Papp László: Ki lesz Amerika következő elnöke?
A november negyediki amerikai elnökválasztás a világ sorsát is döntően fogja befolyásolni. Most, hogy a kemény jelölési harc véget ért és ismerjük a két párt jelöltjeit, megkezdődik az igazi verseny. A demokratáknál a színesbőrű (Amerika nem ismeri a “félvér” fogalmát) Barack Obama az elnökjelölt, a munkáscsaládból származó Joe Biden (ejtsd: Bájden) pályázik az alelnöki pozícióra. Mindkettő szenátor. Ellenük a szintén szenátor John McCain fut az elnökségért, a republikánus alelnökjelölt pedig Sarah Palin (ejtsd Pejlin), Alaska állam kormányzója. Az Egyesült Államok történelmének - a harmincas évek válsága óta - legnehezebb idejét éli meg. A hazugságokkal indított háború, ennek trillió dollárra menő (európai számítással billió) költsége, a naponta százmilliókkal növekedő államadósság, a középosztály egyre romló helyzete, a 45 millió szegény, akik egészségbiztosítás nélkül tengődnek, a munkaalkalmak elvándorlása távolkeletre, a társadalom fokozódó polarizálódása magyarázza azt, hogy Bush elnök elismertsége és támogatottsága soha nem látott mélyre zuhant. A lakosság 80 százalékának az a véleménye, hogy az ország rossz irányba halad.Végtelenségig lehetne folytatni a problémák felsorolását. A családi házak egyharmada ma kevesebbet ér, mint a rajta levő jelzálog tartozás. Egyre több pénzintézet kerül olyan helyzetbe, hogy a Szövetségi Kormány segítségére szorul. Közben a dollár soha nem látott mértékben veszti az értékét. A Kínától kölcsönzött pénz egyenesen a szaudiak zsebbébe folyik. Az arabok annyit keresnek az olajon, hogy három napi bevételükből megvehetnék a General Motors autógyárat, egy pár hetiből a Microsoftot. Míg a középosztály napi gondokkal küzd, a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek. “RICHISTAN” a neve azoknak a településeknek, ahol a gazdagok élnek “Mac Mansion” -nek csúfolt villáikban. New Canaan, ahol a pénzvilág fejesei mellett én is lakom, az ország leggazdagabb városa. Itt a családi jövedelem középértékben évi 234 ezer dollár, több mint négyszerese az országos átlagnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ég felhőtlen lenne. Az üzlethelyiségek egyrésze üres, sok helyi vállalkozás jövője kétséges.
Mindez a republikánus Bush elnök nyolc évi „uralkodásának” az eredménye. Nem lehet tehát azon csodálkozni, hogy papírforma szerint a republikánus párt jelöltjének, John McCain-nek nem lenne esélye arra, hogy megnyerje a választást. Viszont a demokrata Barack Obama még mindíg elvesztheti azt.
Végül is a tét az, hogy az új elnök folytatja-e elődje politikáját: a háborút, a gazdagoknak járó adókedvezményeket, a középosztály elhanyagolását, a világ közvéleményének semmibevevését, ezzel az országot tovább taszítva a szakadék széle felé.
Vagy visszaszerzi azt a pozíciót, amit Amerika több mint kétszáz évig élvezett: amikor a világ reménysége, a demokrácia bajnoka, a szabadság és az emberek közötti egyenlőség szimbóluma volt.
Persze lehet, hogy ez a kérdésfeltevés nem is reális. Egy skót történelemprofesszor, Alexander Tyler már háromszáz évvel ezelőtt rámutatott arra, hogy “A demokrácia addig érvényesül, amíg a választók felfedezik, hogy lehetőségük van belemarkolni a közvagyonba. Attól kezdve a többség mindíg arra a jelöltre fog szavazni, aki többet ígér neki.”
Aki figyelemmel kíséri akármelyik ország választási kampányát, tudja, hogy a politikusok nem idegenkednek igéretekkel csábítani a választókat. Azt is tudjuk persze, hogy a politikai csata nem áll meg az igérgetéseknél. Ennél sokkal ármányosabb tevékenységtől sem riadnak vissza. Könyvek jelennek meg tele ravasz gyanúsításoktól az alávaló hazugságokig egyik vagy másik jelöltről. Egy film nemrégen arról szólt, hogy egy bajba jutott elnök háború provokálásával igyekszik megszabadulni problémáitól. Ilyen gondolatról ír az egyik konzervativ újságíró és kommentátor, volt elnökjelölt, Patrick Buchanan a Konzervatív Mozgalom Human Events című folyóíratában. Nincs egyedül azok között, akik azt gyanítják, hogy Saakashvili, Grúzia elnöke, amerikai biztatásra indított támadást a 70 százalékban orosz és jász lakosú Dél-Osszetia (Jász-ország) autonóm tartomány ellen éppen az amerikai választási kampány alatt. Persze az orosz válasz nem maradt el, és most az amerikai elnök magát a kemény harcos szerepébe képzelheti. „Bush szerint az oroszoknak ki kell menni - írja Buchanan- mert Dél-Osszetia és Abkhazia a független Grúziához tartozik, de soha sem követelte, hogy Izrael vonuljon ki az általa megszállott területekről.” Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az oroszokat elitélő magyarok nem látják annak az iróniáját, hogy milyen lehetne egy esetleges székelyföldi autonómia elleni támadás visszaverésének a reakciója.
Ha már az amerikai magyarokról van szó, érdemes visszaidézni, amikor évekkel ezelőtt mind a két párt megszervezte a maga “etnikai” szervezetét. Akkor ez főleg európai emigránsok leszármazottjaiból állt. A republikánusoknak egy ideig Pásztor László volt az elnöke, a demokratáknál Újvági Péter vezetésével több magyar vett részt az Bevándorók Koalíciójában. Ez ma már elvesztette jelentőségét, hiszen a bevándorlók tömegét ma nem az európai eredetűek, hanem a délamerikai és mexikói latinok alkotják. Előrejelzés szerint negyven éven belül többségben lesznek az Államokban, megnyerésük tehát a választási harc egyik fontos tényezője. Az egykori bevándorlók leszármazottjai kevésbé számítanak, akkor is, ha egyes magyar szereplők igyekeznek a “másfél millió amerikai magyar” választó ábrándjával hitegetni a jelölteket.
Ép ésszel azt gondolhatnánk, hogy a választást a legfontosabb kérdésekre, a gazdaság fellendítésére, a háború befejezésére és az energia válság megoldására, a környezet megvédésére adott válasz fogja eldönteni. Aligha. A végeredmény “szépségverseny” lesz, személyiségek összecsapása.
A porondon egymással szembenálló két pár mindegyike azt igéri, hogy egyesíteni fogja az idősek tapasztaltságát a fiatalok dinamizmusával. Obama 47 éves, Biden 65, kettőjük középértéke: 56. McCain 72 éves, Palin asszony 44: középértéke: 58.
A demokratáknál Barack Obama minden gazdasági, vagy összeköttetési háttér nélkül emelkedett jelenlegi poziciójára. Ennek ellenére, mint a Harvard Egyetem végzettjét (most fizette ki a tanulmányi kölcsönének utolsó részletét) ellenzéke azzal vádolja, hogy “elitista”. Meg, hogy gyenge, gyakorlatlan, hazafiatlan, mozlim befolyás alatt álló, no meg „más”. (Ez ki nem mondottan persze arra utal, hogy feketebőrű, hiszen apja Kenyából való volt, aki azonban korán elhagyta a családot). Joe Biden hatalmas külpolitikai gyakorlattal rendelkezik, őt csak azzal lehet kikezdeni, hogy nincs közigazgatási tapasztalata.
A republikánusoknál John McCain régi katonacsaládból származik. Apja és nagyapja is tengernagy volt. John is katonaiskolában nevelkedett, bár éppen csak utolsóelőtti helyet ért el a rangsorban. Viszont magába szívta a katonai erényeket, abban hisz, hogy „a becsület és haza minden előtt.” Öt éves észak-vietnámi hadifogsága alapozta meg helyzetét a politikai életben. A meglepetésszerűen kiválasztott Sarah Palin két évvel ezelőtt lett Alaska kormányzója, ahova egy 6715 lakosú kis falu polgármesteri székéből került. Az egykori szépségverseny-jelöltet az ultrakonzervatív oldal megnyerése érdekében kérték fel, abban a reményben, hogy a női szavazók is támogatni fogják. Az abortuszt ellenzők benne látják legfőbb reménységüket, hiszen mongoloid gyermekét nem volt hajlandó elvetetni, és gimnazista lánya terhességét sem akarja megszakítani.
Az augusztus végi demokrata és a szeptember elején lezajlott republikánus nagygyűlés után most kezdődik az igazi küzdelem, amely az egész világ jövőjét befolyásolni fogja. Reménykedve várhatjuk a fejleményeket.
Papp László
comments powered by Disqus