Elmélkedések

Kertész Imre Sorstalansága

Beismeréssel kezdem: magam is a Nobel-dij elnyerése után olvastam el Kertész Imre Sorstalanságát. Korábban a Kaddis egy meg nem született gyermekért c. könyvének részleteit olvastam a Kortársban, illetve- ha jól emlékszem egy 1998-ban- vele készült interjút valamelyik magyar napilapban . Olvasónapló

Kertész Imre:Sorstalanság

Nem mindennapi alkalom magyar iró Nobel-dijas irásának olvashatása , ezért pusztán e lehetőség is indokolta kiváncsiságom.De a dijazás fogadtatása -mely a magyar napi sajtóban és kulturális-irodalmi(sőt, politikai ) nyilvánosságban egyaránt megjelent-csak tovább erősitette ebbéli szándékom. Igy olvastam el az interneten , a Digitális Akadémia honlapjára is feltett irást.

A történet Köves Gyuri, egy budapesti magyar zsidó kamasz ”nagy utazásának” története-hogyan kerül a deportáltak közé, hogyan éli meg-és túl- Buchenwaldot, hogyan szabadul és tér haza egy év multán. A történet önéletrajzi fogantatása nyilvánvaló. A Sorstalanság tehát egyféle ,Goethe Wilhelm Meister-éhez vagy Thomas Mann Varázshegyéhez hasonló -a Holokauszt-élményt feldolgozó- modern fejlődésregény.

A történet egyesszám első személyben, napló formában kerül elbeszélésre , de Köves Gyuri gyakran idézi, mintegy “beszélteti” -vagy inkább hagyja beszélni- történetének társszereplőit is.

A regény főhőse közvetlenül-egyféle tapasztalatlansággal, vagy naivitással, mondhatni rácsodálkozással –számol be élményeiről, mindennapjairól . ezeket különösebben nem értelmezi, nem próbál előrevetiteni ,várakozásait- ha voltak- naplójával(azaz velünk) nem közli ,a szigorú időbeni linearitást semmi meg nem töri, - a történetbe reflexiók , értékitéletek , az események morális értelmezése nem keveredik . Ez a tizenötéves kamasz látása frissességének, közvetlenségének képzetét kelti.

Ugyanakkor a helyzetek, részletek, események körülményes leirása, egyes aktuális nyelvi vagy értelmezési klisék alkalmazása(melyeket “otthonról” vitt magával , tehát természetszerűen jelen voltak Köves Gyuri tudatában) a szarkasztikus szemléltetés- akár irónikus távolságtartás-lehetőségét vetik fel. 

Én nem látok ellentmondást a szemlélet és a leirásmód között : úgy érzem, a stiláris megtörés inkább a Holokauszt –élmény nyelvi megjelenitésének , problematikusságának , “elbeszélhetetlenségének “ bizonyitéka .

Köves Gyuri végülis hazaér: egy alkalmi találkozás ,majd idős rokonaival való beszélgetése során érzékeli, mennyire megoszthatatlanok , közvetithetlenek élményei-még az sem bizonyos, hogy ő megőrizheti majd emlékeit a mindennapi élet sodrában , a torzitó emlékezés folyamatában . Kétszeresen is sorstalanságra itéltetett tehát- a koncentrációs táborba hurcolása megfosztotta előéletétől, hazatérése után elveszitheti a nagy utazása emlékeit.

 Hadd idézzem a regény utolsó sorait:

“De hát ne túlozzunk, hisz épp ez a bökkenő: itt vagyok, s jól tudom, minden érvet elfogadok, azon az áron, hogy élnem lehet. Igen, ahogy körülnéztem ezen a szelíd, alkonyati téren, ezen a viharvert s mégis ezer ígérettel teli utcán, máris éreztem, mint növekszik, mint gyülemlik bennem a készség: folytatni fogom folytathatatlan életemet. Anyám vár, s bizonyára igen megörvend majd nékem, szegény. Emlékszem, valaha az volt a terve, hogy mérnök, orvos vagy valami efféle legyek. Így is lesz minden bizonnyal, úgy, amint kívánja; nincs oly képtelenség, amit ne élnénk át természetesen, s utamon, máris tudom, ott leselkedik rám, mint valami kikerülhetetlen csapda, a boldogság. Hisz még ott, a kémények mellett is volt a kínok szünetében valami, ami a boldogsághoz hasonlított. Mindenki csak a viszontagságokról, a „borzalmakról” kérdez: holott az én számomra tán ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok boldogságáról beszélnem nékik legközelebb, ha majd kérdik. Ha ugyan kérdik. S hacsak magam is el nem felejtem.”

Végülis Köves Gyurit sorstalanságától Kertész Imre Sorstalansága váltotta meg-végérvényesen és egyértelműen . Aminthogy biztositotta Kertész Imre maradandó helyét az egyetemes mellett a magyar irodalmi kánonban is-akár óhajtja ezt ,akár nem Kertész Imre, s akár tetszik ez, akár nem egyeseknek.

Egyébként pedig úgy vélem, a Sorstalanságot el kell olvasni. Nem lektűr, de megéri.

Ajánlott olvasmány: 

1. Kertész Imre: Sorstalanság(a teljes regény)
2. Kertész Imre: A Száműzött nyelv (lásd “A számüzött nyelv” és a “Haza,otthon,ország” c. esszéket)
3. Kertész Imrének a Svéd Királyi Akadémián elmondott beszéde(Nobeldij-átvétel)
4. A sorssá lett Sorstalanság Ács Margit és Prágai Tamás beszélgetése
5. Szirák Péter: A Holokauszt-diskurzus és a Sorstalanság

Kovalszki Péter

comments powered by Disqus