Dialógus

Papp László: A tizedik Anyanyelvi Konferencia Révkomáromban

A forradalom viharai már valamennyire elcsendesedtek, amikor 1970-ben az amerikai Nagy Károly, valamint Illyés Gyula, Lőrince Lajos, Kodály Zoltán és Váci Mihály kezdeményezésére a debreceni Kossuth Lajos Egyetemen összehivták az első Anyanyelvi Konferenciát.
A vezető értelmiség igyekezett az irodalom és a szellemi élet szétesett szervezeti formáit újraéleszteni, a társadalmat kivezetni az általános depresszióból. Úgy tünt, hogy a politikai kötöttség és a szellemi szabadság igényének feszültségéből kiutat kell keresni. Ugyanakkor szükségesnek látszott valamilyen formában megszólítani a nyugatra távozott 200 ezret. Az anyanyelv szeretete és annak külföldön való ápolásának ügye alkalmasnak kínálkozott erre a feladatra.


Az akkor megalakult mozgalom céljait Bárczi Géza nyelvész professzor, a védnökség elnöke így foglalta össze: " Segíteni a magyarság fennmaradását idegen nyelvterületeken."

A forradalomban legtevékenyebb szerepet vállalók persze ekkor még nem kaphattak engedélyt beutazásra, a hatalom mégis fontosnak tartotta a nyugati egyetemeken tanítók részvételének engedélyezését. Czigány Lóránt, Éltető Lajos, Gömöri György, Nagy Károly a Várdi házaspár és mások azzal a szándékkal vállalták a részvételt (és az emigráció radikális részének rosszallását), hogy otthon kiállhassanak az 56-os forradalmi eszmék és a meg-nem-hivott kárpátmedencei társak mellett. Elmondhassák azt, amit a kommunista rendszer legkevésbé kívánt hallani a 20-ik századi magyar sors kegyetlen kihívásairól. Dobos László pozsonyi író, a konferencia résztvevője így összegezte ezt egyik írásában: " Az ország megcsonkítása, birodalmak gyilkoló, kényszeritő szorítása, az ellenséges szomszédok környezete, a belső testvérharcok, a szolgalelkűség, a fajgyülölet, a politikai perek, az akasztófák, az ártatlan áldozatok, a bosszúállás hegy-völgyei, kiüzetés a hazából... (az, hogy) elveszik, tiltják történelmünket, megalázzák nyelvünket..."

A magyar nyelv védelmére, ápolására valóban nagy szükség volt, (ahogy szükség van ma is). Déry Tíbor így mutatott rá erre: "...a példátlan henyeség, elképesztő gondatlanság, könnyelműség és felelőtlenség, amellyel - az újságírókon, sőt, írókon kezdve - mindazok bánnak a nyelvvel, akiket mesterségük vagy hívatásuk közéleti szereplésre, a nyilvánosság előtti írásbeli vagy gondolatközlésre jogosit fel...a világnak alig van még olyan nemzete, amelynek értelmisége oly rosszul bírná, oly hibásan használná, oly erőtlenül forgatná a maga nyelvét, mint a magyar polgárság a miénket..." (Nem is beszélve a nyugatra került, a mielőbbi beilleszkedés érdekében anyanyelvét egyre ritkábban használó, illetve művelő rétegről).

Azóta 35 év telt el, de az anyanyelv védelmének és ápolásának szükségességét a világ minden részében mi sem igazolja jobban, mint hogy immár tizedik alkalommal került megrendezésre az Anyanyelvi Konferencia augusztus 15 és 17 között a szlovákiai Révkomáromban. " Egység a megosztottságban" volt a konferencia témája, amely az idők során megszabadult nemcsak az államhatalom, de a tévútra jutott Világszövetség kapcsolatától is, és azóta a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága égisze alatt folytatja tevékenységét. A szervezet jelenleg Pomogáts Béla elnök és Komlós Attila ügyvezető elnök vezetésével a világ magyarságának egyik legfontosabb összetartója lett.

A konferencia megnyitó űlésén Pomogáts Béla elnök üdvözlő szavai után Szabó Vilmos a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatalának államtitkára, Dr. Hortai Éva, Révkomárom alpolgármestere és Száraz József, a CSEMADOK elnöke köszöntötte a több mint száz résztvevőt. Az esti fogadás előtt Gálfalvi György (Marosvásárhely) mondott emlékező szavakat a Jókai-szobor koszorúzásánál.

A keddi plenáris űlésen húsz beszámoló adott körképet a magyar kulturális életről az anyaország, a Kárpát-medence, valamint a nyugati szórványok országaiban. Amerikából Nagy Károly a MNyKNT társelnöke foglalta össze az Anyanyelvi Konferencia harmincöt évének eredményeit. " Az Anyanyelvi Konferencia autonóm, demokratikus, pártoktól független, nemzetközi magyar mozgalom, amely a Magyarországon kivül kisebbségi helyzetben és szórványban élő magyarok anyanyelvi és kulturális megtartását és fejlesztését szolgálja" - idézte az 1980 évi közgyűlés határozatát. Papp László az amerikai magyar identitás, nyelv és kultúra megtartásáról adott beszámolót. "Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy mi ennek az amerikai magyar társadalomnak a mai képlete, egy szóval válaszolhatok: szórvány. Igaz, hogy bizonyos értelemben szoktunk "szigetek"-ről is beszélni a nagyobb városokban található csoportok esetében, de ami az összetartást, szervezeti életet jellemzi, bizony a szórványosodás egyre inkább meghatározó" - jellemezte az ottani helyzetet.

A beszámolók a magyar állam csökkenő támogatását és a kormány határozott irányelvének hiányát panaszolták. Míg a környező országok költségvetésük 2-3 százalékát fordítják határon túli honfitársaik megtartására és támogatására, a magyar költségvetés csupán 2 ezreléket fordit erre a célra, beleértve a szlovákiai és erdélyi egyetemek segítését is az Illyés Közalapítványon keresztül.

A szerdai közgyülés vitái rávilágítottak arra, hogy eljött az ideje az Anyanyelvi Konferencia programja és szervezeti jellege ujragondolásának. Az egy évre újraválasztott vezetőség (Pomogáts és Komlós elnökségével), valamint az újonnan megválasztott 11 elnökségi és 32 választmányi tag (egyenlő számú magyarországi, Kárpát-medencei és nyugati kápviselő) feladata lesz a jövő évi közgyűlés elé terjeszteni egy új alapszabályt és stratégiai programot. Feltehető, hogy egy alapítványi szerkezet lehet az a jövőbeli forma, amely, mintegy "középcsatárként" (quarterback) továbbítja majd a "labdát" és nyujt támogatást a különböző programokat végrehajtó külső szervezeteknek.

A Konferencia résztvevői örömmel állapíthatták meg, hogy a szlovákiai Komárom, amelynek jelentős magyar lakossága van, méltón ápolja a magyar hagyományokat Klapka György városában, ahol a Szabadságharc hős tábornoka még hónapokkal a világosi fegyverletétel után is védte a bevehetetlennek bizonyuló várat. Klapka szobra a város főterének ékessége, de az aradi vértanúk emlékét is kopjafa hírdeti a város kertjében.

A feliratok majdnem kivétel nélkül kétnyelvűek, az utcanevek a magyar történelem nagyjainak emlékét őrzik. A nemrégen épitett "Európa udvar" 32 nemzet épitészeti stilusát jeleniti meg. Nemcsak Magyarországnak és Romániának szenteltek egy-egy házat, de Erdélynek is külön van egy jellegzetes épülete. A Vatikán-épület kupoláját Szent István koronája után formázták. Mondani sem kell, hogy az épületcsoportot tervező épitészek többsége magyar nemzetiségű volt.

Nem lenne teljes a beszámoló a szlovákiai magyarok nagyszerű vendéglátásának elismerése nélkül. Két kisebb magyar település, Udvard és Búcs fogadta a világ minden részéből összesereglett résztvevőket vacsorával. Udvardon a kitelepített magyarok emlékműve előtt tisztelgett a fáklyás csoport. A magyar ételkülönlegességektől roskadozó asztalokon csak a helyi borok és a városi vezetőség meleg baráti üdvözlése tett túl. Búcson a város szülöttét, a felvidéki magyar irodalom jeles képviselőjét, Gál Sándort köszöntötték fel a résztvevők.

Mindent összevéve: emlékezetes, az egyetemes magyar kultúra számára fontos, eseménynek volt színhelye Révkomárom 2005 augusztusában.

Papp László
comments powered by Disqus