Elmélkedések

Az egyik jelentős amerikai cég, a Tahitian Noni International (Provo, Salt Lake City) néhány vajdasági munkatársa-magyarok- ismét az USA-ba utaztak. És meglepődtek ismét, mert nem tudnak kapcsolatba lépni kinn élő  nemzettársaikkal.

Kedves testvéreim, e pár sort, pünkösd nagyhetében, Afrikából, Burundiból küldöm, a világ egyik legszegényebb országából. Pár éve még háború dúlt itt , nyomai ma is látszanak, nemcsak a járőröző katonák jelenlétében, hanem abban a nagyfokú nyomorban és szegénységben, mely számunkra teljesen elképzelhetetlen.

Itt én vagyok az u muzungu, kirundi nyelven a fehér, a kívülálló, az idegen. Ha meglátnak, udvariasan megbámulnak, a Tovább >>

„Húsvét ünnepe előtt történt, Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.” – Jn 13,1    „Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: Ez az ember valóban igaz volt.” – Lk 23,47Kedves testvéreim! Szeretettel köszöntöm mindnyájukat, hálát adva Istennek, hogy nagypénteken együtt fordulhattunk Tovább >>

Már arra sem emlékszem hol kellett kilépni a 95-ös útról. Régen nem jártam erre. Végül a 23-as kilépőt választom, de valahogy nem ismerős a környék, nincsenek házak, lakatlan, fűvel benőtt területen vagyok. Ráadásúl még rossz irányba is fordulok. Így aztán egy ideig össze-vissza bolyongok, s közben visszatérnek a régi emlékek:  

Hát persze! Itt álltak a magyar negyed kis házacskái, itt ezen a környéken sorakoztak a Baross meg a Tovább >>

KOLOZSVÁR BLUES -prédikáció ifjúsági istentiszteletre- -Dávidnak, Szabolcsnak, Zsoltnak, Sándornak, Endrének, Zolinak, és „balladás barátaimnak” ajánlva-

Text: Mt 4,8-10

1. -Mint a valamikori sámán dobpergős invokációja, úgy száll most felénk a hívás: gyere, Testvér, kukkantsunk be képzeletben egy háromszéki falu csendes konyhájába, ahol pattogó tűz mellett, kukoricahántás közben szól a fáradt szemű édesanya: “na, apja, Tovább >>

Igen, van egy vallásunk – hosszú és nemes történelemmel. Tovább >>

Szerintem azt, hogy miként helyes emlékeznünk 1956-ra - vagy a történelem bármely nagy eseményére - nem az szabja meg, hogy a tömeg milyen része vett abban részt, maradt passziv vagy állt az árulók oldalára. Az irószövetségi ládák és betört ablakú kirakatok lelkületének fellángolását minösiteni nem a statisztikusok dolga! Az pedig nekünk, a szemtanuknak lenne a dolgunk, hogy megörizzük annak ami volt, s úgy adjuk tovább az utánunk következöknek, hogy a Tovább >>