Elmélkedések

Szappanos István: Amerikából szemlélve

Aki ma az Interneten végigjárja a különböző magyar politikai fórumokat, vagy egy szélsőséges indíttatású email hálózatnak címzettje, jól tudja, milyen tömeg, feltétlenül komoly bizonyítékot igénylő közlemény - írói név és megnevezett forrás és referencia nélkül – kering a kiber-világban ami kimeríti a felelőtlen rágalmazó propaganda és szándékosan romboló célú elferdített féligazságok fogalmát. Ezek forrása nagy részben szülőhazánkban van, de sok jóhiszemű de félrevezetett, túlfűtött, tájékozatlan külföldi magyar is bedől ezeknek és nagy lendülettel terjeszti ezen rémhírhordozó közleményeket, azaz magáévá teszi azoknak tartalmát.

Nagyon nagy szomorúsággal kell konstatálnom azt, hogy az elmúlt 8 év, országot romba döntő periódusa után, végre egy, az ország választóinak még soha eddig ilyen fölénnyel nem választott új kormánya ellen - amely működésének első pár hónapjában felmutatta a múlttal való szakítást és egy polgári, nemzeti magyar érdekeket szolgáló irányzat követését - rövid pár hónap alatt kifejlődött egy olyan front a Jobbik vezetésével, ami megkövetelné az új kormánytól - az általa egyetlen elismerhető kormánytól - az ideális tökéletességet, az angyali szüzességet, ideológiai tisztaságot, patyolat tiszta múltat, a magyar nemzeti érdekeknek sovinisztán megfogalmazott megvédését, a nyugati és a globalizált világtól való visszavonulást, és szorgalmazná a keletre, török és iráni kapcsolatok felé irányuló baráti és támogató viszonyok kiépítését Európával szemben.

Mindezek a követelmények szépek és mindenképpen irányadók lehetnek, de a politikában realitások uralkodnak, ahol az idealizmus és ideális elvárások e mögé kell hogy szoruljanak.

Mi magyarok nagyon elmaradtunk a kommunista uralom 45 éve alatt a fejlődő Nyugattól. Úgy a technika, az üzlet/kereskedelem mint a társadalmi élet terén. Mi magyarok a most elmúlt húsz év alatt nem tudtuk ezt a hátrányt behozni, míg a körülöttünk lévő, hasonló sorsú népek, Észtországtól Szlovéniáig mind kivétel nélkül jobban szerepelnek, jobban felzárkóztak a globalizált nyugati világhoz mint mi. Okosan, megfontoltan, fegyelmezett visszatartással, komoly cselekvő munkával, anélkül, hogy nemzeti érdekeiket adottságaik és geográfiai helyzetük figyelembe vétele mellett feladták volna. Legtöbbjük átesett ugyanazokon a politikai hullámokon az elmúlt húsz év alatt mint mi és mégis jobban állnak ma mint mi! Nekik is éppen úgy szembe kellett nézniük az Európai Unió és az új globalizált világ rájuk nehezedő megkötéseivel, szigorításaival és mégis állva maradtak. A ma magyarjának nagyon mélyen és józanul magába kell néznie és önkritikát gyakorolnia afelett, hogy mi a valódi oka annak, hogy 20 év elment a fejünk felett és elmaradtunk mindenki mögött. Annyira elbalkanizálódtunk a kommunizmus 45 éve alatt, hogy képtelenek vagyunk ésszel, intelligenciával felmérni azt, hogy mit vár el tőlünk a környező világ és nem tudjuk abba beilleszkedve megalkotni saját járható és reális jövőnket? Nem tudtunk 20 év alatt leszámolni a múlttal és ezt az időt kihasználni arra, hogy művelődjünk, tanuljunk, hogy hogyan kell a mai világban nemcsak életben maradni de prosperálni? A múltból csak az maradt meg, hogy mi nagyok vagyunk amikor lázadni, ellenkezni, dacolni kell a mindenkori hatalommal? De azt még nem tanultuk meg, hogy hogy kell saját lábunkon állni? Nem tanultuk meg, hogy állandó bajaink nem csak abból származnak, hogy a környező világ hol keletről, hol nyugatról támad, kirabol és kihasznál, hatásos politikánk, diplomáciánk hiányában, hanem abból is, hogy az elmúlt 500 év leigázottságában besulykolt nemzeti kisebbrendűségi és alárendeltségi szindrómából nem tudunk felocsúdni és még akkor is marakodunk amikor már nem egy más hatalom ellen van az, hanem saját magunk ellen. Hogy mindég kell egy hangos szélsőségnek lenni aminek egyetlen célja, hogy a jelen kormányt támadja, annak rombolását tartsa léte céljául anélkül, hogy ahelyett valami reális alternatívát tudna megfogalmazni. Ezalatt az idő alatt elfelejtettük hogy mi az igazi politika. Mert nem az az értékes politikus aki el tudja mondani, hogy mi a rossz, mit kellene csinálni - azt minden gondolkodó ember tudja - hanem az, aki tudja, hogy mit kell és mit lehet csinálni és azt véghez is tudja vinni. Ez a politikus feladata. Ez egy kifinomult drótkötéltánc amiben a nemzeti érdekek, az ország polgárainak érdeke, kívánsága összeegyeztetendő avval ami lehetséges, ami reális az adott politikai környezet, a környező világ realitásain belül. Ez a sikeres államvezetés kulcsa.

Az én és sok mások fenntartása Vona Gábor és a Jobbikkal szemben a fenti szavakban rejlik. Most amikor az ország szavazóinak döntő többsége mandátumot adott egy olyan csoportnak, akik már egyszer 9-10 évvel ezelőtt megpróbálták megmutatni, hogy miképpen lehetne az országot talpra állítani, annak nemzeti önérzetét helyreállítani, életszínvonalát felemelni, akik most újra nekiállnának annak, akkor nagyon elkeserítő az, hogy az a Jobbik, aki az elmúlt 8 év kizsákmányoló post-kommunistáit joggal támadta, most tovább folytatja a háborút, amikor az egyetlen meglévő és lehető, a múlttal szemben álló alternatív államvezetés emberfeletti munkáját csak megnehezíti támadásaival, rágalmazó vádaskodásaival esélyeit rombolni szándékozza ahelyett, hogy építő kritikával, kidolgozott reális és megvalósítható tervekkel segítené azt, és egyben elősegítené a magyar jövő kibontakozását a meglévő és lehető adottságok mellett. Ahelyett, hogy minden névtelen, hiteles forrás nélküli ijesztgető, rágalmazó híresztelést „jobb félni mint megijedni" felkiáltással kézből elfogadnánk, azt inkább kritikusan és józanul megítélnénk és átvizsgálnánk és az érdemteleneket könyörtelenül elvetnénk, akkor egymás erejét összefogva elindulhatnánk a gyógyulás felé.

Amíg ezt nem tesszük, a környező világ amiben élnünk kell, kinevet, lekezel azaz joggal ellenkezik annak irreális és soviniszta megnyilvánulásaival szemben. A múlt század barna, zöld és vörös inges kísértetei után nagy meggondolatlanság, ostobaság ma fekete ingben feszengeni az Országgyűlés avagy a brüsszeli Európa Kongresszus előtt. Szimplisztikus ideálmegoldások helyett inkább neki durálnánk magunkat annak a nehéz feladatnak, hogy megtanuljuk és megtaláljuk az útját annak, hogy hogy kell és lehet megmaradni magyarnak, és egyben hogy kell és lehet az ország polgárainak biztosítani azt az életszínvonalat amit a mai kulturált és civilizált világ természetesnek vesz, a mai Európa, az Európa Unió, a NATO, a globális világ keretein, útvesztőin belül. Mert így ahogyan ez most megy, ennek csakis az MSZP vén harcosai örülhetnek, dörzsölhetik kezeiket. Ez mind az ő malmukra hajtja a vizet! Hogy ez ma szülőhazánkban így megy nagyon sajnálatos, de történelmi kontextusban szomorúan érthető. Nem érthető és nem elfogadható azonban az Amerikában 60, 50, 40, 30 éve itt élő magyarok részéről ebben részt venni. Nem, azok részéről akiknek alkalmuk volt az itt eltöltött évtizedek alatt egy igazihoz legközelebb álló demokratikus életkörülmények között magukba szívni egy olyan világnézetet amiből hiányoznak a régi megrögzött igaztalan előítéletek, a régi mumusok, a régi fogyatékosságok, az ősi turáni átkok. Akiknek alkalmuk volt itteni műveltséggel, a kívülről szemlélő előnyével, a nagyobb kép ismeretében, a fent említett történelmi átkainkat felismerve meglátni azokat a dolgokat amikkel az országban forrongó szélsőségek retorikáját jobb irányba tudnánk befolyásolni, ahelyett hogy azokat tovább táplálnánk. Ha van a külföldi magyarságnak egy igazi hivatása, feladata, akkor az csak ez lehet.  

Szappanos István Cleveland, USA  

comments powered by Disqus