Tiszteletes Benedek Jakab erdélyi unitárius lelkészünk elmélkedése.
„A seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk”. Zsolt 46,8
Kedves Testvéreim! Kedves Atyámfiai!
Úgy érzem, minél tömörebb egy bibliai vers, annál inkább vizsgálódásra, annál inkább mélyebb lelki kutatkozásra, elmélkedésre késztet minket. „Velünk az Úr”, mondja a zsoltáros, és ha csak puszta életünket vizsgáljuk is, arra az egyszerű következtetésre jutunk, hogy nem lehet semmi ellenvetésünk e megállapítással szemben.
Így kezdi a zsoltáros e bibliai részt: „Isten a mi oltalmunk, és erősségünk”. Aztán tovább folytatja, és majd a későbbiekben sejtetni engedi, hogy mit is ért oltalom és erősség alatt.
Földmozgást és hullámok tajtékozását említik a következő versek, és a zsoltáros évezredekkel ezelőtti, a természet erőivel kapcsolatos tapasztalata megrendítő emlékeket és képeket elevenít fel bennünk is, Testvéreim. A nem sokkal több, mint egy évvel ezelőtti, a délkelet-ázsiai partvidéken százezrek életét követelő szökőár, a nem sokkal utána következett Pakisztáni földrengés, az elmúlt évben, országunkban tavasztól késő őszig pusztító áradások, valóban a zsoltáros érzéseit hozzák valóságközelbe. Ha visszaemlékszünk, sokan a bajba jutottak és a szemlélődők közül is azt mondták, hogy nincs ott az Isten!! És mi mégis azt mondjuk, hogy ezekben a katasztrófákban maga Isten az, aki legelsőben segítségünkre siet. És hogyan? Azáltal, Testvéreim, hogy Isten önmagát szólaltatja meg bennünk, és általunk, Isten saját hangját hallatja általunk az összefogásban, a segítségnyújtásban, a bajbajutottak gyámolításában. Igen, Isten abban a jó lelkiismeretben szólal meg bennünk embertársaink megsegítésében, amelyet éppen Ő ajándékozott nekünk születésünk pillanatában. De mindez csak úgy lehetséges, ha Istent önmagunkhoz engedjük, ha Isten jelen lehet a mi életünkben. Igen! Aki Istent keresi és megtalálja, azzal az emberrel ”vele van az Úr”.
A zsoltáros, Testvéreim, arról is beszél, hogy nem csak a természet fitogtatja erőit, de népek és nemzetek is. „Nemzetek zajongnak, országok mozognak”, mondja. És valóban azt látni, hogy ebben a mozgásban, ebben a zajban, sokan erőszakot gyakorolnak másokkal szemben. A világ számtalan részében talpalatnyi földért, gazdagságot ígérő olajért, földgázért, aranylelőhelyekért és egyéb más talajkincsekért, iszonyatos háborúk dúlnak. És ezeken a helyeken, hiába mondják, hogy mindez az igazságért, egy szent ügyért történik! A tízezrek és százezrek haláláért ki felel? A világ úgynevezett harmadik országaiban, de lassan már nem csak ott, naponta százak halnak meg étlen és szomjan! Betegségek tizedelik mindenfelé a nép apraját és nagyját! Mindezekért ki a felelős? Ezeket látva szinte akaratlanul következik a kérdés: Lehetséges az, hogy az ilyen helyeken is ott van az Isten? Valóban, nincs Testvéreim! Ha valaki nem törődik az ő embertársával, ha még csak eszébe sem jutnak ezek a nélkülöző, szenvedő emberek, nem hogy még tegyen is valamit értük, akkor ez azt is jelenti, hogy az ilyen helyekről száműzték a lelkiismerettel együtt Istent is, csak hogy kényük-kedvük szerint rabolhassanak, gyilkolhassanak, közömbösek lehessenek sokan, nagyon sokan.
E szomorú képek után a zsoltáros némi reménységgel és bizakodással fordul lelkileg a letörtség, a közömbösség állapotában levő, de azért a reményt, a hitet teljesen el nem veszítő, a szenvedésekből a kiutat kereső ember felé. Az mondja: „Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit (….) Hadakat némít el a föld színéig, ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben. Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten”.
Igen, itt el kell csendesedni. Csak ez segít! Itt szükség van a lélekben történő Istent keresésre. Itt szükség van arra, engedjük: hogy Isten átölelhessen minket!! Itt szükség van az imádságos lelkületre!! Itt szükség van arra, hogy Isten hangja erősebb legyen minden más egyéb, minket kísértő, befolyásolni akaró hangnál.
Az biztos, Testvéreim, hogy sok embernek nehéz eljutni Istenhez. Sok embernek nehéz megérteni Isten törvényeit és sok embernek nehéz megérteni Isten akaratát. Sok embernek nehéz levetkőznie a gyűlöletet, a kapzsiságot, a rosszindulatot, az ellenségeskedést. Sokan vannak, akik, amikor számukra Istent emlegetik, csak egyet legyintenek és tovább állnak.
Pedig Isten jelenléte a mi életünkben maga a békesség. Isten jelenléte a mi életünkben maga a lelki nyugalom, maga a minden rosszat legyőző áldott szeretet. Isten arra tanít, és egyben bíztat, bátorít minket, hogy legyünk megbocsátóak, segítőkészek, önfeláldozók minden igaz és nemes Ő ügyéért. Isten arra tanít, hogy ne csak önmagunk érdekeiért hozzunk áldozatot, de minden cselekedetünk szolgálja Isten világának, Isten országának ügyét. Magának az embernek egy szebb és boldogabb jövőjét!!
Milyen csodálatosan fogalmaz a zsoltáros, Testvéreim! „A seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk”. Igen, valóban erős várunk nékünk az Isten!!
Az ember sok mindent tönkre tehet, elpusztíthat, de azt a fenséges oltalom területet, „lelki térerőnket”’, amely nekünk oly erős várunk, menedékünk, azt nem teheti senki sem tönkre. Istennek rólunk való gondviselésébe nem szólhatnak bele sem nagyhatalmak, sem gyilkoló fegyverek. Ezért, egymás felé való még nyitottabb szívre, még okosabb értelemre van szükségünk ahhoz, hogy az (ökumenikus) imahéten túl is, úgy tudjuk köszönteni egymást, mint e hét eltelt minden napján. Ne múljon el hát a mi szeretetünk sem egymás, sem Isten iránt. Adja Isten, hogy járja át az együvé tartozásunk érzése a közelben és távolban élők életét egyaránt. Mert csak így lesz velünk az Úr, csak így lesz Jákob Istene a mi várunk. És befejezésül hadd idézzük: 1Ján 4,16-ot: „Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is őbenne”
Ámen
comments powered by Disqus
