Fülöp László : Öreg és fiatal
"...az öregedők és a fiatalok között majdnem állandó a súrlódás, az eszmékért, a pozíciókért, de azok ritkán szökkennek véres ellentétekbe..."
Az időről-időre jelentett fegyveres felkelések, hatalmi küzdelmek, vagy társadalmakat megváltó ideák felforgató hatásainak ellenére, a társadalom meglehetős ügyességgel próbálja mérsékelni a napi élet szintjén jelenlevő, megrendítő szembesítést, a napi élet-folyamatokat veszélyeztető, megrázkódtató helyzeteket. Például, az öregedők és a fiatalok között majdnem állandó a súrlódás, az eszmékért, a pozíciókért, de azok ritkán szökkennek véres ellentétekbe. Az öregedők nyugdíjba mennek, fokozatosan átadják helyüket a munkára jobban stimulált fiataloknak. Utána lépésről-lépésre kifakulnak az életből. Ez akkor történik, amikor az öregek már belerögződnek tapasztalataik által megérett - és épp ezért valamelyest már idejétmúlt - eszmékbe. A fiatalok még rugalmasabbak, tapasztalatlanabbak, készek a változásokat, azok hatásait munkájukba integrálni. Energiájuk teljében könnyelműen ignorálják a környülmények és a multnak biztonságot adó, széleskörű ismeretét.
A különbségek egyik fő okozója, hogy a fiatalok akkor születnek, amikor az előző generáció emberei már felnőttek, és megteremtik a saját körülményeiket. A gyermekek, bár nem tudják, már a változott körülményekből indulnak az ő útjukra, azt ismerik meg, azt tanulják. A korai élmények - számukra eredeti, szüleikre megváltozott helyzet - döntően hatnak az ifjú emberre, impressziói egész életre maradandóak. Míg az ifjú ember .öregjei. a saját fiatalkori .eredeti. élményeikről vetítik meglátásaikat.
Hogy is várhatnánk el, hogy a fiatal az öreggel egyetértsen?
Vajon gondoltak-e arra azok, akik az utolsó itélet ideáját kigondolták, micsoda munkát róttak ki az Isten számára, hogy a különböző időkben megholtakat, - akik számára megállt a történés ott ahol elhagyták az életet, - a mennyekben egymással harmonikus létbe hozza?
(1997/FL)
comments powered by Disqus