Nagy Árpád izsáki református lelkész barátunk karácsonyi elmélkedése.
Magyarország nem ad szállást ! amikor a szeretet meghidegül… eljön a vég ! (Mt.24: 12) Nem tudom milyen lehetett a Karácsony előtti hideg nap könyörtelenségét átélni, amikor a szülés előtt álló édesanya is szamárháton, rossz utakon kellett hánykolódjon, hogy a hatalom kedvére tegyen. Nem tudom, csak elképzelem annak a kínos tanácstalanságát, amikor Józsefnek a rég nem látott Betlehemben kellett bábaasszony után szaladgálnia. Csak sejthetjük a szülői érzés keserűségét, amely egy szobányi helyet sem talált a „saját városában”, hogy élete legszentebb, értelmet adó hivatását betöltse… Kevesen ismerjük azt az érzést is, amikor testvért a testvértől, családot a családtól szakítanak el, s ezt a barbárságot hívják békességnek, amely a háború helyébe jön. De azt, hogy milyen szívet-elmét, egész embert megkínzó keserűség, amikor a testvér, az egy vérből való, az addig minden próbát velünk szenvedő hördül vagy pusmog sunyin nemet – ki-ki a vér szerint – a világos, egyszerű kérésre. Azt is tudjuk milyen érzés, amikor az érző szív igen-t dobbanására, lélegzetvisszafojtva várók, csak a „testvér” rideg, rövid nem-et csörrenő kasszagép-mellkasának záródását hallják. A könyörtelenül túlméretezett ütés után csak lassú a sajgó zsibbadtságból eszmélés. Mi történt? Magyarország megtagadta a testvéri segítségnyújtást az elszakítottaktól! A fogadós, Zimmer Feri, aki Józsefnek és Máriának nem adott szállást a vendégfogadó háznál, akár érthető is. Gyarlón emberi a tette: a néhány szép tágas szobáját végre jó pénzért sikerült kiadnia pénzes, jólöltözött embereknek ebben a rossz konjunktúrájú örök átmenetben. Most kit kérhetne arra, hogy menjen s keressen szállást a teli városban? Vajon fizetnének-e ezek a vidékiek annyit, mint ahogy őket sikerült megvágni? De, ott van egy barlang istállóm, abban meghúzhatjátok magatokat - mondja. A Csonka ország népe nem a kellemetlenséget nem vállalta, mert azt „meg lehet érteni”. A mi népünk azonban azért nem érthető, nem menthető, mert nem „elutasított” és a „kakasülőre” utasított, a „barlang istállóba” , hanem kizárt ! Világos és könyörtelen „NEM”-et mondott, akár húzta az ikszet, akár tétlen maradt, mert: „ Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab4:17) Ez pedig akár szeretetlenség, akár hitetlenég, akár irgalmatlanság, égbekiáltó bűn ! Így indul a Karácsonynak az a nép és az az ország, amelyiknek döntő többsége a népszámláláson valamely történelmi egyházhoz tartozónak mondta magát. Amikor pedig szívből kellett vallani, akkor még a barlang istállóban sem, még abban a hideg kőbölcsőben sem adott helyet, ami az üres állampolgárság… Mert amíg az országgyűlés törvényt nem alkotott, addig puszta jószándék lett volna. De elmulasztottuk, amikor itt lett volna az ideje ! Aki pedig ezt tette, rossz ember! Ez nem politikai kérdés, lássuk már be! Ez erkölcsi kérdés: megtagadtuk a testvéreinket, amikor kértek! Jó lenne beismerni a bűnünket, és bűnbocsánatot kérni, Attól, Akinek van hatalma eltörölni a rosszat belőlünk, hogy aztán a testvérszeretetben is a jóra jussunk, és ne azt bizonygassuk, hogy mindezek ellenére milyen rendesek vagyunk. Akiben a Krisztus Lelke lakik, annak ezt meg kell értenie! Ez pedig azt is jelenti, hogy amíg ez az alapvető egység helyre nem áll, nem csak egymással nem vagyunk közösségben, hanem Krisztussal sem! Ezért elhibázott minden olyan mentségkeresés, amely a politikusainkat hibáztatja „félrevezetésre” hivatkozva. A bűnre, az elsőtől kezdve volt magyarázat: „az asszony adott a fa gyümölcséből, úgy ettem…” –mondta Ádám, de ettől a bűn bűn maradt! A sátánoknak az a dolguk, hogy becsapjanak minket, mert emberölők mindenkor. De milyen keresztyén az, akinek még magyarázni kell, hogy Istenét és felebarátját szeretnie kell ? Az áldást eljátszottuk! Mert mi történhetett volna a vendégfogadóssal, ha szeretet helyett, legalább puszta üzleti érzék alapján befogadja Máriát, aki ott szüli meg gyermekét? Egy híres hely tulajdonosa lett volna. Özönlöttek volna a látogatók. Pásztorok és királyok, s az idők végezetéig kíváncsi turisták milliói, elvégre mégis csak ott született (volna) a Megváltó… Mennyi áldás származhatott volna egy lélekben megerősödött, lehetőségekkel gazdagodó nemzet számára is… Ha csak akár a dolgoknak erre az oldalára gondolunk volna. Ahhoz még csak keresztyénnek sem kellett volna lenni... Mit tegyünk most? Mit tegyenek azok, akik megálltak a hitben és a szeretetben, és mégis fáj nekik a szörnyű elbukás? Hiszen nem érezzük magunkat sem jobbnak, sem önelégült győzőnek. Először is erősödjünk meg abban, hogy a Krisztuban bízó hit, mindig a jövő keresését igényli. Hiszen úton lévő nép vagyunk, és amit várunk még előttünk van. Érdemes tehát előre tekinteni, ez az egyetlen értelmes, amit ebben a sötétségben tehetünk. Előre tekinteni azzal a szent félelemmel, hogy még bennünk is van mit elvégeznie az Úrnak. Mert ez a december 5-i nagy romlás sok elodázhatatlan bajunkat felszínre hozta. Ha a múlandóságban elveszítjük a szeretetet, az örökkévalóságban sincs jövőnk! Másrészt, a sötétben és dermedtségben - miközben várjuk a Napkeltét, ami nem tőlünk függ - , keressük meg a máshol is pislákoló fényeket, hogy megsokszorozzuk az egymás mellett állásunkkal ezt a kis „hajnalhasadást”, hogy akik mégis keresnek, azok láthassanak és találhassanak; akik mégis ki akarnak jönni a halálból, azoknak felragyogjon a Krisztus. Akik most a végeken ültök a testvérszeretet „tisztátalansága” miatt, mellőzötten a csonka országban és az elszakítottságban szintúgy, figyeljetek, mert a jó hír angyalai közel vannak! Aki szállást készített nekünk, eljön dicsőségesen, hogy átadja az általa megszerzett és általunk óhajtott második állampolgárságot, azt a mennyei elvehetetlent; hogy magához vegyen minket, ahol nem lesz helye a szeretetlenségnek, az önzésnek, anyagiasságnak, irgalmatlanságnak, hazugságnak és semmi gonosznak! Nem tudom, milyen érzés lesz majd, de jó, hogy az nem a nép szavától, hanem az Atya szeretetétől függ… Nagy Árpád Gyülekezeti hírek: az ünnepi istentiszteleti rend: december 23.(csütörtök), 18.00: bűnbánati istentisztelet december 24.(péntek), 15.00: gyerekkarácsony a templomban december 25-26.: 10és 16 órától ünnepi istentiszteletek, délelőtt úrvacsora osztás december 25., 13.30-tól Kisizsákon ünnepi úrvacsorás istentisztelet december 31-én (pénteken), 17.00: óévi istentisztelet január 1-én (szombaton), 10.00: újévi istentisztelet január 16-23.: ökumenikus imahét Mindenkit szeretettel hívunk és várunk gyülekezeti alkalmainkra. Gyülekezeti tagjainknak, keresztyén testvéreinknek és minden Istent szerető embernek békés, boldog ünneplést, Istentől gazdagon áldott Karácsonyt és Új esztendőt kívánunk ! IKEM hírek: - január 15-én, 16.00 órától, a református gyülekezeti házban , „Turista lehetőségek Erdélyben” címmel kerül sor előadásra. Egy kis tájékoztatót szeretnénk adni az utazási, szállási lehetőségekről, látványosságokról mindazok számára, akik szeretnének Erdélybe utazni.
comments powered by Disqus
