Elbeszélések

Hiába ólálkodott a fejtések mögött a halál, hiába maradtunk napról-napra kevesebben, Kobilárcsik Frici, a hosszújáratú kapitány, tartotta magát.      – No, majd épp most örvendeztetem meg őket, amikor már eddig kibírtam. Meg különben is, mi lenne a hajómmal? A lányokkal? Igaz-é Bill?.

Bill, aki joggyakornok korában Radványi Feri névre hallgatott, megringatta magát a rakott csille mögött: – Hajhó, az árboc de magas, hajhó ... Tovább >>

 Annakidején a Magyar Általános Hitelbank budapesti központjában kezdtem meg  az irodai tevékenységemet. A  sikeres bankvizsga után, hogy elviselhetően  beszéltem-írtam németül és franciául,  a nemzetközi osztályon.  Emlékeim szerint  volt az asztalomon egy írógép, amellyel  mindkét idegen nyelven  hibátlanul lehetett  levelezni.  De nem magyarul.  Hiányzott   az í, ú és  az  Tovább >>

Harmadik rész: Romok az út mentén

A teherautó fokozatosan gyorsult, majd felvette az országúti tempót. Nem tudom mennyi ideig utaztunk, de a hüvös reggeli levegő is felmelegedett, a nap is a zeniten pihent, mikorra megérkeztünk egy nagy városba. – Debrecen – mondta anyám. Megálltunk egy nagy széles téren, nem messzire a Nagytemplomtól, de itt nem sokáig időztünk. A katonák bementek egy sarki vendéglőbe, s mi a teherautón majszoltuk Tovább >>

"... Már egy órája is lehetett, ... hogy a teherautó kigördült Szatmarnémeti utolsó házai közül..."

Második rész: A robogó gulya

Amikor a teherautó kigördült Szatmarnémeti utolsó házai közül én még mindig az elmult nap izgalmain gondolkodtam. Vajon miért a zsidó nőket szállitották le az orosz őrök, s nem anyámat vagy a szomszédasszonyt?  Persze, a szomszédasszony csunya volt és kövér, s az is igaz, hogy anyám már Tovább >>

"...apánk tudatta a családdal, hogy Miska hadnagy megy Bécsbe teherautóval. Az is felötlött, hogy elvisznek személyeket, akik arrafelé igyekeznek, ha akarjuk, bennünket is..."

Első rész: A hegyi kaland

Lassan az iskolaév is befejeződött. Ez az elmult tanév sok mindenben különbözött a megszokottól. A háború miatt rövidebbre sikerült, de az iskola kitolta az év befejeztét, hogy valamennyit megmentsenek a vesztett Tovább >>

Amikor, hozzánk beköltözött, az időjárás már kezdett télbe fordulni.  Innen is adódott a neve: “Téli Vaszil”.

Szintén magas, orosz tiszt volt – de csak magas voltában hasonlitott a Nyári Vaszil-ra. Lehetett vagy 190 cm.  Ez tiszt volt, hadnagy, s fiatal, szőkés, talán a huszas éveinek első felében járhatott. Sűrűn bejárt a ház általunk lakott részébe, mert Tovább >>

Napokon belül mások jöttek az utcába. Hozzánk egy két méter körüli, erősnek kinéző embert, Vaszilt szállásoltak. Apámnál csaknem egy fejjel lehetett Tovább >>

...a szovjet katonai egységek nagyrésze privát házaknál lett elszállásolva, éppúgy, mint egy évvel azelőtt még a német egységek...

1945 tavaszára elültek a harcok és a háború durvaságai csillapodóban voltak ebben a Kárpátokba ültetett városkában, Máramarosszigeten. A háborús kedélyek és az utórezgések is leülepedtek – lassan. Mert még voltak utcai, késő esti vetköztetések és más Tovább >>

Egy hüséges ló története - embereket próbáló időkben…

’44 nyarán a háború – amely egy évvel azelött még valahol a nagy Oroszország közepén dúlt – egyre közeledett. A városba érkező, visszavonuló katonák fáradtaknak, megviselteknek néztek ki. Az ismerősök, akik hozzánk látogattak, már nem ellenkeztek apánkkal, amikor azt mondta, hogy a háború elveszett. Már a csodafegyver meséjében sem hittek az emberek. Csak a németekben vadul hivők, Tovább >>

Kedves Béla, egylovas korszakomat juttattad  eszembe. Kassán voltam egy tüzszerésztiszti tanfolyamon. Egykori  társaim zöme pedig valahol az orosz sztyeppen védték a hazát.

Egyféle trükkel maradhattam Kassán, ám csakhamar rájöttek, hogy  tévedésböl vezényeltek az alakulathoz.  Igy nem kellett részt vennem az előadásokon, gyakorlatokon.  Lógtam ujdonsült zászlósként a kaszárnyában mindaddig, amíg Kovács kapitány rá nem Tovább >>