Bozóki Antal : Magyarok a Vajdaságban - III rész
Aktuális helyzetkép:
Kettős állampolgárság
Megromlott etnikai arányok és viszonyok
IV. Kettős állampolgárság
Nemzettársainak már minden környező ország megadta a kettős állampolgárságot csak Magyarország nem. A szerbiai parlament 2004. december 14-én ellenszavazat nélkül, a lehető legrövidebb eljárással, mindössze néhány órás vita után szavazta meg az állampolgárságról szóló törvényt. A kettős állampolgárságnak a 2004. december 5-i népszavazáson való elutasítását nagy fájdalommal vették tudomásul a vajdasági magyarok. A schengeni övezethez való, 2008. január 1-jei magyar csatlakozás utáni új helyzet tovább nehezíti majd az anyaországgal való kapcsolattartást. A Vajdaságban ezért igen kedvező visszhangra talált Sólyom László magyar köztársasági elnök 2007. július 16-i televíziós interjúja, amelyben az államfő ismételten támogatta, hogy a vajdasági magyarok kettős állampolgárságot kaphassanak.
- Kettős állampolgárság mellett vagyok a Délvidék tekintetében. De ez egy messzi történet, de azért ezt nem árt leszögezni. Azokkal, akik nem kerültek most át az unióba, így lehet állandó és akadálytalan kapcsolatot tartani - mondta Sólyom László.
Ezúttal csak a vajdaságiakról van szó, hiszen a romániai és a szlovákiai magyarság tagjai már uniós polgárok - ami szabad mozgást szavatol nekik -, a kárpátaljaiak esetében pedig az ukrán alkotmány nem teszi lehetővé, hogy más országnak is az állampolgárai legyenek. Szerbia jogrendje is ismeri a kettős állampolgárság intézményét. Petar Ladjevic, a szerb kormány kisebbségi megbízottja ezzel kapcsolatban kijelentette:
- Ez nem Szerbiai gondja, hiszen senkit sem akadályoz meg abban, kettős állampolgársága legyen?2.
A vajdasági magyarok - s ebben a kérdésben teljes az egység - a schengeni övezet kiterjesztésére a legjobb, illetve egyedüli jó válasznak a kettős állampolgárságot tartják.
Ez az álláspont találkozott a magyar elnökével és korábban a Fideszével is, ami ugyancsak kedvező visszhangra talált a Délvidéken. A magyar kormány továbbra is a vízumrezsim liberalizálásában keresné a megoldást, elsősorban az úgynevezett nemzeti vízum kiadásában. A szabadkai főkonzulátus igyekszik is népszerüsíteni e beutazási könnyítést - ösztönzi a polgárokat, váltsák ki még a schengeni rendszer bevezetése elött, ám az érdeklődés korántsem akkora, mint számítottak rá. Sok vajdasági magyarnak a feltételek nehezen teljesíthetők, vagy visszariadnak a beszerzendő okmányok listája láttán.
V. Megromlott etnikai arányok és viszonyok
A 2002-es szerbiai népszámlálási adatok szerint Szerbiának (Koszovo nélkül) 7 500 000 lakosa volt, 20 kisebbséggel. Vajdaság összlakosságában 290 207 magyar élt (Szerbiában 293 229), vagyis a magyarok Szerbia lakosságának 3,9, a tartomány lakosságának pedig 14,28%-át képezték.
Az 1991. évi népszámlálási adatokhoz viszonyítva a magyarok száma 2002-ig 49 284-el, illetve 15%-al csökkent. Ennek az okai nincsenek eléggé kikutatva, de ehhez mindenképpen hozzájárult az alacsony szaporulat és főként a fiatalok elvándorlása, valamint az asszimiláció különböző formái. Egy ekkora létszámú őshonos kisebbségnek kijár a valódi nemzeti kisebbségi autonómiára való jog.
Figyelembe véve a magyar lakosság társadalmi mutatóit (elvándorlás, beolvadás, vegyes házasságok, alacsony születésszám, elhalálozás) és az utóbbi két népszámlálás közötti tendenciákat, a magyarság száma 2007-ben (figyelembe véve a statisztikai hivatal becsléseit is) 274 070-re becsülhető. Tehát ennyien vagyunk most a Vajdaságban, vagyis 16 137-tel kevesebben, mint 2002-ben. A demográfusok szerint még ez is optimista becslés. Sajnos.
Itt jegyzem meg, hogy Vajdaság összlakosságában 1948-ban 428 750 magyar volt, vagyis a lakosság 26,13%-ét képezték a magyarok. Már maga az a tény is, hogy a magyarok száma a tartomány összlakosságában valamivel több mint fél évszázad alatt megfelelőződött, világosan érzékelteti helyzetünket és az államnak az irántuk való viszonyulását az elmúlt időszakban.
Az 1991. és 2002. népszámlálási adatokat összehasonlító elemzés azt mutatja, hogy a tartomány lakosságának nemzeti összetétele, egészében véve, megváltozott, olymódon, hogy a kisebbségi közösségekhez tartozók száma csökkent, s ezzel az összlakosságban résztvevő százalékarányuk is, míg a szerbként nyilatkozók számaránya növekedett. Vajdaságban (az említett népszámlálási adatok szerint) 170 454-el több szerb él, mint az előző időszakban (miközben a lakosság száma az elmúlt 11 évben mindössze 19 475-tel nőtt), a százalékarányuk pedig Vajdaság lakosságában 57,21-ről 65,05 százalékra nőtt.
Ezek az adatok azt mutatják, hogy Vajdaságnak egészében véve jelentősen megváltozott az etnikai összetétele, de azoknak a községeknek is, amelyekben a magyar nemzeti közösség tagjai képezték a többséget. Egyes községben (Apatin, Temerin, Törökkanizsa és Begaszentgyörgy) a magyarok közé nemzetközi segéllyel telepítették le a szerb menekülteket. Például Temerinben külön városrészt építettek nekik, a falu így veszítette el magyar többségi jellegét. (A menekültek számát, akik Vajdaságban állandó vagy ideiglenes lakóhelyre találtak, 250 000 ? 300 000-re becsülik, a nemzetiségi összetételük pedig azt mutatja, hogy nagy többségében szerb nemzetiségüek.)
A vajdasági magyar pártok és politikusok gyengének bizonyultak ahhoz, hogy felhívják a nemzetközi szervezetek figyelmét a szerb menekültek betelepítésére az általa lakott területekre, az etnikai arányok megváltoztatására.
A Milosevics korszaktól kezdődően jelentősen megromlottak az etnikai viszonyok is Vajdaságban. A 2000 októberi változások után is folytatódott a kisebbségi jogok durva megszegése és az elkövetők ellen továbbra sem indítanak bünvádi és szabálysértési eljárásokat. A kisebbségi jogsérelmek és a kisebbséghez tartozók (a legtöbb esetben magyarok) elleni támadások pontos számát valójában senki nem is tudja. Az emberek ezekről nem szívesen beszélnek, mert félnek. Az incidensek miatt növekedett a nemzetek közötti feszültség, erösödött a nemzeti türelmetlenség és megromlottak a nemzetek közötti viszonyok, különösen észlelhető a fiatalok nemzeti alapon történő elkülönülése.
Péterrévén szerb menekültek gyermekeinek egy csoportja fél éve terrorizálja a helyi magyar fiatalokat. Eddigi több mint 20 magyar fiatalt vertek, vagy aláztak meg3.
A nemzeti kisebbségi közösségek tagjai elleni sürüsödő támadások és a nemzetek közötti feszültségek miatt az Európai Parlament (2005. január 28-től 31-ig) ad hoc bizottságot küldött a Vajdaságba, amelyet Doris Pack asszony vezetett, majd az 2005. szeptember 29-i Vajdaságra vonatkozó állásfoglalásában "mély aggodalmát fejezte ki az emberi jogok ismétlődő megsértései, valamint a jog és a rend Vajdaságban tapasztalható hiánya miatt" és azonnali és - a hasonló jellegü cselekmények orvoslása, illetve jövőbeli megelőzése érdekében - hatékony fellépésre szólította fel (az akkor még) Szerbia és Montenegró hatóságait, valamit javasolta, hogy küldjenek EU megfigyelőket (EUMM) a térségbe.
Az események hátterének a felderítésére a 2005. november 2-án létrehozott szerb kormánybizottság - ismereteim szerint - a mai napig nem ült össze, vagy ha összeült is, jelentését nem terjesztette a nyilvánosság elé.
Vajdaságban a kisebbségek között most is jelen van a félelem, főként amiatt, hogy Kosovo esetleges függetlensége után újabb szerb menekülthullám érkezik a tartományba.
Mindezek miatt Szerbiának sokkal többet kellene tennie a kisebbségek védelme érdekében, mint ahogy azt az ezzel a témakörrel foglalkozó politikusok elismerik, mert továbbra is komoly eltérés mutatkozik egyrészről az elvileg elfogadott nemzetközi kötelezettségek és másrészről a kisebbségek normatív és tényleges helyzete között. Ennek természetesen előfeltétele a nemzeti kisebbségekhez tartozók helyzetének valós felmérése és az itt meglévő problémákkal való nyílt szembenézés, valamint azok hatékony megoldása érdekében egy időhöz kötött programnak az elfogadása.
A legfontosabb mégis a vajdasági magyar pártok a nemzeti közösségünket érintő alapvető kérdésekben való közös álláspontnak a kialakítása és a szerb hatalom felé való egysége fellépése lenne. Hogy ez megvalósítható-e megmutatkozik majd az év végén esedékes tartományi és helyhatósági választásokon. Ha a magyar pártok között közös választási fellépés nem jön létre, annak további negatív hatása lesz a vajdasági magyarság egészére nézve.
***
Összefoglalóul röviden a következőkben látjuk követeléseink lényegét:
- Vajdaság magyarságának ügye egyetemes magyar ügy.
- Olyan nemzeti tanácsra van szükségünk, amelyet a magyar választók alakítanak, amely nekik tartozik felelősséggel és a magyar érdekek alapján politizál, nemzetközi normák szerint.
- A mindenkori szerb hatalom kötelezettsége a polgárok személyi és vagyoni biztonságának biztosítása, függetlenül azok nemzeti vagy etnikai hovatartozásától.
- Szerbia kötelessége az általa aláírt nemzetközi egyezményekb_l ered_ nemzeti kisebbségi jogoknak a mindennapi életben való következetes és maradéktalan alkalmazása és az ezzel kapcsolatos jelentéstétel.
- A határon túli magyarságot a magyar állampolgárság megilleti. Nincsen semmi jogi akadálya, hogy ezt Magyarország éppen úgy megadja, ahogyan már szinte minden környező állam megadta nemzettársainak. Az idén Szabadkán erröl volt tanácskozás és ilyen igényét osztatlan egyetértésben kifejezte minden politikai pártunk, civil szervezetünk, egyházaink képviselői és a független magyar értelmiségiek is.
BOZÓKI Antal, mgr.
Lake Hope (Ohio, USA), 2007. augusztus 13.