2005 Alkotó Magyarság

(2005. augusztus 13–20 )

Ludányi András (Ada, OH)

Az ITT-OTT/Magyar Baráti Közösség találkozója idén marj élezte az előkészületeket a 2006-os Reménység tavi találkozójára. Egy év múlva együtt ünnepeljük a MAGYAR 1956 ötvenedik évfordulóját, és ugyanakkor Közösségünk találkozóinak 30. évfordulóját a Reménység tó partján. Ez a kettős jubileum mindannyiunk számára külön kihívást jelent, hogy hozzuk magunkkal jövőre mindazokat a barátokat akik elmaradtak a múltban. Legyen 2006 alkalom az aktív szétszórtsági magyarság seregszemléjére!

Erre kiváló előkészület volt a mostani augusztus 13 és 20-a közötti találkozónk. Témának az „alkotó magyarra" összpontosítottuk figyelmünket. A hét előadói és résztvevői ennek a szellemi örökségnek adóztak mind a délelőtti előadások folyamán, mind az esti kötetlenebb és a párhuzamos angol nyelvű programokban egyaránt. Lelki táplálékot Nt. Mustos István atyától kaptunk a megnyitó Istenszolgálatunkban, katolikus miséjén keresztül. Záró Istenszolgálatunkat ismét az ifjabb generáció szervezte számunkra, az idősebbek bevonásával és Ludányi Csilla vezetésével. Az egész hetet pedig Somogyi Balázs, közösségi gondnok, tartotta mederben a résztvevők köszöntésével, bemutatásával és mindannyiunk búcsúztatásával a hét végén. A szervezési és műsorvezetési munka oroszlánrészét pedig vállalták: Megyeri József, Bokor Erika, Fülöp Ágnes, Layton Nárcisszá, Lauer Edith, Ádámkovics Nelly, Minger Hajnal, Somogyi Ilona, Ludányi Csilla és Somogyi Balázs.

Az előadások között hangadó szerepet nyújtott Sylvester Lajos (Sepsiszentgyörgy) fejtegetése a Székelyföldről, mint népünk egyik jelentős erőforrásáról és belső anyaországunkról. Ebbe tömörítette a szervezés, az összetartás és a feladatok vállalását a továbbfejlődésért. Gondolatserkentő hatással volt Hargitai Péter (Miami, FL) elmélkedése József Attiláról. Múltunk elemzésében sok érdeklődést és kérdést vetett fel Horváth János (Budapest) előadása a Jaltai egyezményről és Kormos Valéria (Budapest) élménydús összefoglalója a magyar nőkről a szovjet gulágvilágban. Az utóbbit megdöbbent figyelem kísérte. Elhangzása után Hargitai Péter, kiváló műfordító, nyomban felajánlotta Kormos Valériának hogy könyvét angolra lefordítja, hogy a külvilág is tudjon erről a történetről. Amerikai létünkre vonatkozóan az általános kérdést Mustos István (Passaic, NJ) fogalmazta meg számunkra a magyar közösségek megmaradásáról, mit példázatokkal és élményekben gazdag előadásokban Bika Júlia (New Orleans, LA) beszámolója a 109 éves Árpádhoni múltról Loui-sianában és Molnár Ágoston (New Brunswick, NJ) megemlékezése az Amerikai Magyar Alapítvány 50 éves fennállásáról támasztották alá. Az előadások mindannyiunkat a továbbküzdésre serkentettek.

Kultúránk ünneplését Lovász Irén (Budapest) előadása és előadóestje koronázta műsorunkban. Gyönyörű hangjával és előadó készségével emlékezetessé tette hetünket a népdalok és balladák világával. Ezt kidomborította Kozsik Ildikó verses előadása és Hargitai Péter és Mózsi Ferenc műfordítói estje József Attila emlékének tisztelegve. Szintén nagy élmény volt a legkisebbek szereplése versikékkel és népdalokkal amely a gyermekfoglalkoztatás befejező akkordja volt csütörtökön Kozsik Ildikó által levezetve. A gyermekfoglalkoztatás biztosításáért rengeteget dolgozott Minger Hajnal is. A gyerek résztvevők mind kaptak ajándék magyar könyvet Mózsi Ferenctől, kinek könyves boltja az egész hét folyamán üzemelt a résztvevők számára. Szórakoztató zenét pedig Hegedoes István Péter (Cleveland, OH) biztosított nekünk mind a szerdai tábortüzünkön, mind az „Eletem és a zene" c. műsorával csütörtökön este.

Jelen közügyeinkkel pedig három előadás foglalkozott a magyar-és az angolnyelvű előadások keretén belül. Az ökológiai kihívásokról Hajós Béla (Törökbálint) tartott érdekfeszítő előadást a magyar árvízvédelemről a trianoni döntés árnyékában. Ugyanilyen sürgető hangvételű volt Tarján Gábor (Garfield, NJ/Budapest) előadása a népművészetről a globalizációs világban.

A MAGYAR 1956 50. évfordulójának tervezését már az első esti programunkban is felvetettük. Ekkor egy négy-tagú kerekasztal beszélgetés keretén belül Lauer Edith, Somogyi Balázs, Ludányi András és Sylvester Lajos összegezték 1956 hatását a világra és a világmagyarságra. Egyúttal figyelmeztettek bennünket a 2006-os emlékeztető ünnepségek előkészítésére. Erről a témáról Lauer Edith szintén beszélt kedd délelőtti angolnyelvű előadásában a nem-magyar házastársak és családtagok számára.

Az angolnyelvű programban Hargitai Péter ismét megfogalmazta József Attila helyét a magyar- és a világirodalomban. Másnap Hargitai Péter vezette az angolnyelvű megvitatását Szerb Antal Utas és holdvilág (Journey by Moonlight) regényéről. Ennek a magyar megvitatását Pavlish Bernadetté vezette le csütörtök délután folyamán. Ludányi András is tartott angolul előadást a vajdasági magyarok sorsáról.

Említést érdemelnek még azok a filmek és DVD-k amelyeket levetítettünk Közösségünk számára a hét folyamán. Ezek közül kettőt Cseh Tibor és Zoltán Sándor emlékének szenteltünk. Mindkét oszlopos tagunk, barátunk és vezetőnk elhunyta érezhetően nagy űrt hagyott Közösségünkben. Akik végignézhették a búcsúztatásukról készített videofilmeket Csernáton és Sopronban, kegyelettel tiszteleghettek mégegyszer emlékezetüknek.

A hét folyamán két dokumentum film került bemutatásra. Egy kiváló film József Attila életéről és irodalmi értékeiről, valamint egy dokumentum dráma „Kontroll" címmel, amelynek értékéről a nézők körében eltérő és vitákat kiváltó vélemények hangzottak el.

Fontos mozzanata volt még hetünknek a szerdai szabad foglalkozás. Ezt három esemény gazdagította a résztvevők számára. Elsősorban, a mostmár hagyományossá vált látogatás a Congo-i temetőbe, ahol Közösségünk népes delegációja meglátogatta a magyar bányász sírokat Grácza Rezső, Czvikli Attila és Ludányiék irányításával. Ezzel párhuzamosan a fiatalabb generáció lovagolni ment a szomszéd lovárdaparkba. Este pedig a közös tábortűznél szalonnát, kolbászt és egyéb finomságokat sütöttünk a közös tűz fölött, míg Kovách Béla és Almászt (Columbus, OH) biztosították számunkra a csipős és igazán csípős halászlevet. Miután éhínségünk csillapodott, Hegedoes István Péter zenéje és a Somogyi Balázs által levezetett verses, nótás és viccekkel fűszerezett est szórakoztató műsort biztosított számunkra. Ekkor is, és a hét folyamán többször volt alkalom a közös étkezésekre és beszélgetésre, eszmecserére. Kimagasló alkalom volt erre a Megyeri-Bokor házaspár palacsinta estje, a Mózsi házaspár császármorzsa estje, és a michigani Horváth házaspár túróscsusza estje.

Közösségünk szervezeti életében fontos mérföldkő volt a találkozón megtartott két tanácsgyűlés és a csütörtökön megtartott Közgyűlésünk.  A beszámolók gazdag közösségi életről tanúskodtak. Egyben jelezték, hogy a globalizációs hatásoknak kitéve, morzsolódik a nyugati szétszórtsági magyarság. Ennek tudatában a közgyűlés tisztviselői jelölései tükrözték a fiatalabb generáció bekapcsolását. Egyúttal elhangzott, hogy több figyelmet és próbálkozást érdemel az „új kivándorlók," az úgynevezett „kiszivárgók" toborzása Közösségünkbe és munkánkba. Erre kiváló alkalmunk lesz, ha őket is be tudjuk kapcsolni az 1956-os szabadságharcunk 50. évfordulójára tervezett megemlékezésekre. Szintén alkalom erre - és a szétszórtsági magyarok érdeke is -, hogy minél több külföldre szorult magyart mozgósítsunk a magyarországi választásokon való aktív résztvételre. Ehhez viszont könnyíteni kell a feltételeket a külföldi magyarok szavazásához. Ebben segítségünkre lehet Horváth János képviselőnk a magyar törvényhozásban. Mindenesetre, kívánjuk és kérjük a magyar kormányt, hogy biztosítsa a szavazási lehetőséget magyar állampolgárságunkkal egyetemben. Igényünk, hogy minél egyszerűbbé tegyék a szavazási lehetőségünket. Megengedhetetlen, hogy a külföldi magyar állampolgárok olyan akadályokba ütközzenek, mint amit tapasztaltunk 2004. december 5-én, a kettős állampolgárságról szóló, népszavazás alkalmakor.

Mind az internetes kommunikációs lehetőségeknek köszönhetően, mind a határok átjárhatóságának köszönhetően, sokkal több alkalmunk van érvényesíteni a magyar szolidaritást világszerte. Ezt a szolidaritást a 2005-ös találkozónk is tükrözte. Ismét együtt voltunk nemcsak Chicagóból, Minneapolisból, New Orleansból, New Yorkból, Miamiból és Clevelandból, hanem a Kárpátmedence minden sarkából, Sepsiszentgyörgyről, Budapestről, Sopronból, Újvidékről, Pozsonyból és Beregszászról is. Sőt a szolidaritást a családi közösségeink minden korosztálya képviselte és tükrözte, a 97 éves dédanyától a kéthetes újszülött csecsemőig. Nagy erő és elszántság tart bennünket Közösségben és ezt nem csak ápolni akarjuk, hanem fejleszteni és biztosítani a jövő számára is!