Sztáray Zoltán: A hajó

Hiába ólálkodott a fejtések mögött a halál, hiába maradtunk napról-napra kevesebben, Kobilárcsik Frici, a hosszújáratú kapitány, tartotta magát.      – No, majd épp most örvendeztetem meg őket, amikor már eddig kibírtam. Meg különben is, mi lenne a hajómmal? A lányokkal? Igaz-é Bill?.

Bill, aki joggyakornok korában Radványi Feri névre hallgatott, megringatta magát a rakott csille mögött: – Hajhó, az árboc de magas, hajhó ... Tovább >>

Sztáray Zoltán: Magyar ékezetek

 Annakidején a Magyar Általános Hitelbank budapesti központjában kezdtem meg  az irodai tevékenységemet. A  sikeres bankvizsga után, hogy elviselhetően  beszéltem-írtam németül és franciául,  a nemzetközi osztályon.  Emlékeim szerint  volt az asztalomon egy írógép, amellyel  mindkét idegen nyelven  hibátlanul lehetett  levelezni.  De nem magyarul.  Hiányzott   az í, ú és  az  Tovább >>

Fülöp László: Vakáció ’45-ben 3.

Harmadik rész: Romok az út mentén

 

A teherautó fokozatosan gyorsult, majd felvette az országúti tempót. Nem tudom mennyi ideig utaztunk, de a hüvös reggeli levegő is felmelegedett, a nap is a zeniten pihent, mikorra megérkeztünk egy nagy városba. – Debrecen – mondta anyám. Megálltunk egy nagy széles téren, nem messzire a Nagytemplomtól, de itt nem sokáig időztünk. A katonák bementek egy sarki vendéglőbe, s mi a teherautón majszoltuk Tovább >>

Fülöp László: Vakáció ’45-ben 2.

"... Már egy órája is lehetett, ... hogy a teherautó kigördült Szatmarnémeti utolsó házai közül..."

 

Második rész: A robogó gulya

Amikor a teherautó kigördült Szatmarnémeti utolsó házai közül én még mindig az elmult nap izgalmain gondolkodtam. Vajon miért a zsidó nőket szállitották le az orosz őrök, s nem anyámat vagy a szomszédasszonyt?  Persze, a szomszédasszony csunya volt és kövér, s az is igaz, hogy anyám már Tovább >>

Fülöp László: Vakáció ’45-ben 1.

"...apánk tudatta a családdal, hogy Miska hadnagy megy Bécsbe teherautóval. Az is felötlött, hogy elvisznek személyeket, akik arrafelé igyekeznek, ha akarjuk, bennünket is..."

 

Első rész: A hegyi kaland

Lassan az iskolaév is befejeződött. Ez az elmult tanév sok mindenben különbözött a megszokottól. A háború miatt rövidebbre sikerült, de az iskola kitolta az év befejeztét, hogy valamennyit megmentsenek a vesztett Tovább >>

Fülöp László: A téli Vaszil

Amikor, hozzánk beköltözött, az időjárás már kezdett télbe fordulni.  Innen is adódott a neve: “Téli Vaszil”.

Szintén magas, orosz tiszt volt – de csak magas voltában hasonlitott a Nyári Vaszil-ra. Lehetett vagy 190 cm.  Ez tiszt volt, hadnagy, s fiatal, szőkés, talán a huszas éveinek első felében járhatott. Sűrűn bejárt a ház általunk lakott részébe, mert Tovább >>

Fülöp László: A nyári Vaszil

Napokon belül mások jöttek az utcába. Hozzánk egy két méter körüli, erősnek kinéző embert, Vaszilt szállásoltak. Apámnál csaknem egy fejjel lehetett magasabb, egyik kezébe belepasszolt kettő az enyémből. Őrmester volt, középkorú, s ennek megfelelően nagyhangú, de hamar megszeretett bennünket.

Napokon belül mások jöttek az utcába. Hozzánk egy két méter körüli, erősnek kinéző embert, Vaszilt szállásoltak. Apámnál csaknem egy fejjel lehetett Tovább >>

Fülöp László : Első orosz lakóink

...a szovjet katonai egységek nagyrésze privát házaknál lett elszállásolva, éppúgy, mint egy évvel azelőtt még a német egységek...

1945 tavaszára elültek a harcok és a háború durvaságai csillapodóban voltak ebben a Kárpátokba ültetett városkában, Máramarosszigeten. A háborús kedélyek és az utórezgések is leülepedtek – lassan. Mert még voltak utcai, késő esti vetköztetések és más Tovább >>

Fülöp G. László: Laci ló

Egy hüséges ló története - embereket próbáló időkben…

’44 nyarán a háború – amely egy évvel azelött még valahol a nagy Oroszország közepén dúlt – egyre közeledett. A városba érkező, visszavonuló katonák fáradtaknak, megviselteknek néztek ki. Az ismerősök, akik hozzánk látogattak, már nem ellenkeztek apánkkal, amikor azt mondta, hogy a háború elveszett. Már a csodafegyver meséjében sem hittek az emberek. Csak a németekben vadul hivők, Tovább >>

Sztáray Zoltán: Egylovas

Kedves Béla, egylovas korszakomat juttattad  eszembe. Kassán voltam egy tüzszerésztiszti tanfolyamon. Egykori  társaim zöme pedig valahol az orosz sztyeppen védték a hazát.

Egyféle trükkel maradhattam Kassán, ám csakhamar rájöttek, hogy  tévedésböl vezényeltek az alakulathoz.  Igy nem kellett részt vennem az előadásokon, gyakorlatokon.  Lógtam ujdonsült zászlósként a kaszárnyában mindaddig, amíg Kovács kapitány rá nem Tovább >>

Olvasás: 21068