Elmélkedések

Papp László: A városokról

Papp László építész barátunk elmélkedik a modern város sorsáról.
A huszadik század hajnalán H.G. Wells, a tudományon alapuló regény (science fiction) szülőatyja, Az időgép (Time Machine) című írásában megpróbálta felvázolni, hogy milyen is lesz a következő évszázad világa. Prófétai megsejtéseiből azóta igen sok beigazolódott. Így a nagyvárosok robbanásszerű fejlődése, a gépesítés káros következményei, a közlekedés növekedése által okozott problémák, stb. Aggodalmát fejezte ki azért is, hogy a tizenkilencedik században kialakult óriási, kavargó életvitelű városok, amelyeket whirlpool city-nek nevezett, elvonják az életlehetőséget a vidéktől. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a tizenkilencedik század nagy technikai felfedezései, elsősorban a gőzgép és a vasút adta lehetőségek, az emberek óriási koncentrációját teremtik meg.

Wells jóslatának beteljesítője az újabb technikai fejlődés, mindenekelőtt az automobil és a később megjelenő személyi számítógép lett. Azonban, míg a tizenkilencedik század találmányai az emberek összegyűjtését, közösségi kapcsolatait szolgálták, a huszadik század gépei, szerszámai az elidegenedés, az egymástól való eltávolodás eszközeivé váltak. A városközpontokat elsorvasztó kiköltözés, a suburbanizáció ( rossz magyarsággal agglomerizációnak nevezik) és az ezzel járó közlekedési problémák csak egyik, de talán legfontosabb jellemzői ennek a folyamatnak. Azt tapasztalhatjuk, hogy míg a repülőgép és az autó a teret, a computer az időt zsugorította össze.

Az idő szerepére érdemes figyelmet szentelni. Éppen most, a virtuális tér megjelenésével eljutottunk ugyanis a tér és idő dimenzióinak összefonódásához. A neves holland építesz, Rem Koolhaas ezen a gondolatsoron továbbmenve arra a következtetésre jutott, hogy a (ciber) technológia a közteret egyre inkább virtuális térrel cseréli fel. Szerinte a 21-ik évszázadban csak abban a térben találkozunk majd, amelyben a számítógép segítségével kötődünk egymáshoz. Ez ma meglepő, túlzó, vagy éppen elhibázott véleménynek tűnhet, de a köztér nélküli települések gondolata így is fenyegető árnyként vetül elénk.

Az épületekben folyó tanítást a távoktatás válthatja fel. A csupán cyber térben létező iskola, a tanul.com nem igényel majd épületet, nem hozza össze a tanulókat, nem teremti meg a tanár-tanítvány mágikus kapcsolatát.
Lehet ez a sorsa más közösségi épületeinknek, a templomnak, a színháznak, a bevásárló üzletháznak is? Gondoljunk az E-bay cég hírdetésére ahol a gyermek csodalkozva kérdezi, hogy mi az az üres épület, amelyik azelőtt nyüzsgő MALL volt, hiszen már egyre inkább a számítógép képernyőjén keresztül vásárolunk. A jövőben csak a sportpályán és a kórházban találkozunk majd egymással?

A technikai fejlődés a város legfontosabb alakító tényezője. Ez tett lehetővé újabb és újabb építészeti megoldásokat. Például a felvonó a felhőkarcolókat, az autó a kertes családi házas településeket, a központi fűtés és léghűtés az olyan területek benépesítését, amelyek azelőtt alig voltak lakhatók. Ahogy ezek rányomták bélyegüket az épített környezetre, úgy a mai informatikai technológia is meghatározó lesz a jövő városának kialakulására nézve.

Társadalmi téren az elkövetkező időszak legfontosabb három tényezője, a szegények és gazdagok rétegei közötti olló egyre szélesedő feszültsége, a tömeges népvándorlás ( részben a kényszer részben a megélhetési lehetőségek keresése miatt), és a terrorizmus lesz. Ezek ellen egyre szigorúbb védelmi intézkedésekre kényszerűl a társadalom. Mindezek újabb és újabb építészeti igényeket és városszerkezeti megoldásokat hoznak majd magukkal. Persze vannak különleges esetek és jelenségek is. Ilyen volt a Berlint kettéválasztó wall, ami most újra megjelenik
Jeruzsálemben és valószínüleg másutt is.

Mindemellett a meglévő infrastruktúra szükségszerű újjáépítése, az energiaellátás átalakítása, a környezetszennyezés visszafordítása is előre alig látható feladatokat ró majd városainkra.

Ha az elmondottak figyelembevételével nézünk szeretett fővárosunkra, Budapestre, láthatjuk az összes probléma együttes jelentkezését, de alig valamit a megoldásra való törekvésből. Mindenekelőtt a szervezeti rendezettlenség szembetűnő. A város és területfejlesztés, a legnagyobb iparág: az építkezés, valamint az ezekkel összefüggű építészeti tervezés hat különböző minisztérium és hivatal hatáskörébe tartozik. Ezek együtt-működése vagy nem létező, vagy csupán esetleges. A Világörökség részét képező dunaparti, várnegyedi és Andrássy úti részek építészeti értékeinek megőrzése nem biztosított. Míg az ortodox szemlélet akadályozza a bejegyzett műemlékek megfelelő hasznosítását, értékes városrészek romlanak. Elég a Kodály körönd máladozó homlokzataira gondolnunk.

A főváros ugyanakkor a kerületek “balkanizálódása” következtében egyre jobban elveszti belvárosának jellegét és szépségét. Az egykor “főutcának” számító Kossuth Lajos utca és Rákóczi út siralmas látványt nyújt. Mintha a New Jersey Turnpike, vagy az I-95 rohanna az Erzsébet híd felé. A Ferenciek tere és a Blaha Lujza tér hontalanok lakóhelye lett és a virágágyak egyben illemhelyként is szolgálnak (a járdákat a kutyáknak tartják fenn). A Körút lezüllésének látható jele a mindent belepő falfirka, a “grafiti”. A Kálvin tér a városrendezés “állatorvosi lova” lehetne, ahol minden elképzelhető betegség egyszerre jelentkezik.

A “modern” építészet nálunk egyet jelent a sivársággal, hiszen a “nyugat” követését kis költégvetéssel próbálják megvalósítani.

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy Budapest legfőbb értéke, látványossága a Duna, történelmi értékű hídjaival, száz évvel ezelőtt kialakított parti épületsorával. Most mégsem a Duna mentén fejlődik a város, hanem arra merőlegesen.

Ami a Dunaparton épül, mint a lágymányosi egyetemi város és a pesti oldalon a két új kulturális épület, a Nemzeti Szinház és a Müvészetek Palotája háttal fordul a folyó felé. Pedig a világon mindenütt most ébrednek rá, hogy egy ilyen városközponti folyópart mekkora érték. Amerikában Baltimore, Memphis, Providence, Rochester, Austin egyre- másra építette ki, tette lakhatóvá az addig elhanyagolt vízpartot. Én az utolsó két évben azon dolgoztam, hogy Stamford belvárosában a Mill River két oldalán parkos lakóbeépítés valósuljon meg.

Budapesten a város fejlesztést szabályozó törvények “gumiból vannak” panaszolják az építészek. A világörökségi listán szereplő dunaparti látványt veszélyeztető rózsadombi SZOT-szálló körüli botrány jól jellemzi a helyzetet. A Fővárosi Tervtanács elutasító véleményét semmibevéve a kerület megengedte az épület megnövelését. “Már vagy jó évtizede ékteklenkedik ez a félig szétbontott épület a domboldalon”- mondta Korompai Katalin a Budapest Világörökségéért Alapítvány (BVA) főépítésze. A befektetők számára azonban a legeslegutolsó szempont az építészeti érték. Vak véletlen, ha valami szép. A közönség aztán zúgolódhat, mint a Kálvin téri üvegpaloták esetében. A közvélemény szerint ez vetekszik a Nemzeti Szinházzal, mint a város “legrondább” épülete.
Tömegével épülnek a harminc-negyven négyzetméteres kislakások, amelyekre most nagy a kereslet, mert a magas ingatlanárak és kedvezötlen hitelviszonyok miatt- főleg a fiataloknál- arra van kereslet. (A sokat szidott panellakások átlagosan 54 négyzetméteresek voltak)

Az újpalotai lakótelep 30 évvel ezelőtt épült 15,500 elég jó méretű lakással, amit akkor 80 ezer lakosra terveztek. Ma alig több mint egynegyedannyian lakják. Pedig a lakások nem lennének rosszak, de a kiszolgáló közösségi létesítmények, parkok, no meg a közbiztonság nem kielégítő. ” Úgy véltük, - írta Callmeyer Ferenc, a telep egyik tervezője - hogy a hihetetlen sok várostervezési követelményt... a város racionalitását meg lehet tervezni.
Annak a meghatározása azonban, hogy mi a ‘városias város’ erősen szubjetív maradt. A várossal szembeni követelmények az esetek nagy részében még ma is nagyon ellentmondásosak”.

A város életerejét, amint azt már említettem nagyrészt elszívja a kitelepült lakosság hiánya. Budapestet is elérte az “ingázó” városok forgalmi betegsége. Ugyanúgy, mint Amerikában, ott is életformává válik a nagyobb városokba irányuló csúcsforgalmi vesszőfutás, napi 2-3-4 órai autózással. “A város ma sajnos elszabadult, kaotikussá vált” - vélik az ezzel foglalkozó szakemberek.

Pedig a város egy élő organizmus. Van fiatalos virágzása, érett fénykora, szomorú hanyatlása, sokszor halála is. Atlantisz elsülyedt a tengerben, New Orleanst is megfenyegette, talán el is nyelheti ez a vég.

Papp László
comments powered by Disqus