Elmélkedések

Kálmán Szabolcs: Ez nem ötvenhat!

Gondolatok a TV székház ostroma után

Egy vérző fejű rendőrt, majd egy középkorú sebesült felkelőt mutat a TV kamerája az egyik budapesti kórházban. A felkelő átszellemülten suttogja: „Ezt úgy éltem meg, mint más idősebbek október 23-át. Tizenhat éve várok erre!” A összehasonlítás kecsegtető, mégis hamis. Az, hogy ez a felkelő párhuzamot lát a két esemény között részben érthető, mert sokat sejtet a mai magyar valóságról.
1956-ban, egy vesztett háború után ránk erőltetett, egy-párt rendszerre épített diktatúra uralkodott az országban a megszálló szovjet hadsereg árnyékában. Ma szabad országban, 16 év alatt már az ötödik választáson kipróbált kormányok békésen váltják egymást. A részletekben még lehet sok hiányosság, innen vagy onnan nézve a másik oldal tűnhet kiváltságosabbnak, de alapjában véve szabadságunk, sőt lehetőségünk van építeni, vagy rombolni önmagunkat. Ha valami nem tetszik, a következő választás alkalmat kínál a kiigazításra. A rendszerváltozás utáni kormányok, hívják azokat Antall, Boros, Horn, Orbán, Megyessy, vagy Gyurcsány kormánynak, semmiképpen sem azonosak a Rákosi, Gerő, vagy akár csak a Kádár kormányokkal. Aki ma békésen tüntet, az 1956 szellemében demokratikus jogával él; aki ma erőszakot alkalmaz, annak nem lehet köze 1956-hoz, vagy legjobb esetben félreérti azt.

Leszámítva egy kis létszámú szélsőséges csoportot, a TV székház ostromlóinak zöme minden bizonnyal nem rombolási szándékkal ment ki tüntetni. Mégis, gondolkodásuk, neveltetésük, körülményeik, politikai befolyásoltságuk, és a tömeg pillanatnyilag kialakuló és változó hangulata fogékonnyá tette őket arra, hogy tüntetőkből ostromlókká váljanak. Önmagukat is becsapva ezért érzik sokan magukról, hogy ők jó hazafiak, jó magyarok, 56 folytatói, a haza hősei.

A rendszerváltás után az ország népe lélekben kettészakadt. A rendszerváltás jó indulat, lelkesedés, hozzá nem értés, alkuharcok és kompromisszumok mellett jól-rosszul jött létre, az akkor még megszálló szovjet hadsereg árnyékában, de vérfolyás nélkül, és ezt nem lehet eleget hangsúlyozni. A megoldatlan alapproblémák miatt a lélekben való kettéosztódás ma is tart. A két tábor alig képes egymással kommunikálni, megkérdőjelezi a másik oldal hazafias érzéseit, és másképpen értelmezi nemzetünk történelmét, vagy akár csak saját működését. Mindegyik önmaga szemében aránylag jó munkát végez, míg a másik oldal tönkreteszi az országot. A választásokon élet-halál küzdelmet vívnak egymással, rendszerint csak kis különbséggel kerülnek egymás fölé. Az ország lakosságának egy számottevő része – nem találva helyét e párviadalban – politikai közömbösségbe vagy inaktivitásba menekül.

Az ún. nemzeti vagy jobboldalnak kimagasló és tehetséges egyénisége a még ma is fiatalnak számító Orbán Viktor, aki 1998 és 2002 között miniszterelnökként vezette az országot. 2002-ben egy hajszállal alulmaradt, majd a másik oldal, az ún. szocialista vagy baloldal egy puccs segítségével felszínre dobta a szintén fiatal és tehetséges Gyurcsány Ferencet, aki azóta is miniszterelnök. A két pártvezér tehetség tekintetében emberére akadt egymásnak, olyannyira, hogy ma egyik oldalnak sincs megfelelő alternatívája e két vezér leváltására. Bárki, aki utódként szóbajöhet, tehetség és kommunikációs képesség szempontjából egy klasszissal kisebbnek tűnik. Viszont mindkét pártvezér a másik oldal szempontjából elfogadhatatlanná vált. Ezért is áll döntetlenre ez a küzdelem.

Az ostromállapot közvetlen előidézője Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a szocialista frakció balatonöszödi májusi zárt ülésén elmondott beszédének szeptember 17.-i nyilvánosságra kerülése okozta. A 25 perces beszédből először csak kiragadott gondolatokat kapott fel a sajtó: „hazudtunk éjjel, nappal, . . . az elmúlt másfél évben semmit sem tettünk” A beszédnek, egy miniszterelnökhöz semmiképpen sem illő, alpári hangneme is felháborított sokakat.

Akik a teljes beszédet áttanulmányozták és menteni akarják a miniszterelnököt így érvelnek. Egy zárt ülésen elhangzott beszéd volt ez (bár kb. 190-en voltak jelen, ilyenkor semmiképpen sem bölcs dolog nem megfontoltan beszélni!). Egy heves vitára való spontán, nagyon őszinte és nagyon érzelmekkel teli válasz ez, ahol Gyurcsány mint egy foci edző beszélt a fiaihoz (ezért a stílus). Az aktív politikai életben szinte páratlan „gyónás” és a saját múltjával való leszámolás volt ez. Csak a saját „csapatához” szólt, ezért a többes szám első személy (hazudtunk), de ez a liga minden csapatára vonatkozik. Nem ezt mondta, de így értendő: „Egy politikai szisztémába, választási licitálásba vagyunk beszorítva, ahol hazudunk (önmagunkat is becsapjuk), hogy a hatalmat elnyerjük és megtartsuk; közben alapvető és óriási reformokra volna szükség, és ezekből nem csináltunk (mi se, mások se) semmit! Ebből elég. Álljunk ki nyíltan, nézzünk szembe a tényekkel, és vállaljuk a szükséges reformokat, akár a népszerűtlenség árán is!” Ha így vesszük, akkor a miniszterelnök lényegében igazat mondott: a politikai és a választási szisztéma szinte kényszerít a ferdítések, elhallgatások, túlzások és hazugságok felé, ebből a baloldal is bőven kivette a részét, és a reformokra tényleg szükség van, a változás elkerülhetetlen. Hogy azután a részletekben azok a reformok kellenek-e és úgy, ahogyan azt Gyurcsány Ferenc javasolja, ez már a szakemberekre tartozik. Merészen úgy összegezhetem a dolgokat, hogy szinte olyan ez, mint ha a pápa (vagy egy protestáns vezető), aki egész életében az intézmény neveltje és haszonélvezője volt, most hirtelen és váratlanul kijelenti, hogy hazudtunk, mert Jézus nem intézményről, vagyonról, díszes miseruhákról és palástokról tanított, hanem valami radikálisan másról. Ebben is volna egy nagy adag igazság és megbotránkoztató merészség. Bizonyára sántít ez a példa, de azért áll.

A jobboldal egészen másként értékeli a beszédet. A miniszterelnök kijelentette, hogy hazudtak, hogy nem csináltak semmit az elmúlt másfél évben. Ez szószerinti értelemben a csőd teljes beismerése. A választási kampányban javuló életszínvonalat ígértek, most meg épp az ellenkezőjét, megszorításokat alkalmaznak. Becsapták a népet, nem ezt ígérték, nem erre kaptak megbízatást a választási győzelmükkor. Így csalással győztek, a választás érvénytelen, a kormány illegális. Gyurcsány mondjon le, mint ahogy minden normális országban lemondatnák. Erkölcsi szempontból külön felháborító, hogy összemossa a saját hazugságait az utóbbi 16 év politikájával, sőt még erénynek tartja azt, hogy ő legalább nyíltan bevallja, amit tettek. Nem részletezem a válaszokat és viszont válaszokat, az árnyalatokat, a féligazságokat, amelyek röpködnek ide s tova.

A helyzet egyedülálló a magyar és talán a világtörténelemben is. A kormány most kezdi az új ciklusát, az európai közösség komoly megszorításokat vár el az országtól, hogy az eurót, akár utolsónak is, de ne túl lemaradva vezessük be. A jelenlegi békétlen állapotok, vagy egy esetleges kormányváltás előre láthatóan csak gyengíti az ország helyzetét. Ugyanakkor, amíg Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök nem lesz béke az országban. Persze akkor se, ha Orbán Viktor venné át az irányítást. Távlatilag nézve a dolgokat, talán az lenne jó, ha Gyurcsány Ferenc még egy ideig kihúzná, elindítaná a reformokat, majd menetközben szépen csendben visszalépne. Közben a reformokról is kiderülne, hogy mi hasznosítható belőlük.

2006 szeptember 20 és 21.

Dr. Kálmán Szabolcs,
az USÁ-ból hazatelepült nyugdíjas református lelkész, volt 1956-os menekült.
comments powered by Disqus