Fülöp László : A herderi rém
"Victory is not to the swift,
and not to the strong,
but to those who can hold out"
A genetika tudósai szerint a kihalás általában nem a bukás eredménye, vagy a túlélő nem a siker diadala; hanem egyszerüen az történik, hogy egyik csoport jobban kihasználja a körülmények adottságait mint a másik. Csak annyi kell, hogy az elhalálozás száma néhány százalékkal legyen magasabb mint a születések száma egy megadott perióduson keresztül.
A magyarok így fogynak az ezredfordulón. A körülmények szélesülő adottságait az egyén kívánalmainak kielégítésére koncentrálják. Az egyéni és a közösségi perspektíva egyeztetésének hiánya, a tréfásan megfogalmazott "előbb kocsi mint a kicsi" ma is uralkodó gondolata, a személyi kívánságok kielégítésére összpontosító filozófia kártékonyabb lesz a magyarság számára mint a szomszédos románok és szlávok szövetkezése, hogy bennünket eltüntessenek, vagy évszázados német ügyeskedések, hogy bennünket beolvasszanak. Biztosabb, és keservesebb folyamatú kihaláshoz vezet a gyermektelenség fokozatos elterjedése mint a 19. és 20. századbani háborúskodások emberveszteségei, a területveszteséggel járó lakosság csökkenés, a deportált és elhajtott magyarok összessége. Ezekből a csapásokból a magyarok feléledtek, és háborúk után, még elnyomás alatt is, vagy nehéz anyagi körülmények között is, számunk megközelítette a sorscsapást megelőzőt, s a társadalmunk meg-megújuló erőre kapott.
E század utolsó évtizedeiben a családok vitathatatlanul magasabb anyagi szintre emelkedtek. Részben a gazdasági emelkedés egyéni kiaknázásából eredően, részben az asszonyok munkavállalása folytán (mely elvonta a nőt a család-összefogás hivatásától). Ugyanakkor a férfiak családi munkában való résztvételének szükös méretei ijesztő terheket róttak a nők családfenntartó hivatására. Házasságok rekord számban bomlottak fel, jobb esetekben partnerségekké váltak, egymás rövid távra tervezett egyéni anyagi és élvezeti céljainak támogatására. E célok effektíve eltérítették a család tartóit a családfenntartástól, a közösséggel való összetartozástól, a nemzeti össz-közösség fenntartásától. Az egyéni célok abszolút előtérbe helyezése nem másod- hanem többedsorba sülyesztette a közösség céljait és szélessávra ható terveit. A magyar társadalom vezetése - csaknem minden szinten - el van foglalva a gazdasági gondokkal, az infláció és a termelékenység egyensúlyozásával, intenzíven tükrözve az egyének figyelmét. A kormány alig mutat rá a közösségépítés fontosságára, vagy nem találja a közösség és az egyén egyensúlya felé vezető irányt, vagy nem tudatosítja azt, nem ad hathatós segítséget az egyik legalapvetőbb nemzeti gond: a család újraépítéséhez.
Már több európai államban, - itt sajnos Magyaroroszág élen jár,- a halandóság meghaladja a születések számát. Ahogy a születők száma a halandók számához viszonyítva hosszabb időn keresztül fogy, a folyamat felgyorsul és elérkezünk majd egy olyan stádiumba, amikor a folyamatot már nem lehet megfordítani! Amikor a demográfiának a csökkenő születések lejtőjén lefelé gyorsuló mozdonya már tömegénél fogva megállíthatatlan lesz. A következő évtizedekben az élelmes magyar vállalkozó majd koporsógyártó üzemet létesít. Németországban, de Horvátországban is, az állam fizet a családoknak ahol gyerek születik, hogy megkönnyítse a gyermeknevelés költségeit. Ezeket valamikor a felnőtt termelő adófizetés formájában visszafizeti az államnak.
Talán praktikus társadalomtudományt kellene tanítani, nemcsak egyes egyetemeken, hanem mindegyiken, de már a középiskolákban is, hogy tágítsuk az egyének perspektíváját az emberi viszonyok egyensúlyban fejlődése felé. Talán a közönséges élet-folyamat megértéséhez szükséges 1x1-et kellene tanítani az általános oktatásban.
Ugyanis, meg kell érteni, hogy a mai gyermektelen, vagy egy-gyermekes fiatalok igen elhagyatott és keserves öregkor elé néznek. Gondoljunk itt az egyedüllétre, bár azt a magát szellemileg frissnek megtartó és érdeklődő ember bizonyos fokig áthidalhatja; de főleg gondoljunk az öregkornak arra a szakaszára, amikor már fizikailag mások segítségére szorulunk. Amikor a megértő szeretetet és a társadalom emberi élet-szintet biztosító, öregeket felfogó, "háló" szerepét fokozott mértékben igényeljük. Arra az időre, amikor emberi mivoltunkkal járó egyéni méltóságunknak betegségeink, vagy a test elkopásából eredő testi gyengeségeink miatt már nem tudunk megfelelően eleget tenni. Amikor akaratunk már nem tudja kontrollálni testünk funkcióit úgy, hogy amit azelőtt rutinnal kezeltünk - az egyszerü, napi folyamatok ellátásához szükséges viselkedést - testünk el tudja végezni.
Akkor "mi lesz, kariatida?"
Végeredményben a magyar társadalom egyéneinek rövidlátása, - amely manapság képtelen összehangolni az egyéni törekvést a társadalom érdekeinek fenntartásával, és a kettő közötti egészséges egyensúly felállításával és megőrzésével, - lesz a magyar társadalom talán végzetes elfogyásának oka. A felismerés általános érvényének ez a döbbenetes hiánya nem támogatja a "magyar géniusz" mellett szóló állításokat.
Sajnálatos, mert még a Vörösmarty által vizionált drámai temetést sem fogjuk megkapni.
(Edina, MN. 1998 Január 9/FL)
comments powered by Disqus