Éltető Lajos: Történelmi tudatunkról
Nem volt szándékom platóni vagy kantiánus vitát kezdeni azzal a megállapítással, hogy a magyar történelmi tudat - amennyiben még létezik - javarészt szubjektív valóságra alapozott, aminek nincsen tárgyi támasza. Ám ebbe az irányba terelődött az eszmefuttatás. (Magánlevelezésben.)
Itt tkp. a materialista és az idealista világnézetek közti ellentétről van szó. Ez pedig legalább két gyakorlati problémát vet fel: azt, hogy a materializmusból a marxizmus dogmát csinált, aminek eredményeképp manapság a materialista magyarázatok sokak számára automatikusan ellenszenvesek; és azt, hogy az idealizmus fogalmát még a szakavatott filozófusok se tudták mindeddig pontosan és egyöntetűen meghatározni. Én - Hargitai István kommentárjából kiindulva - a szűkebb, de érthetőbb szubjektivitást említettem helyette.
A kérdés valóban kényes, előítéleteink miatt. Nyitja és kulcsa azonban szerintem se nem a tárgyi világban, se nem a lélekben keresendő, hanem az agyban, a pszichológiában. Ha ez materializmus, ám legyen; attól még nem marxista, ha az baj lenne.
Ami az agyban végbemegy, az is objektív valóság, jóllehet nem azonos az észlelési tapasztalattal. A gondolkodás, az analizálás osztályozás stb., ami az agyban végbe megy, objektíve valós, a folyamatok nyomát követni, mérni lehet radiológiai műszerekkel; a szubjektív én azonban lehet, hogy illuzórikus. Vannak vallási-filozófiai rendszerek, melyek létezését tagadják.
Ezek a rendszerek - a keleti vallások, de a keresztény misztika is - éppen arra törekednek, hogy az agybeli folyamatokat megismerjék, és hogy az objektívnek tűnő szubjektív énen is uralkodjanak, hogy - István szavaival: a kétfajta realitást „egy universumba tudják integrálni”. Kérdezhetjük: De ki i az, aki mindezt akarja? Nem mégiscsak a szubjektív én? A buddhisták azt tanítják, hogy állandó, fix én nincsen, csak egy folyton változó fenomenon, jelenség, ami maga az élő és az élet. Gyanítom, hogy ennél többet, jobbat mi nyugatiak sem tudunk.
De ezt folytatni már nagyon messzire vinne az eredeti, egyszerű argumentumomtól, miszerint nagyon régen önmagunkat csapjuk be mi magyarok, helytelen történelmi tudatunkkal.
Megvizsgálandó még -röviden - hogy miért torz a történelmi tudatunk, és mennyiben és hogyan járul hozzá nemzeti frusztrációnkhoz, depressziónkhoz, melyeknek az elmúlt hetekben is szemtanúi lehettünk.