Hírek

Kovalszki Péter: Harmincéves az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem

­­Egy hét múlva kezdődik az EPMSZ 40. jubileumi hete. Ez alkalommal kivánom felküldeni a tizévvel ezelőtti, harmincéves találkozóról készült jelentésemet, melyen negyedmagunk-Bőjtös László és Györgyi illetve Repolski Mária és jómagam- résztvettünk.

Ezen irás kisebb szerkesztéssel az Európa Keresztútjain (Basel-Budapest,2003) c. EPMSZ kiadványban került publikálásra.

E kötet recenziója az MBK archiv-honalpján az alábbi cimen olvasható

http://www.itt-ott.org/archives.php?arc=10&pg=240

A találkozón részt számitok venni- az MBK üdvözletét is tolmácsolandó, s remélem majd beszámolhatok erről is.

Kovalszki Péter

­­­­­

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem idei Akadémiai Napjait a közösség fennállásának harmincéves évfordulója tette eleve emlékezetessé. Ehhez járult a konferencia idén nyugateurópai helyszinének megválasztása- az olaszországi valdens egyház központja:Torre Pellice- mely nem messze, kb. 60 kilométernyire délnyugatra fekszik a Kossuth Lajosnak száműzetésében végső menedéket nyújtó Torinótól .

A találkozóra május 8.-15. között került sor, témája „ Hazatérés?” volt.

Az Akadémiai Napok iránti nagy érdeklődést jelzi , hogy a konferenciacentrum

( Foresteria Valdese, Torre Pellice) 90 helyére 190-en jelentkeztek,s ebből végülis 155 személyt sikerült elhelyezni a környéken fellelhető más szálláslehetőségek kihasználásával : összesen 64 résztvevő jött Nyugat-Európából, 4 az USA-ból, 63 Magyarországról , mig 24 Erdélyből s a Kárpátaljáról , a négy jugoszláviai meghivott a háború miatt nem tudott eljönni .

Az Akadámiai Napokat május 8.-án Szöllősy Pál nyitotta meg , melyet a jelenlévő egyházak és egyesületek köszöntései követtek( az olasz Valdens Egyház, a Magyar Pax Romana Fórum,a Hollandiai Mikes Kelemen Kör, az Európai Magyar Envangéliumi Ifjúsági Konferencia részéről ekkor hangzottak el ezek, mig Böjtös László előadása bevezetőjében tolmácsolta a Magyar Baráti Közösség üdvözletét) . A megnyitót Bally György és Fettich Mikes Klára kamaramuzsikája zárta, melyet állófogadás követett.

Még az este hangzott el az első előadás, melyet Vályi-Nagy Ágnes baseli református lelkész tartott, „Száműzetés-hazatérés” cimmel. Előadását bibliai- vallási példákkal gazdagon illusztrálta, értelmezésében kiemelvén, hogy nem csupán konkrét –fizikai-geográfiai - értelemben beszélhetünk hazatérésről : otthonlétnek, hazatérésnek léteznek szellemi, érzelmi (ugyanakkor nem kevésbbé cselekvő) vetületei, variánsai is .

Vasárnap a valdens templomban tartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött a műsor, majd délután került sor Borbándi Gyula előadására, melyben a nyugati magyar szellemi élet alakulásáról és jelen állapotáról , esetleges jövőjéről beszélt . Előadásában jelezte, hogy a nem politikai szellemi műhelyek részben hazatértek, részben-sajnos-megszűntek , pedig -mig van nyugati magyar diaszpóra- ennek szellemi életének ápolására és megjelenitésére is szükség lenne, úgyszintén a szellemi (tehát már elsősorban nem politikai) hid-szerep is betöltésre vár. Az előadás megbeszélése során felmerült a másod-,harmadgenerációs magyar diaszpóra magyar kultúrája megtartásának gondja is,úgyszintén a DunaTV lehetséges szerepe a nyugati magyar diaszpóra kulturális igényeinek kielégitésében

Vasárnap este került sor a Szabadegyetem Baráti Társasága rendes évi közgyűlésére,melyen az EPMSZ tisztújitásával, jövőbeli terveivel foglalkozott a tagság-vezetőség.

Hétfőn a reggeli áhitat után került sor a „ Mit ér az emigráns, ha magyar?” cimű pódiumvitára , melyet Triznya Szőnyi Zsusza vezetett. A téma kifejtése meglehetősen diffúzzan alakult, rendre sorra kerültek a lehetséges szempontok és értelmezések- pl. hogyan mérhető a magyar emigráns teljesitménye (kétirányú tájékoztatás – a magyar világ s a befogadó új haza felé),- menni vagy maradni( maradni ha az új hazában szükség van még a magyar értékek közvetitésére),- s ha hazatér , mi vár az emigránsra(amely témára egyébként már szántak a szervezők egy kerekasztal-beszélgetést)

Délután Hajnóczi Kristóf egyetemi hallgató, a Valdens Gimnázium vendégnövendéke tartotta meg „Kik is a valdensek” cimű jól sikerült előadását. Ebből megtudhattuk, hogy ők a reformáció korai , XII. századi előhirnökei, az olasz hivők piemonti alpesi völgyekben ( igy a Pellice völgyében is) húzták meg magukat,s a XVI. században a Reformáció genfi ágának tanitásait fogadják el.

Békés integrációjuk az olasz államba századunkban fejeződött be , számuk 40.000-re tehető, a völgyeken kivül minden nagyobb olasz városban vannak aktiv közösségeik .

Hadd zárjam az előadás ismertetőjét a szerző szavaival” Mi, hivő magyarok példát vehetünk arról, hogyan maradtak fenn kisebbségi létben évszázadokon át, hogyan ápolják és népszerűsitik világszerte kulturájukat,nézeteiket, és hogyan szolgálják mind a mai napig Istent egyházszervezetükkel, kórházaikkal, szeretetotthonaikkal, missziós munkájukkal- el nem fáradva az ökumenikus dialógusban sem”.

Este került sor a szervezők által meghirdetett állófogadással egybekötött kiállitásra, melyet a résztvevők magukkalhozott kedves otthoni tárgyaikból állitottak össze- az elhagyott de el nem feledett otthont , előző életet idéző megsárgult fényképek, szinilapok, könyvek, kisplasztika, varrottasok, családi biblia mind bemutatásra kerültek , majd a résztvevők Rozs Ildikó és Szekendi Tamás hangversenyét élvezhették a valdens templomban.

Kedden került sor Kőszegi Ábel „Magyar Rapszódia( Jelenetek egy szétszóródott nép mentalitásából)” cimű előadására . A szerző a Magyar Rádió munkatársa, a Szülőföld adásainak egyik szerkesztője ,munkája során ( interjúk,levelezés) alkalma volt megismerkedni a magyar diaszpóra ill. emigráció tagjaival , tipusaival. A magyarságtudat lehet kirekesztő , intoleráns és kizárolagosságot igénylő is, ( igy az általa idézett, „nemzeti emigrációra „ visszautaló levélíró magatartása, ki szerint rendszerváltás nem történt, s ki egyféle „távolsági nacionalizmusban” éli ki magyarságát), de lehet egyszerűen egy természetes, nyelvi-kulturális-regionális tudat is(őrvidékiek). Találkozott viszont Kőszegi Ábel a magyar diaszpórában olyanokkal is, akik el tudják fogadni a „ki a magyar” azon meghatározását is hogy „az , aki annak vallja magát”, kik magyarságukat nem megkülönböztető-elhatároló jegynek tekintik ,kik a „más magyart” is hajlandók elfogadni és „ jó magyarnak” tekinteni .

Igen érdekes volt a szintén kedd délelőtt sorra került „Több kultúrában otthon” (Második generációs nyugati magyar fiatalok beszélgetése)-, melyet Kende Péter vezetett.A négy fiatal magyar( egy tizenhétéves, három huszonéves-svájci ill. németországi) beszélt a magyar nyelvhasználatáról, a magyar kulturális örökséghez való viszonyáról , magyar ügyekben való részvételéről, egyáltalán arról, hogyan élik meg magyarságukat, bikulturalitásukat –mindezt természetesen magyarul.

Nyelvi vonatkozásban-megélik korlátaikat,szép nyelvnek érzik a magyart , természetesen használják , hajlandók dolgozni jobb birásáért , s hálásak szüleiknek, hogy átadták ezt nekik, gyerekkori húzódózásaik ellenére ,de bizonytalanok a vonatkozásban,hogy érdemes-e saját (kevésbbé tökéletes) magyar nyelvtudásukat gyermekeiknek továbbadni.

Magyar kulturális örökség vonatkozásában- ezt néha nyűgnek, a kevert azonosságot nehézségnek élték meg , a kérdés „hova inkább” bizony felmerült . Úgy érzik, teljes magyar identitást külföldön nem lehet megtartani, de e választást- ha már választani kell-lehet „lebegtetni” . Magyar egyesületbe tartozni talán jó, de nem mind kivánkoznak ilyenbe vagy ilyent alakitani-talán „gettósodáshoz” vezethet , s ebbe nem kivánkoznak

Magyar ügyekben való részvétel vonatkozásában-nyitottak , vállalhatónak tartják, attitüdük változhat e vonatkozásban, kiváncsiság , érdeklődés vezérli leginkább őket, el tudják képzelni az esetleg időleges visszatelepedést Magyarországra , s magyarságukat mint lehetőséget élik meg.

A „felnőtt” résztvevők reagálását is érdemes volt követni-ezekben újra megfogalmazódott a magyar nyelv nem erőltetett, természetes felkinálásának gesztusa,a magyar világ megismertetésének szükségessége , erre való lehetőségek, alkalmak teremtése .

Disszonáns volt egy erdélyi résztvevő reagálása, aki torz, egészségtelen magyarságtudatként percipiálta amit hallott ( s mindezt tette egy általa meghirdetett ” erdélyiségtudat” szellemében! Mely szerint előbb kell egy „egészséges és teljes magyarságtudat”, aztán majd esetleg jöhet egyéb is…).A fiatalok higgadtan s kulturáltan válaszolták meg hozzászólását .

Úgy éreztem, a nyugateurópai magyar fiatalok tapasztalatai és magatartásai igen hasonlóak a mieinkéhez, különbséget talán az amerikai magyaroknak a helyi magyar szervezetekben való részvételt természetesebben torténő felvállalásában találom(legalábbis elvi szinten…). Egyébként pedig megerősödtem abban meggyőződésemben, hogy magyar kulturánk, tudatunk továbbörökitése hármas pilléren kell nyugodjon- a családi magyar miliőn, - a helyi magyar- feltétlenül generációsan is vonzó-közösségen,-és a haza ill. visszalátogatásokon,s ezzel sokan egyetértettek a konferencián is.

Ehhez kapcsolódott a Topolánszkyné Zsindely Katalin vezette „ Rituálék az identitás megőrzésére”munkacsoport-megbeszélés, ahol a magyar mesék, játékok, dalok, családi emlékek identitásőrző-erősitő szerepéről esett szó .

Úgyszintén kedd délután került sor Lőkkös Antal előadásárra („ Van-e magyar emigráns irodalom”) , melyből kiderült hogy ilyen igenis volt , s számos jeles képviselője megemlitésre is került, de a „van-e”, s főleg „lesz-e” kérdésére választ nem kaptunk. Majd a sors, a bölcs, okos megválaszolja ezt is , pedig szeretnénk remélni egy , akár két-, söt többnyelvű magyar diaszpóra-irodalom felvirágzását-továbbéltét, melynek elsődleges feladata nyilván a nyugati (amerikai,angol,német,svájci,stb.) magyar diaszpóra gazdag életének megjelenitése lenne.

Kedd este a Muzsikás Együttes tagjai- az EPMSZ hű barátai- mulattatták , Berecz Andrással együtt-a jelenlevőket, főleg csángó dalokkal, muzsikával ,s a velükmúlatás folytatódott aztán szerda este is.

Szerdán Csorba László ékesszóló és adatgazdag előadását hallgattuk meg

„Kossuth , a magyar emigránsok és az olasz risorgimento” cimmel, amely stilusosan vezette be a torinoi kirándulást, aholis megtekintettük Torino belvárosát, megkoszorúztuk a Kossuth-szobrot, felkerestük Kossuth lakóházát s a Museo del Risorgimento-t.

Az Áldozócsütörtököt ünnepnapi istentisztelettel kezdtük a valdens templomban ,melyen Pátkai Róbert ev.egyházelnök-püspök hirdetett igét .

Ezt követte Frenkl Róbert dr. előadása : „ Bikulturalitás és a Szabadegyetem”. Az élvezetes, szines , anekdótákkal, kitérőkkel tarkitott, csapongásoktól sem mentes, „egyébként úgy vélem’-ekkel megtüzdelt előadás egyébként nem is elsősorban a bikulturalitással foglalkozott, hiszen, ahogy a szerző maga is bejelentette-ez a a csata eldőlt, hogy ez van s kell, s lehetséges az evidencia, kettős (sőt többes)szellemi , nyelvi, kulturális előtérben született ,élt s él az EPMSZ , s tágabban a nyugati , sőt az egész magyarság . S a bikulturalitás ,legalábbis kettős kötődés talán megvéd a globalizáció ártalmaitól, a teljes elgyökértelenedéstől, megóvja a helyi létet-a kisebb, még ismerhető-áttekinthető lét meghittségét.

S mit tehet , mi a jövőbeni szerepe az EPMSZ-nek:

• értékmentés,-átadás,és értékközvetitésközvetités
• magyar integrációs lehetőség,hid-szerep(feltételezem magyar-magyar vonatkozásban,P.K.)
• civil szerveződés példaképe hazafelé
• közösségnyújtás

Lényeg a funkció, a struktura elhanyagolható-de az előadó ezen állitásával szemben többen fenntartásaikat hangoztatták,s talán ő sem értette ilyen radikálisan.

Varjas Andrea pszichológus praxisa során szerzett analitikusi tapasztalait osztotta meg a „Bikulturalitás lehetőségei és buktatói” cimű elöadásában .Inkább a buktatókról, mint egy résztvevő megjegyezte- a bikulturalitás csődjeiről beszélt , azokról a helyzetekről-esetekről, ahol a kulturális váltás, az új környezet és az alkalmazkodás súlya személyiségbeli zavarokhoz, neurózishoz vezet, még egyébként esetleg sikeres társadalmi integráció esetén is.Előadása csupán az elsőgenerációs emigránsokról szólt.

Ezeket nyilván az analitikus látja jobban, a sikeres esetek válnak inkább az EPMSZ tagjaivá, konferenciáinak résztvevőivé .

Egy biztos- a XX. század folyamán magyarok számára biztositott bikulturalitásnak nagy ára volt az elsőgenerációsok esetében is , s hogy ezt nem kapják ingyen a második generáció képviselői sem, arról is meggyőződtünk- mindennapi életünkben s a konferencián is.

Két kerekasztal-beszélgetést szántak a szervezők a hazatérők-haza viszonyára. Az elsőben a hazatérők számoltak be tapasztalataikról-melyek igen vegyesek voltak, volt kinek ez simán ment, különösebb kellemetlen tapasztalatok nélkül, mások sok rossz tapasztalatot szereztek, mind hatóságok buta bürokratikus eljárásmódja, mind a magyar polgárok civil-viselkedéskultúrájának hianya miatt. Ezen tapasztalatok nehezen általánosithatók, talán személyes szerencse és ügyesség kérdése is, ki mit talál otthon.

Ide talál a hazai magyar társadalom vegyes tapasztalata is a hazatérőkről-melyről egy mésik kerekasztal-beszélgetés szólt, noha a jelenlevők - úgy éreztem -tapintattal kezelték e kérdést. Ugyanis nem minden arany, ami hazatér, sokféle, helyenként indokolatlan és megalapozatlan elvárással mennek haza egyesek, arrogancia, kiotatási szándék is akad némelyekben. De a közhelyszerű igazság az, hogy a a nyugati magyarok más világban éltek negyven éven át, s a magyar világ más viselkedési normákhoz szokott-idomult ezidőalatt.Javulni fog, aminek javulni kell s lehet , s összenő majd az, ami összetartozik- nem feltétlenül a magyar hazatérők életét megédesitendő, de mert az élet, a mégiscsak alakuló polgári társadalom, s az európai integráció arrafelé viszi a magyar világot.

Balla Bálint mélyenszántó analizisének , elméleti szociológiai megalapozottságú előadásának részletes bemutatására, mely a „ Harminc éves a Szabadegyetem „ cimet viselte, nem is merek vállakozni, ezt inkább olvasni kell, s remélem, publikálva lesz . Fejtegetése az EPMSZ megszülettének szükségességével kezdődött-magával a teremtéssel, s valahogy úgy éreztem hallgatása közben hogy minden úgy történt körülötte, ahogy történnie kellett , egyébként jövője is megalapozottnak, s úgyszintén eleve elrendeltnek tünt . Súlyos, veretes előadás volt, Beethoven-szimfóniára vagy Michelangelo-festményre emlékeztetett-várom hogy olvashassam.

Csütörtök este került sor az Irodalmi estre, melyet a Szabadegyetem „házi szerzőinek” műveiből a napjain gyakran megforduló- mondhatni „házi” előadói- a marosvásárhelyi Farkas Ibolya, Illyés Kinga és Lohinszky Lóránd mutattak be.A szavallatok, felolvasások között összekötő-be-és átvezető szövegként a kolozsvári Lászlóffy Aladár adta elő irásait.A szerzők között ott volt Siklós István,Domahidy Miklós, Csoóri Sándor,Takáts Gyula,Lőkkös Antal,Mészőly Miklós,Domahidy András,Thinsz Géza,Veress Gerzson,Sütő András, Cs.Szabó László,Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Gömöri Győrgy, Szabó Zoltán, Balla D.Károly .

Pénteken, a találkozó utolsó napján tartotta meg előadását Bőjtös László , ki nem a hazatérésről, de a maradásról-azaz megmaradásról, a diaszpóra-lét kihivásairól, a Magyar Baráti Közösség múltjáról , jelenéről s remélt-elképzelt jövőjéről beszélt az egybegyűlteknek Melegen fogadott szavait a következőkkel zárta:

”Bizonyos egyensúlyt kell fenntartanunk magyar ténykedésünk és az amerikai életben való részvételünk között. Fontos e két kultúra bensőséges ismerete, a kétnyelvűség és a kettős lelkiség elsajátitása.

Gyermekeink büszkék lehetnek a létüket meghatározó amerikai hazájukra, és szüleik, vagy nagyszüleik hazájára egyaránt. Tudniuk kell élni a kettős hűséggel a határokon átszárnyaló közösségi tudattal!

Ezt a lelkiséget táplálni és ápolni kell , hogy megmaradjon. Hogy szolgálni tudjon hazatérés nélkül is bárhol a világon.”

Reményik Sándortól véve az intelmet:

„Én nem félek a széthulló világtól, amig lelkem erős sziklafészek. Én csak a széthulló önmagamtól félek . Attól, hogy sorsunk kérdéseire nem csendül bennem méltó felelet”

Péntek délután került sor Szöllősy Pál „Hazatérés Európába” cimű előadására- amely tulajdonképpen személyes vallomás volt. Szöllősy Pálnak , az EPMSZ leköszönő elnökének élete egy magyar útját példázza Európába, pontosabban az európai értékek és civilizáció világába , melyre predesztináltatott eredete-családi környezete révén, melytől ideiglenesen megfosztatott a történelem mostohasága által , melyet vállalt-tudatosan alakitott életútja során személyesen is meghóditott, s melynek áldásaiban , sokadmagával-a szabadegyetemen belül is- az egész magyarságot részeltetni kivánja . Vallomása az elrendeltetés, a személyes vállalás , és a teljesitmény-életút szép hármasegységét mutatja fel.

Hadd álljanak itt alábbi, optimizmust sugárzó sorai,melyek az EPMSZ mai programnyilatkozatának is tekinthetők:­
„ Ha a politikai emigráció oka, szüksége meg is szűnt, a nyugati magyar diaszpóra még sokáig élni fog. Feladatunk, hogy fennmaradásáért minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy gyermekeinknek átadjuk apáink szülőföldjének szeretetét, varázsát. A diaszpóra-magyarság segithet átjárhatóvá tenni, majd le is bontani az új otthon s az óhaza közötti határt, választóvonalat, hogy az egész Kárpát-medence magyarsága is hazatérhessen Európába .”

Ezután került sor a Szabadegyetem fórumára , melyen a közvetlen jövő feladatai mellett felvetődtek a távlati problémák is, a hogyan tovább: az új elnökség és az elnöki feladatokat ideiglenesen ellátó űgyvezető bizotttság közvetlen feladatai a könyvkiadás-és terjesztés,a jövőévi akadémiai napok programja, az egyesületépités, külső kapcsolattartás terén .

Torre Pellice-ben már kapható volt az EPMSZ legújabb kiadványa,az azóta Budapesten is bemutatott interjúgyűjtemény mely Éger György munkája, s „ A megálmodott Magyarország” cimet viseli . A kiadói tervek között szerepel a jugoszláviai magyarság jelenkori története , Veress Dániel Cs. Szabó Lászlóról irt munkája,s egy Misztótfalusi Kis Miklós életrajz . A jövő évi, még nem teljesen véglegesitett program szerint az akadémiai napokat Tatán tartják , s ezeket követi majd egy ökuménikus találkozó Budapesten , melynek témája „ A vallások szerepe az integrálódó Európában”, ezenkivül tervezik egy időszakos könyvismertető kiadását is.

Az EPMSZ jövője szempontjából fontos a budapesti székhelyű EPMSZ Egyesület egyre aktivabb működése is , melyhez a jövőben megalakuló EPMSZ erdélyi munkacsoport társulhat .

Az akadémiai napokat péntek este a fiatalság szervezte műsor zárta, melyen mindannyian jól mulattunk .Vendéglátóink figyelmessége s szeretete külön emlékezetessé tette az egyébként is gazdag és szines hetünket.

Részvételünk az EPMSZ idei akadémiai napjain megerősitettek meggyőződésünkben , hogy a szabadegyetem változásaiban is a nyugati magyarság fontos közössége , s egyetemes jelentőségű magyarságműhely marad , hogy az EPMSZ és az MBK közötti vonzalom eleven s változatlanul megalapozott ,hogy hasonló célok érdekében ténykedünk , s hogy egymásra odafigyelnünk nemcsak jó és természetes, de érdemes és szükséges is .

Kovalszki Péter

­ comments powered by Disqus