Polcz Alaine: Asszony a fronton - Egy fejezet életemböl
Részletek a pécsi Jelenkor Kiadónál 199 oldalon, 2005-ben megjelent kötetbôl
Egy elözmény 1944. Augusztus 23-án Románia kilépett a szövetségbôl. A maga módján tette. A vezetô tisztikar vagy az állam vezetôi meghívták a német tisztikart pezsgôs vacsorára. Leitatták, azután legyilkolták, felkoncolták öket. A zürzavarban a legénységet szétugrasztották, elfogták, megadásra adattak utasítást, és ezzel kiugrottak. Így hallottam én a történéseket. (28. old.)
Az oroszok elöl elküldenek Kolozsvárról Csákvárra.
Csákvár, 1945. (A helységnek a szovjet csapatok által történt elfoglalása után.)
- Fiatal, tizenkilenc éves nô voltam. ... Orosz katonák tódultak be ... Jánost [a férjét] elvitték ... Minden férfit elvittek. Kijárási tilalom volt ... Párnát tettem a fejemre, hogy csökkentsem a dörrenések hangját. ... Reggel bekötöttem a fejemet és elmentem a komendatúrára. Ott már nagyon sokan ültek, és várták, hogy sorra kerüljenek. Közöttük egy kislány, akinek vérzett a feje, egy tincs a hajából kitépve. Nyomorult és kétségbeesett volt.
"Átmentek rajta az oroszok" - mondta az anyja. - Nem értettem meg.
- Biciklivel?" - kérdeztem. Az asszony dühös lett.
"Maga bolond? Nem tudja, mit csinálnak a nôkkel?"
... Hallgattam, amit körülöttem beszéltek. Hogy melyik nônek tört el a gerince, ki vesztette el az eszméletét, ki vérzik, hogy nem tudják elállítani, férfit kit lôttek agyon, mert védeni próbálta a feleségét. Egyszerre feltárult az az iszonyat, ami körülöttünk van. Egyszerre világossá vált, hogy bent a plébánián, a szovjet katona ôrsége mellett, az idönként kedélyesen bejövô, zabráló, ételünket megevô, de féken tartott néhány katonával ismerkedve, mit sem tudtunk arról, mi van kint." (104-105. old.)
- A toronyórát nem ismerték. Általában az órát... "csaszi"-nak hivták, mindig azt keresték. Azt hittem, alig maradt óra a szovjet csapatok elvonulása után az országban. ... Az egyik fiatal katona lefektetett az ágyra, tudtam mit akar ... (106)
- Másnap, harmadnap idegen emberek jöttek a szomszéd faluból és azt mondták, kivégezték a férfiakat, megásattak velük egy hosszú gödröt, a szélére állították, tarkón lôtték ôket. Három ottani lakos hantolta rájuk a földet. (107)
Bejött három orosz, azt mondták, hogy menjek velük. ... vadul támadtam, verekedtünk, úgy vágtak a földhöz, hogy elvesztettem az eszméletemet. Az esperes belsô szobájában tértem magamhoz ... az ágyban nem volt semmi, csak a csupasz deszkák, azon feküdtem. Az egyik orosz volt rajtam. ... Nem tudom, hány orosz ment át rajtam azután, azt sem, hogy azelött mennyi. Mikor hajnalodott, otthagytak. Fölkeltem, nagyon nehezen tudtam mozogni. Fájt a fejem, az egész testem. Erösen véreztem. Nem azt éreztem, hogy megerôszakoltak, hanem azt, hogy testileg bántalmaztak. (108-109)
Nem tudom, akkor-e vagy máskor, de mindenkit elvittek, Mamit [az anyósa] is. Nekem még csak elviselhetô volt, hiszen már asszony voltam, de Mina lány volt. (110).
Mindnyájunkat megfertôztek. Mikor és ki annnyi közül ? ... Egy másik éjszaka egész csapat ütött rajtunk, akkor is a földre fektettek, sötét és hideg volt, lôttek. A következô képem maradt meg benem: guggolva körbevesz nyolc-tíz orosz katona, hol egyik fekszik rám, hol a másik. Megszabták az idôt, hogy egynek mennyi jut. Néztek egy karórát ... Mérték az idôt Sürgették egymást. Kérdezte az egyik: "dobre robota?" Nem mozdultam. Azt hittem, ebbe belehalok. Pesze nem hal bele az ember. Kivéve, ha eltörik a gerincét, de akkor sem azonnal.
Hogy mennyi idô telhetett el és hányan voltak, nem tudom. Hajnal felé értettem meg a gerinctörést. A következôt csinálják: az ember két lábát a válla fölé hajtják, és térdelésbôl feküsznek bele. Ha valaki ezt túl erösen teszi, elroppan a nô gerince. Nem mert akarják, hanem a fékevesztett eröszak miatt. A csigába tekert nôt a gerince egy pontján lökik elôre-hátra, s észre sem veszik, hogyha megroppan. Én is azt hittem, hogy megölnek ... A gerincem megsérült, ... de nem törött el.
Többször tünôdtünk Minával, hogy hány perc, hány katona volt ez az éjszaka. Vele is ugyanezt csinálták egy másik szobában. És miért mindig a padlón? (111)
Még az elején történt. Minának hosszú haja volt. egy katona a kezére csavarta és úgy húzta. Mina ordított ... ment és vitték. (113)
... A kútban megtaláltak mindent, amit a trágyadombba rejtettek el, azt is, a földben is. Botokkal turkáltak, ahol puha volt a föld, ott ástak, és megtalálták, amit elrejtettünk. (114-115)
A matracért is le kellett feküdni. A tiszt beleegyezett, ha lefekszem, vihetem a matracot (amit mi hagytunk ott.) Amikor pakolni készültem, hogy menjek a matraccal, leküldte a tisztiszolgáját is, az is rám feküdt. ... (A matrac azért volt sürgös, mert Mamika - az anyós - köhögött, szörtyögött. ...) (120) ... A bábkákat és a mamkákat szerették az oroszok ... még enni is adtak nekik. Hogy néha megesett, elvittek közülük is egyet-egyet a fiatalokkal, hát Istenem, sötétben minden tehén fekete. (122)
Egyszer bejött a pincébe egy orosz katona, aludtam. Álmomból ébresztett föl, fölém hajolt, felrázott ... könyörögtem a többieknek, itt van a komendatúra a közelben .. küldjenek át egy gyermeket, az oroszok nem bántják a gyermekeket ... Nyolcvan ember hallgatta tétlenül a könyörgésemet ... Féltek, hallgattak és türték, hogy elöttük és a gyermekek elött megerôszakoljanak. (126-127)
Legelôször káromkodni tanultunk meg tölük. A "job tvoju maty" volt az elsô igazi orosz szöveg. ... A "zabrálni" kifejezés a legtermészetesebb volt. Nem is tudom, miként felejtettük el mára, hiszen még vagy húsz évig használtuk (131)
Azt tapasztaltuk, vagy véltük tapasztalni, hogy minden nagyobb harc vagy visszafoglalás után három nap szabad rablás járt. Szabad rablás és szabad eröszakolás. (131-132)
Egy téli reggel engem korbácsoltak meg. Hogy mi volt az oka, már nem tudom pontosan. ... Levetköztettek derékig, körbeállt pár katona, és az egyik ütött, szabályos ütemben, korbáccsal. A korbács nem ostor, hanem hajlékony szíjfonat ... a vége felé gombban végzôdik Természetesen van fogója. Ha erösen csapják az embert, akkor felhasad a bôre. (132) Sokszor állítottak be ragyogva, ezt vagy azt hozták nekünk ajándékba. Aztán kiderült, hogy valamelyik szomszédunktól lopták. (133)
A kommendatúra parancsnok meglátott az ablakból és elökeríttetett. ... Odahurcoltak ... A pince mellett volt a kommendatúra. ... Nagyon kedvesen fogadott, Talán kérdezte is, hogy beteg vagyok-e. Mit tudtam én! Ennyi orosz után ki tudhatta, hogy van-e szifilisze, vagy gonorrheája
"Nem tudom" - mondtam. ... Jó vacsorát kaptam. Vártam, mi következik. Hogyha nála maradok éjszakára - mondta - ad egy fél disznót. Gondolkozás nélkül lefeküdtem vele ... Nem kaptam meg a hasított disznót. (135-137)
Budapest 1945 Anyám sírt, boldog volt és ölelt. ... Olyan nagyon semminek sem örültem és olyan nagyon semmiben sem hittem. A betegséget, ami miatt aztán soha sem szülhettem, már magamban hurcoltam, és nem tudtam, hogy van-e szifiliszem, vagy nincs. Gyanakodtam, hogy erösen fertôzhetek és nem kívántam senkit megfertôzni. (154)
Mártának elmondtam, mi történt, és hogy orvoshoz kellene mennem, mert úgy érzem, fertôzésem van, alighanem szifilisz. ... Mikor az eredményért visszamentem, az orvos nagyon gyöngéden és figyelmesen fogadott. Leültetett. Ebbôl tudtam, hogy nagy baj van. Így szokták közölni. Akkor azt mondta:
"Asszonyom, sajnos pozitív a lelete."
- "Szifilisz?" - néztem rá.
- "Nem, gonorrea" - mondta. ... Nem lehetett gyógyszert kapni, egész egyszerüen nem létezett. (Az antibiotikumokat csak késôbb fedezték fel.) ... Becslésem szerint az ország egynegyedének gonorreája volt, az itt tartózkodó csapatokat is beszámítva. (156-157)
Kolozsvár (PA átmenetileg hazautazik Kolozsvárra.)
Amikor bevonultak az oroszok Kolozsvárra, ott is történtek szörnyüségek. Emlegették az Óvári család esetét. A Monostori utcában laktak, jól ismert kolozsvári ôsnemes család. Szovjet tiszteket láttak vendégül. ... Nem lehet pontosan tudni, mi történt, tény, hogy ... második vagy harmadik nap, amikor benyitottak az Óvári lakásba, kilenc halottat találtak A vacsora összes résztvevôje, a családtagok és egy-két vendég - mindegyiket lelôtték. Állítólag eröszakoskodni akartak a nôkkel, a férfiak meg akarták védeni ôket. ... (170-171) ...
Állapotom egyre súlyosbodott, egyszer csak benn feküdtem a Haynal-klinikán. (177) ... Lassan kezdtem talpra állni (189) ... Beiratkoztam a Bolyai Egyetemre a pszichológia elsô évfolyamára. (192-193)
Budapest. Bennem ott volt a halálos betegség ... három évig feküdtem. - [Mészöly] Miklós hozott vissza az életbe. (196)
(1991, 1994, 2005)comments powered by Disqus