Dialógus

Bozóki Antal : Magyarok a Vajdaságban - II rész

Aktuális helyzetkép:

Oktatás, kultúra, nyelvhasználat, tájékoztatás

III. Oktatás, kultúra, nyelvhasználat, tájékoztatás

Az alkotmány és az oktatási törvény biztosítja a magyar diákok számára az anyanyelven történő tanulást minden tantárgy (kivéve a szerb, mint környezetnyelv) esetében, de ez több iskolában nincs szavatolva. Még olyan környezetben is, ahol tömbben élnek magyarok. Reméljük, hogy az egyes helyeken jelentkező tanárhiányt enyhíteni fogják a visszaköltözött Szabadkai Tanítóképző Iskola által kibocsátandó új magyar tanárok.

A hivatalos adatok szerint Vajdaság 325 általános iskolájából 274-ben folyik magyar nyelven oktatás. Valószínüleg az akár egy magyarul tanulható tantárggyal rendelkező iskolákat is ide sorolták. Az oktatási törvény kimondja, hogy 15 fő alatt is indítható osztály, külön engedéllyel. Nos, ezt a külön engedélyt sokszor nem kapják meg a szórvány magyarság diákjai. A magyar osztályokat a szerb osztályokkal vonják össze, ami egyenes út a végleges asszimilálódás felé. Jelenleg a középiskolai tanulmányokat folytató magyarok egyharmada szerb tagozatra jár. És ez a szám egyre növekszik. Ki kellene alakítani (a tanárok segítségével) egy olyan kampányt, amelyben a diákok és a szülők figyelmét felhívnák arra, hogy magyar tagozaton is el lehet sajátítani a szerb nyelvtudást, amire a késöbbiek során szükségük lehet. Ehhez az államnak is úgy kell megszerveznie annak oktatását, hogy az az európai követelményeknek megfeleljen.

A tankönyvek terén komoly hátrányok érik a magyar tanulókat. Szerb nyelven kiadott, szerbről fordított tankönyveket kényszerítenek a magyarokra, melyek kisebbik problémája a nyelvileg és helyesírásilag nem kielégítő fordítás. Az igazi baj ezekkel (főleg a történelem és földrajz könyvek esetén) a valódi kisebbségi érzést kiváltó tartalom, a magyarság bünös vagy másodrendü népként való bemutatása. Az ilyen tartalmú könyvek nagyban serkentik az asszimilálódást, hiszen fiatal korban a legkönnyebb befolyásolni az emberek érzületét. Magyarországról behozandó, a szerbiai oktatási programmal összeegyeztethető, modern tankönyvekre van szükség. (A vajdasági horvátok már Zágrábban kiadott könyvekből tanulhatnak.)

Az új magyarországi és magyar tankönyvek behozatala továbbra is nehézkes és megoldatlan kérdés. Nagyon fontos, hogy ne csak adományok útján jusson el egy-egy nagyobb könyvszállítmány a Vajdaságba, hanem folyamatos és szervezett körülmények között.

Szerbia Oktatásügyi Törvénye kimondja ugyan, hogy a kisebbségeknek joguk van az óvodától az egyetemig az anyanyelvükön tanulni, az egyetemi oktatás terén ez mégsem érvényesül.

A szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság kutatásai szerint Vajdaságban az egyetemen tovább tanulók mindössze 6 százaléka magyar anyanyelvü hallgató, míg a főiskolások számát figyelembe véve ez az arány 11 százalék. A tovább tanulók száma tehát jóval a demográfiailag elvárt 14,28 százalék alatt van, és mindössze a hallgatók egyharmada tanul anyanyelvén.

A Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, a Civil Mozgalom, de a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, és még más értelmiségiek is síkra szállnak egy önálló vajdasági magyar egyetem létrehozása mellett. Természetesen, ehhez szükség lenne a Magyar Állam támogatására is. Mindazonáltal, a jelenleg pozícióban levő VMSZ-es tisztségviselők nagy része azzal érvel, hogy nincs elég magyar diák. Felvidéken müködik magyar egyetem, Kárpátalján (ahol fele annyi magyar él, mint a Vajdaságban) főiskola müködik, hamarosan pedig az Ungvári Egyetem több magyar nyelvü szakot is indít, Erdélyben küzdenek a Babes-Bolyai Egyetem szétválasztásáért, de már számos komoly magyar felsőoktatási intézmény is müködik. Addig a Vajdaságban semmilyen előrelépés nem látszik.

Tudok arról, hogy az Amerikában élő magyarok tetemes összeggel és rendszeresen segítik otthon tanuló diákjainkat. Az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület is részesül a támogatásból. Az egyesület megbízásából e helyen is köszönetet mondok érte. Név szerint nem sorolhatok fel mindenkit, de tudom, hogy Krémer Sándor és Kovács Béla azok között van, akik a legtöbbet teszik diákjainkért. Az anyaországi segély gyakorlatilag megszünik a most kezdődő tanévben. Kérem, hogy amerikai barátaink az egyre szegényebb délvidéki magyarságért tovább folytassák nemes buzgalmukat. Nem fejezhető ki pénzben annak a támogatásnak az értéke, amit diákjainknak nyújtunk.

Van néhány, a vajdasági magyarság számára fontos intézmény, amelyek finanszírozása részben vagy nem teljesen megoldott. Többek között ilyen a zentai Vajdasági Magyar Müvelődési Intézet, a Vajdasági Magyar Müvelődési Szövetség, a Forum Könyvkiadó, az Újvidéki Színház és a szabadkai Népszínház, amelyek müködéséhez nélkülözhetetlen az állami támogatás, amire az állam ígéretet is adott.

A magyar amatör színtársulatok és kulturális tánccsoportok önerőből tartják fenn magukat. Ezért a szerb kormány nem könyvelheti el eredménynek ezen szervezetek meglétét.

A magyar nyelvü könyvek és a sajtó behozatala évek óta megoldatlan és a magát demokratikusnak nevező hatalom sem tett semmit ennek a problémának az árhidalása érdekében. Ez miatt a vajdasági magyarok kultúrája óriási és pótolhatatlan kárt szenved.

Vajdaság Autonóm Tartomány területén a kisebbségek nyelvének hivatalos használati jogát minden községnek külön-külön kell (ha akarja) bevezetnie. Kötelező ott bevezetni, ahol a községben az adott kisebbség legalább 15 százalékát teszi ki a lakosságnak. Úgy gondolom, hogy a magyarságnak joga van ahhoz, hogy az egész tar-tomány területén hivatalos legyen a magyar nyelv használata. Hiszen a magyarok messze a legnagyobb népcsoport a szerbek után és őshonos nép a Délvidéken.

Számos példa bizonyítja, hogy ott, ahol a települések nevét magyar nyelven is kiírják, ezeket az elnevezéseket gyakran átfestik, vagy pedig, ami szintén gyakori, nacionalista jelszavakat írnak rá (Magyarkanizsa, Zenta, Bácskossuthfalva, Tiszaszentmiklós, Magyarittabé stb.). Ezzel nem csak a nemzetek közötti gyülöletet szítják, de anyagi kár is keletkezik és rontják az ország (amúgy sem kimondottan nagy) tekintélyét. Törökkanizsán hiába van hivatalos használatban a magyar nyelv, és hiába határozta meg az MNT a települések történelmi magyar neveit, ez idáig sem a helységnévtáblán, sem a köziratokon nem olvasható Törökkanizsa neve. Törökbecsén is nehezen megy a magyar helységnevek gyakorlati alkalmazása. A Liberális Demokrata Párti (LDP) többségü községi hatóság a hivatalos és nem hivatalos ellenvetések egész sorát hozta fel a Törökbecse község, Törökbecse város, valamint Beodra települések magyar nevei ellen. Így aztán Törökbecsén továbbra is a Novi Be_ej, illetve a Novo Milo_evo nevek kvázi magyar formájú használatát tartják elfogadhatónak. A községi okmányokban, közintézményekben még az önkormányzat hatáskörében tartozó rádióban is ez a gyakorlat.

A vajdasági magyaroktól fokozatosan megvonják a tárgyilagos tájékoztatásra való jogot. A vajdasági magyar médiumok, tájékoztatási eszközök fokozatos visszafejl_dése figyelhető meg. Az anyagiakra hivatkozva a Magyar Szó napilap főszerkesztőségét Szabadkára költöztették, a Képes Ifjúság hetilapot már csak mellékletként, teljesen lezüllesztett formában lehet megkapni és a többi nyomtatott sajtó is rossz helyzetben van.

A Tartományi Képviselőház 2004. június 29-i ülésén határozatot hozott a lapkiadó közvállalatok alapítói jogának a nemzeti tanácsokra való átruházásáról. Az elmúlt alig több mint egy év alatt a Magyar Szót és a Hét Napot a VMSZ párt-bulletinjévé züllesztették és határozatot hoztak a Magyar Szó újvidéki szerkesztőségének a leépítéséről és Szabadkára való költöztetéséről. Több neves újságíró önként távozott a szerkesztőségből, így fejezve ki a szerkesztéspolitikával és a vállalat vezetésével való elégedetlenségét.

Az Újvidéki RTV magyar szerkesztőségében az utóbbi évtizedben foglalkoztatottak száma megfeleződött és a szerkesztőségek csak nagy eröfeszítések árán tudták végezni feladatukat, tekintettel az elavult technikára is.

1990 októberéig az Újvidéki TV magyar szerkesztőségében mintegy száz foglalkoztatott volt és még mintegy húsz külmunkatárs. A szerkesztőségnek, a munkahelyek legújabb besorolása szerint, mindössze 26 munkahelyet (ebből 21 újságíróit és 5 kisegítő személyzetit) hagytak jóvá. Az 1990-es évben a Újvidéki TV programjának a 20,06%-át a magyar müsorok képezték, 2007-ben pedig mindössze 3,37%-át, ami drasztikus csökkenést jelent, s ez magával vonta a müsorok színvonalának csökkenését is. Külön problémát jelent, hogy nincsenek oktatási, tudományos és gyermekmüsorok, valamint hogy nincsen müsorcsere az anyaországi TV házakkal. Mindez a vajdasági magyarok nyelvének és kultúrájának elszegényedéséhez vezet.

Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségében 1990-ben 101 foglalkoztatott volt, most pedig mindössze 43. A szerkesztőség értékelése szerint a minőséges program sugárzásához legalább 67 személyre lenne szükség, vagyis még 24 személy felvételére.

Az önkormányzati tulajdonú rádiókat kötelező privatizáció alá vonják. Így hatalmas veszélybe kerül a kisebbségi magyar rádiózás (a nagykikindai, a szenttamási, kúlai, muzslyai rádió stb.). A VMSZ parlamenti képviselőcsoportjának kezdeményezését a privatizációs folyamat módosításáról elutasították. A szerbiai kormány ugyanis sokszor hivatkozik arra, hogy a környező EU-s tagországokban sem megengedett, hogy állami médiumok müködjenek, holott tudjuk, hogy Romániában, Szlovákiában, Magyarországon is müködnek ma is önkormányzati alapítású médiumok. Mindez arra utal, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény 8. szakaszában említett "szerzett jogok" védelme leginkább csak papíron létezik. Ezt a helyzetet mindenképpen rendezni kell, nehogy túl késő legyen.

Bozóki Antal - 2007 aug.

comments powered by Disqus