Fülöp László: Féligazságok
Valaki, általam is nagyrabecsült gondolkodó - valószinű az érvelés hevében - ezt irta: “...a félig kimondott igazság lényege szerint hazugság.”
Ez talán igaz - bizonyos helyzetekben. De általában annyi igazságot mondjunk ki amennyit ismerünk, amennyit tudunk, amennyit merünk. Egyáltalán, vitatható, hogy az igazság megismerhető-e teljesen. Mégha elnyomó politikai rendszerek nem is korlátozzák az igaz kimondását, korlátozzák azt megismerésünk, bátorságunk és egyéni képességeink határai. Azt jelentené ez, hogy akik az igazságnak csak egy részét ismerik, tudottan vagy tudatlanul, már eleve hazugságot szajkóznak?
Hogyan határozzuk meg a “teljes igazságot”? Van-e egyáltalán az igazságnak teljessége?
Van egy mindent átfogó, mindent felölelő igazság? Vagy vannak koronkénti, helyenkénti, tárgyankénti, működési területenkénti igazságok? Vajon azok teljessége megáll a tárgykör határánál? Valamikor az egyszerü “szemet szemért...” igazsága tünhetett teljes érvényűnek, de ezt sokak számára megváltoztatta a kereszténység. Persze, a tíz parancsolatot, - mely társadalmak számára igen hasznosnak bizonyult egészében, - is megszegik egyének, s gyakran a társadalom jóváhagyásával. Hiszen a háborúban ölésre biztatják a katonát, akár szemtől-szembe, akár a levegőből követik el az ölést. Milyen teljességű egy társadalom jogi igazsága - melyet, változásaiban is, már évezredek óta próbál az emberiség jól-rosszul adminisztrálni? Amely égisze alatt vallási konokságunkban ünnepélyesen égettünk boszorkányokat, kínoztunk eretnekeket, húzattunk karóba, vagy heréltettünk ki embereket, gályára, vagy kíméletesebb halálra itéltünk, elengedtünk vagy felmentettünk annak hitt vagy bizonyított gyilkosokat... Amely keretén belül a muzlim török férfi vehet 3-4 feleséget, de amin - legalább is nyilvánosan, - megbotránkozik sok keresztény; vagy a Utah-i mormon élhet bigámiában, de elitéli ennek gyakorlását a többi, más normák szerint élő amerikai. Melyik él igaz életet? A polygámiát gyakorló, vagy az azt elitélő ember? Melyik éli meg az igazságot? Melyik éli a féligazságot? Melyik fejezi ki szóban, vagy életvitelével az egész igazságot?
Ezekhez hasonló példák százait lehetne felidézni, s éppen ezért nehéz megállapítani, hogy a megfogalmazástól, vagy az életvitel teljességétől, annak társadalmi integritásától függ-e az igazság megismerése? Vagy az is meglehet, hogy az igazságnak is vannak határai mint az országoknak?
S akik elérik a teljes megismerést az ő területükön, azok előtt még mindig ott lebeg a feladat, hogy az igazságot helyesen megfogalmazva mondják el.
Azt hiszem, nem olyan könnyü dolog az igazságot kimondani.
(1998.február 10/FL)
comments powered by Disqus