Márai Sándor: Robinson
"...minden kaland, mely dagadó vitorlákkal és delfinekkel kezdődött, valamilyen robinsonszerüségben ér véget. A magány szigetén ülünk..."
Később észrevesszük, hogy minden kaland, mely dagadó vitorlákkal és delfinekkel kezdôdött, valamilyen robinsonszerüségben ér véget. A magány szigetén ülünk, hiányos öltözékben, dideregve, az élmény törmelékei között: valahol egy rumos flaska hever még, egy napernyő, talán egy revolver is, néhány narancs és kétszersült... De már nem hallunk mást, csak a magány tengerének hullámverését, tudjuk, hogy egyedül maradtunk a világban, s most segítőtárs nélkül kell majd felépíteni a romokból és a törmelékekből az új privát jogrendszert és a magunk külön érvényü naptárát; valahol kecskék mekegnek, s már várjuk Péntek-et, aki infinitívusokban beszél, s hírt hoz egy vad és kegyetlen emberiségről. Igy végződik minden kaland. Vessünk keresztet és imádkozzunk.
(Négy évszak, 187 oldal/MS, 1938)
comments powered by Disqus