Csángómagyarok Budapesten - tollal.hu
A csángó kultúra és a vallásos irodalom évszázados kapcsolatait kívánták bemutatni a Petőfi Csarnokban megrendezett XIV. Csángóbálon, amelyet idén Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke nyitott meg. A hajnalig tartó rendezvényt gyimesi és moldvai csángó hagyományőrzők, amatőr és profi művészek, kiállítások, könyvbemutatók és természetesen hajnalig tartó táncház tette feledhetetlenné.
Az idei bál díszvendége Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató volt, aki az archaikus népi imádságok gyűjtésével, rendszerezésével és feldolgozásával vált világhírű tudóssá. A színpadi műsor is az ő munkásságára épült. Erdélyi Zsuzsanna munkásságának nagy részét a vallásos néphagyományok, a szakrális szövegfolklór, a népi Mária-kultusz és a szóbeliség-írásbeliség kapcsolata teszi ki, illetve ő tárta fel és határozta meg az archaikus népi imádság új műfaját, funkcióját, lehetséges történelmi aspektusait, eredetét és európai összefüggéseit.
A csángók Románia keleti részén, a Kárpátokon túl élő magyar ajkú, katolikus vallású népcsoport. Nevüket a csavarog, vándorol, kószál „csang/csáng" igéből eredeztetik, amely egyértelműen céloz e népcsoport költöző, vándorló életformájára. Hosszú időkőn keresztül több teória is közszájon forgott arra nézve, hogy vajon hogyan is kerültek oda magyarok. Egyesek szerint a kunok és besenyők utódai, mások szerint a Honfoglaláskor egy kisebb törzs letelepedett azon területen, amelyet a feltárt Honfoglalás kori sírok is jeleznek. A harmadik elmélet szerint IV. Béla második Honalapító királyunk a tatárjárás után az elpusztult országot fáradhatatlan munkával ujjá kívánta élesztetni. A tatárok a kán-választás utáni esetleges visszatérésétől tartva megerősítette a keleti országhatárt. A Kárpátok vonulatain és végig a Szeret folyó mentén katonai őrséget építtetett ki. Abban az időben szokás volt, hogy a katonák a családjukat is magukkal vitték, így került ki a magyar nyelvű lakosság a Kárpátokon túlra. A következő kivándorlási hullám, ami megnövelte az ott élők létszámát a huszita üldözések idején volt, majd az 1760-as években Mária Terézia végvárvédelmi rendelete ellen tiltakozó és inkább a menekülést választó székelyek vándoroltak ki Moldvába, majd Bukovinába az 1764-es Madéfalvi veszedelmet követően.
A mostani rendezvényen Klézséből, Lészpedről, Bogdánfalvából,
Nádasfaluból, Somoskából, Pusztinából, Setétpatakáról, Gyimesbükkről és
Gyimesfelsőlokról léptek színpadra hagyományőrzőcsoportok. A program
színvonalát és a hangulatot tovább emelte a 21 óra után kezdődő
táncház, amelynek a célja a szórakoztatás mellett a csángó magyarok
táncainak, viseleteinek bemutatása és a felhőtlen szórakozás.
A Csángó Bál szervezői a rendezvénnyel a moldvai magyarság létét
alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra
kívánták felhívni a közvélemény figyelmét, továbbá igyekeznek
támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve
felemelkedését célzó erőfeszítésekhez.
Szabados Melinda
Fotó: Fűrész Zsolt
comments powered by Disqus