bombáé együttvéve, (10.4 megatonna).
A sziget megszünt, nyolcmillió tonna föld és víz repült 30 ezer méter magasságba. Az élőlények hamuvá égtek, a tengerben levő halak megsültek. A rádióaktív felhő megkerülte a földet.
A bomba rettenetes hatása gondolkodásra késztette nemcsak a tudósokat, de a politikusok jórészét is. Nem úgy Tellert. Rabi, Fermi és Neumann János is mérsékletre intette. Teller hajthatatlan maradt és inkább megvált a Los Alamos-i társaktól, új laboratóriumot létesített az University of California egyetem mellett Livermoreban. “Otthagytam a békepártiakat és csatlakoztam a fasisztákhoz” - mondta, csak félig tréfásan, Isidor Rabinak.
Ma azt mondanák Tellerről, hogy gyermekkorában “geek”, vagyis szobatudós volt. A mintagimnáziumban félénk, magánakvaló, anyja szoknyája alá bújó fiúnak ismerték, aki csak az utolsó évben szerzett barátokat. Vizsgáira, különösen az érettségire rettegéssel készült. Nem bízott magában és csak a németországi egyetemi éveiben engedett fel, erősödött meg az önbizalma. Viszont amikor Hitler uralomra került kiújult félelme és örült a lehetőségnek, hogy először Angliába, majd Amerikába mehetett dolgozni. Ismerve a német tudomány lehetőségeit, minden képességét azért vetette latba, hogy az amerikai tudósok megelőzhessék a németeket az atomfegyver megvalósításában. Ismert volt, hogy Belgium megszállása révén a németek hozzájutottak Kongo hatalmas urán bányáihoz, Norvégiában pedig a láncreakciót fékező nehéz-víz forrás került a kezükre. Mindez sürgette az amerikai megoldás szükségességét.
A második világháború végén bevetett atombombák történetének egyik fejezete az amerikai irodalomban a “magyar összeesküvés” néven szerepel. Igaz, hogy mások, mint Fermi és Oppenheimer, szintén nagy szerepet játszottak az atomkutatásban. A bomba megvalósításával kapcsolatban azonban Szilárd Leó és Teller Ede tette a legtöbbet. Wigner ösztönzésére ők fogalmazták meg azt a levelet, (németül, mert Einstein angolja még nem volt elég jó) amelyet aztán ketten vittek el Einsteinhez, aki aláírta és küldte Roosevelt elnöknek, javasolva az atombomba mielőbbi elkészítését. Akkor még abban a hitben, hogy Hitler ellen. “Én csak úgy léptem be a történelembe, mint Szilárd sofőrje” - mondta Teller egyszer nem kis álszerénységgel.
“Mélyen sajnálom az atombomba okozta halált és rombolást, de nem bántam meg, és azt válaszolom, hogy mi lett volna ha nem csináljuk meg?” - mondta Teller.
Peter Goodchild könyve részletes ismertetést és értékelést ad egy, a magyarok és a világ számára jelentős tudós életéről, vívódásairól, eredményeiről. A könyv a Harvard University Press kiadásában jelent meg.
Papp László
comments powered by Disqus