Álom egy új Európáról
Minden valamirevaló emberi teljesitmény egy ideával kezdődik. Néhányan olyan birodalomról álmodtak, ahol „az élet, a szabadság és a boldogulás" joga mindenkit megillet. Ahol nincs önkény, kiváltság, ahol minden ember egyenlő és egyforma feltételekkel indul az élet útjára. Ez a gondolat megfogant és megteremtette a történelem mindeddig legsikeresebb politikai rendszerét.Mások arról álmodtak, hogy az emberiség legvirágzóbb kultúráját létrehozó kontinens végre szabaduljon meg a háborúk és belviszályok rombolásától, és összefogva teremtse meg méltó helyét a világban
Winston Churchill a háború sújtotta kontinens sorsáról elmélkedve 1948-ban az Európai Kongresszuson igy fogalmazta meg a gondolatot: "„Reméljük, hogy egy olyan Európát láthatunk majd, amelyet minden ember a szülőföldjének tudhat... bárhova is megy a széles kontinensen... úgy érzi majd: Itthon vagyok ". Jean Monnet, inkább mint akárki más, volt az, aki ezt az európai álmot megvalósította. Ő, Robert Schumann, Konrad Adenauer, később Jacques Delores az Európai Bizottság elnöke öntötték formába az elképzelést. 1947-ben jött létre a Vám és Kereskedelem Egyezménye (GATT), ezt követte 1949-ben a NATO. A Bretton Woods Egyezmény létrehozta a Világbankot és a Nemzetközi Valuta Alapot, majd a Római Szerződés az Európai Gazdasági Közösséget,
Az eredetileg hat államból álló Közösség a 70-es és 80-as években egyre bővült, majd 1987-ben a résztvevö államokat a Single European Act szorosabb egységbe fonta. 1992-ben a Maastrichti Szerzödés alakította át az Európai Gazdasági Közösséget Európai Unióvá. 1995 újabb államok csatlakozását hozta, majd 2004-ben az EU a Közép- és Keleteurópai országokat, köztük Magyarországot is bevonta a nagy európai egységbe.
Jelentős, hogy éppen egy amerikai szakember, Jeremy Rifkin hívja fel a figyelmet Európa fontosságára új könyvében, amely THE EUROPEAN DREAM cimmel most jelent meg a Penguin Group kiadásában. Összehasonlítva a mindenki által jól ismert Amerikai Álom (American Dream) gondolattal, Rifkin a világ jobb jövöjét az európai összefogásban látja kiteljesedni.
Néhány évvel ezelött Robert Kagan ( Édenkert és Hatalom: Amerika és Európa az új világrendben) a két kontinens és egyben a két hatalmi csoportosulás viszonyát azzal jellemezte, hogy míg Amerika a Mars, addig Európa a Vénusz jegyében született. Ezek „egyre ritkábban értenek egyet és egyre kevésbé értik meg egymást, az európaiak kötekedő és durva cowboyoknak tekintik az amerikaiakat, míg azok dekadensnek, gyengének és kiéltnek az európaiakat" – írja Kagan. Igaz, hogy ez az ellentét csak mostanság vált ilyen kiélezetté, különösen a jelenlegi amerikai kormány háborús kardcsörtetése következtében.
Rifkin a két kontinens viszonyát nem mint hatalmi csoportokét elemezi, hanem annak az ideálnak az eredményességét vizsgálja, amely ezeket az államszövetségeket létrehozta. Szerinte az Amerikai Álomkép egyre inkább elérhetetlenné válik az átlag ember számára. Egyre többen érzik úgy, hogy több munkáért kevesebbet keresnek, csökkenö szabadidejüket családjuktól a munkába való ingázás rabolja el, mert lakóhelyüktöl messzebb és messzebb kénytelenek munkát keresni. A jobb életre való felemelkedés egyre kevesebbek számára adódó lehetőség, mert a gazdagok és szegények közötti szakadék folyamatosan nő.
Ha ehhez hozzáadjuk azt a pénzügyi problémát, amit az egyre drágább olajbehozatal és a növekvő tőkeigény jelent (jelenleg napi két milliárd külföldi dollár szükséglet ellensúlyozza a deficitet), akkor világossá válik, hogy miért van veszélyben az „Amerikai Álom". Mind az emberek, mind az állam keveset takarít meg és sokat költ, nem gondolva arra, hogy a jövőben megjön még ennek a böjtje. Erről ad számot egy másik új könyvben Lawrence J. Kotlikoff és Scott Burns: A generációs vihar: Mit kell tudni Amerika gazdasági jövőjéről. (MIT Press)
Rifkin úgy véli, hogy ugyanakkor Európa versenyképessége növekszik, 455 millió lakossal és 10,5 trillió dolláros GDP-vel a világ legnagyobb gazdasági egységévé válik. Hosszabb élettartam, kevesebb analfabéta és bűnöző, kevesbben élnek a létminimum alatt, kisebb a települések terjengése ( a sprawl-ra nem tudok jobb magyar kifejezést találni, a magyar szakirodalom agglomerációnak nevezi). Hosszabb vakáció és rövidebb munkaidő jellemzi Európát. Szemben az amerikai szemlélettel, amely a gazdasági növekedésre és egyéni érvényesülésre helyezi a hangsúlyt, az európai inkább a környezet ápolására, az életforma minőségére és a közösségre fektet figyelmet. Mindennek következtében Európa lesz a „lehetőségek birodalma.".
„Az amerikai azért él, hogy dolgozhasson, az európai azért dolgozik, hogy jobban élhessen"- vonja le a végkövetkeztetést. Tudnia kell, hiszen Rifkin mint oktató és kutató több mint húsz évig élt Európában. Ma a Pennsylvania Egyetemen a Wharton School gazdasági szakértője, a Washington-i Gazdasági Irányzatokat Kutató Alapítvány (Foundation of Economic Trends) elnöke és több elemzö könyv szerzője.
Az amerikai szemlélet szerint az indulás lehetősége kell legyen egyenlő, az európaiak számára viszont a végeredmény a döntő. Ök úgy vélik, hogy a korlát nélküli gazdasági erők veszélyeztetik az egyének szabadságát és ezért a gazdaságot szabályozni kell. Érdemes megjegyezni, hogy ugyanezt vallja Soros György is.
Nincs arról szó, hogy akár Amerika, akár Európa maradéktalanul meg tudná „álmát" valósítani. Inkább arról, hogy a jelenlegi körülmények között melyik társadalom lesz képes olyan vonzó képet felrajzolni, amely ösztönzőleg tud hatni az egész emberiség számára, a világ jövője érdekében.
Papp László
comments powered by Disqus