Szabó Árpád: Húsvét vigasztalása és reménysége
Jézus tanításából és viselkedéséből levonhatunk két megállapítást. Így még senki sem volt meggyőződve, hogy az ember üdvössége az örök életben teljesedik ki, és hogy Isten ezt az életet őáltala adja. Úgy állt az emberek elé, mint akiben megvan a megoldás. Ilyen üzenettel és igénnyel eddig még komolyan senki nem mert fellépni. Vallásalapítók és próféták csak azt merték hirdetni, hogy a megoldás Istennél van. Jézus azt hangoztatja, hogy aki őt elfogadja és követi, az az élet útját választja. Az evangéliumok azt bizonyítják, hogy ezt a gondolatmenetet kevesen tudták követni. A tanítványok elfogadták szavait, de csak olyan értelemben, amit hitük is igazolt, hogy Isten a Messiást megmenti a haláltól. Ezért volt számukra érthetetlen maga nagypéntek. A keresztrefeszítés annak a halálát okozta, aki magát az élet megoldásának mondta. A tanítványok csak azt látták, hogy így még soha nem állt szemben egymással az élet és a halál. Egy ember szavával, tetteivel, erejével és Istenbe vetett bizalmával indul el, hogy győzelmet hozzon a halál felett. Látszólag azonban a halál győzedelmeskedett felette. Még hozzá a megaláztatásban, kigúnyoltságban, kitaszítottságban elszenvedett halál. A kép a megsemmisülést, az emberi elesettséget és tehetetlenséget mintázta.Úgy látszott, hogy itt csődöt mondott az Istentől kapott karizmatikus erő, és hiábavaló minden ígéret és bizakodás. A nagypéntek az élet és halál viszonylatában is a krízist hozta. Ha ez a megoldás nem sikerült, lehet-e még egyáltalán új megoldással kísérletezni? Jöhet-e még egy ember, aki jobban az Isten oldalára áll és jobban igazolja, hogy benne elérkezett az élet diadala? Ez a helyzet minden időre nézve szimbolizálja a hit próbáját. Az Isten igazmondásába és mindenhatóságába vetett bizalom csak a reménytelen helyzetben válhat teljessé. Kell tudni hinni akkor is, ha sehol nem látunk kiutat, és remélni kell ott is, ahol látszólag minden kapu bezárult
Ez a nap a gondviselés krízise is volt. Hiszen az emberi összefogás, az egyházi és állami tekintély feszítette a keresztre „az élet szerzőjét” (ApCsel 3,15). Hajlandó-e Isten megoldást adni ott, ahol az ember maga visszutasíthatja az egyetlen lehetőséget? Ha adott megoldást azért tette, mert szeretete kikezdhetetlen és mindennél nagyobb. Ezért valljuk, hogy húsvét, a feltámadás és az örök élet az Atya ajándéka, s mint ajándék egyúttal az öröm forrása is.
Azzal, hogy Jézus halálában az Atyába kapaszkodott, feloldotta a krízist. A kereszthalál vállalása tökéletes vértanúság, tökéletes önátadás volt. Ezt a földi életet minden reményével, minden örömével, fájdalmával és erényével az Atya kezébe helyezte. Ő tudta, hogy az Atya olyan párbeszédet kezdett vele, amelyet a halál nem szakíthat félbe. Azt is tudta, hogy az Atya szereti őt, és szeretetéből a halál sem ragadhatja ki. Amikor így vállalta a halált, egyszerre tett tanúságot Isten atyaságáról és saját fiúságáról.
Az apostolok számára a húsvét tartalma akkor lett világos, amikor felfogták, hogy Jézuson keresztül az örökkévalóság kitárult az ember előtt. Isten nem ezt a földi életet foltozza és nyújtja meg, hanem újjáalakítja, célhoz vezeti, de mindezt egy új dimenzióban teszi. Isten nemcsak azt nyilvánította ki, hogy a földi élet felett is van hatalma, hanem azt, hogy a szenvedésen és elmúláson keresztül vezeti be az embert az üdvösségbe. Jézus halálában azt a legnagyobbat vitte végbe, amire az ember egyáltalán képes: vállalta a teljes áldozatot az igazság, a kötelesség, az engedelmesség és a szeretet mellett. Egyénisége, lelkülete végérvényesen az örök fiúság kifejezője lett. Őbenne a halál értelmet kapott, az élet kapujává lett, s ez az igazi győzelem a halál felett.
Minderről a húsvéti hit birtokában úgy beszélünk, hogy kedvet kapjunk az élethez, hogy örömünk teljék a fáradozásban, az áldozatban, a türelem és a szeretet gyakorlásában és minden kötelességteljesítésben. Jézus tanításának és személyes áldozatának hatása az, hogy ez a földi élet tele lehet lélekkel, megértéssel, tartalommal. Vigasztalással, reménnyel és bizonyossággal. Húsvétkor olyan valakire nézünk fel, aki a halálban öltötte magára az életet.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok szép húsvétot, Istentől megáldott ünnepet.
Kolozsvár, 2006. Húsvétján.
Dr. Szabó Árpád
unitárius püspök
http://www.unitarius.com/magyar.html
comments powered by Disqus