Mint seben a var
omladozó vakolat
öleli a falakat.
Emlékeim nagy háza,
s a végtelen torony
beletörpül a valóságba.
A tornác mögött kifordult,
összetörött, megcsonkult
az otthonra nyíló ajtó,
ahol a tűz zenéje
ritmusokban pattant ki
a cserépkályha rácsain,
megannyi élő zsarátnok.
Faillattal ölelkeztek a lángok,
és szerelmük visszfénye
a padlón vonaglott félve.
Szánkók csikorgásá
nyelték el az ablakok:
kint semmi, csak Tovább >>