Papp László: Magyar hagyatékok kálváriája
Reménytelen a nyugati magyarság könyvtári hagyatékának hazaszállítása?
MAGYAR HAGYATÉKOK KÁLVÁRIÁJA
Amikor a külföldi magyar hagyatékok, könyvtárak sorsáról gondolkodunk, érdemes felidézni egy kanadai magyar tudós különlegesen értékes gyűjteménye szomorú sorsát. Selye János hagyatékáról számolt be Kovács László, az Indiana Egyetem könyvtáros professzora a Eurasian Studies Yearbook 2004 évi kiadványában. Kovács László 1998-ban mint szakértő vett részt a Selye gyűjtemény megtekintésében, és követte annak további sorsát.
Selye János (1907-1982) Bécsben született, de a család Komáromba költözött és ő ott járt iskolába. (Ezért nevezték el róla az ottani magyar egyetemet, amelyet nemrégen főiskolává minősítettek vissza) Prágában, majd az Egyesült Államokban tanított és kutatott, aztán Kanadában a McGill Egyetem professzoraként a stressz kutatás terén elért eredményével nyert világraszóló elismerést, többek között többszöri felterjesztést a Nobel Díjra. Nyugalomba vonulása után azon gondolkodott, hogy hazaköltözik Magyarországra és ott teszi közkinccsé munkássága eredményeit. Minthogy onnan nem kapott semmi támogatást, terve nem valósulhatott meg. Halála előtt egy életen át összegyűjtött több nyelvű tudományos könyv és adattárát munkatársára, dr. Szabó Sándorra bízta, azzal, hogy azt juttassa el Magyarországra, és az elszállításhoz az anyagi fedezetet is biztosította. Szabó először szülővárosának, a bácskai Ada városnak szerette volna adni a gyűjteményt, azonban a szerbiai helyzet miatt ez nem volt lehetséges. Ezért egy magyarországi helyet keresett. Amikor egyik egyetem sem vállalkozott a hatalmas, mintegy 450,000 kötetet és öt millió szakmai folyóiratot, kéziratot kitevő anyag fogadására, Szentes város jelentkezett. Ott szerettek volna egy új orvosi egyetemet létesíteni, de amint kiderült, erre nem volt sem pénzük, sem szakmai hátterük.
A mintegy negyven teherautóról lerakott több száz láda anyag nagy része Szentesen egy az oroszoktól elhagyott, félig romos laktanyaépületben lett elhelyezve, és ott várt sorsára hat éven át. Minthogy Kanadában nem történt meg a gyűjtemény rendszerezése, felmérése, és Szentesen sem volt erre lehetőség, illetve anyagi fedezet, az évek során tönkrement anyag sorsa megpecsételődött. Elárverezték, majd egy részét bezúzták, a többiből tüzelőanyag lett. „A világon előfordult már könyvtárak elvesztése háború, vagy tűzvész következtében, de ez volt a legnagyobb könyv gyűjtemény amely valaha békeidőben pusztult el- írta Kovács László. - Hozzáértő szervezéssel meg lehetett volna menteni és hasznosítani ezt a különleges magyar értéket, de anélkül a jó szándék nem volt elég.” (Selye személyes irataiból egy kisebb rész a komáromi egyetemre került)
Kovács László említést tesz egy másik értékes könyvgyűjtemény elvesztéséről is. Decsy Gyula, (1925-2008) a Bloomington-i egyetemen az Ural-Altáji tanulmányok professzora és az Eurasian Studies Yearbook szerkesztője volt.
Hatezer szakkönyve 80 nyelvű anyagot tartalmazott, abból 40 % angolul, 25% németül, 20% magyarul.
A Decsi gyűjtemény értékét 2005-ben több mint 100 ezer dollárra becsülték. Ő akkor két magyarországi egyetemre akarta azt hagyni, de amikor 2008-ban végrendelet nélkül meghalt, második (nem magyar) felesége férje szándékát semmibe vette.
Ebből a néhány példából is látható, hogy a külföldi, főleg amerikai magyar könyvtárak, gyűjtemények megmentése komoly gond és feladat. Felmérés és rendszerezés nélkül ehhez nem lehet (szabad) hozzáfogni. Egy szakszerű felmérés és értékelés költsége ezer dollárt is igényelhet. Amerikából tengeren túlra küldés egy 20 láb (6 méter) hosszú tárolóban, amely mintegy 10-12 ezer könyvet tud befogadni, 3500 dollárba kerülne. Az amerikai könyvtárakban, egyetemeken magyar gyűjtemények elhelyezése kérdéses, ezért merül fel a magyarországi, vagy környező országok magyar intézményeinek, iskoláinak a megkeresése. Azonban még nem is érintettük az esetleges magyarországi fogadás költségeit és problémáit.
Persze különbözik a külföldi magyarok elvárása az otthoniakétól. Itt azt szeretnék, ha az egy életen át összegyűjtött magyar könyveik nem vesznének kárba, hiszen a gyermekek, unokák már nem olvassák azokat. Magyarországon viszont elsősorban angol nyelvű szakkönyvekre lenne szükség. Nem tudjuk, hogy a Kárpát-medence országaiban mi hiányzik, amit Magyarországról nem lehet pótolni.
Nyilvánvaló, hogy a külföldi magyar gyűjtemények megmentése komoly szervezést, szakmai felkészülést és költségbefektetést igényel. Mindenesetre érdemes a kérdéssel komolyan és felelősséggel foglalkozni.
Papp László