Papp László: Így ünnepeltünk mi
Ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem - kijöttél velem...
Faludy György (nekünk örök barátunk, Gyurka) hitvallása minden “Nyugatra” menekült magyarnak együttes szívdobogását jelzi. Valóban kijött velünk 56 szellemisége, amely kötelezően határoz meg minden itteni tevékenységünket ötven év óta. Ezért olyan fájdalmas számunkra hallani az évforduló ünnepének alkalmával tapasztalt atrocitások otthoni híreit.
Nem így volt ez Amerika és Európa városaiban, ahol méltó egységben ünnepelt minden magyar, függetlenül attól, hogy mikor jött el a hazából, milyen politikai felfogású, vallású, életkorú. Ha valaha, most valóban és eltökélten egységesek voltunk a forradalomra emlékezve, úgy ahogy akkor együtt tudtunk lenni.
Ebben a szellemben készült fel az amerikai magyarság is, hogy a forradalom ötvenedik évfordulójának méltó megünneplését előkészítse. New Yorkban a szervező bizottság több mint egy éve dolgozott a feladaton. A társelnöki szerepet vállaló Lakatos István és Lovas György az első perctől fogva hangsúlyozta, és mindvégig betartotta, hogy elutasítják a politikának bármiféle beszűrődését az ünneplésbe. Valóban, mindenki, aki részt vett a munkában az “ügyet magát” tekintette, félretéve minden vélemény különbséget.
Most is, október 10-én, mint a forradalom ötödik évfordulóján, a rangos Carnegie Hall kínálkozott megfelelő ünneplő helynek. Akkor Rozsnyai Zoltán vezényletével a menekült Filharmonia Hungarica szerepelt nagysikerű koncerttel. Ez alkalommal szintén egy szinvonalas ünnepi hangverseny megrendezésére került sor. Az amerikai és magyar himnusz után George Pataki kormányzó emelkedett szólásra, magyarul köszöntve a több mint 2 és félezret számláló közönséget. Megható szeretettel emlékezett magyar származására, a nagyszülők földjével azóta is ápolt kapcsolatára. Sólyom László a Magyar Köztársaság elnöke meglehetősen hosszú és semmitmondó levél-üzenetét Simonyi András nagykövet olvasta fel, szerencsére megtoldva a saját lelkesítő gondolataival is.
Megtiszteltetés volt a New York-i közönség számára Balázs Ádám zeneszerző
“Rendkivüliek útja” című, erre az alkalomra, a forradalom hősei emlékére, költött szimfóniája, amelyet,valamint Kodály Galántai Táncát a Yale Egyetem Filharmonia Zenekara adta elő a koreai származású Shinik Hahm vezényletével.
Kiemelkedő volt a Takács Quartet, (Edward Dusinberre, Schranz Károly, Geraldine Walther, Fejér András) Bartók hatodik vonosnégyesének virtuóz előadásával. Igaz, hogy ez a meglehetősen nehéz fajsúlyú zenemű a közönség egyrészének ismeretlen és szokatlan volt. De hát, hogy is írta Illyés Gyula a Bartók versben? - “Hangzavart? - Azt! Ha nekik az, ami nekünk vígasz ! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongó jaját tanulja hegedű s éneklő gége - ne legyen béke, ne legyen derű a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zeneteremben, míg nincs a jaj-sötét szívekben !”
A közönség felállva köszönte meg Frankl Péter zongoraművész és a zenekar teljesítményét Liszt Ferenc második zongoraversenyének előadásáért. A két szóló énekes, Vizin Viktória mezzó-szoprán és Berkes János tenor, Erkel és Kodály áriákat énekelt. Berkes a Bánk Bán: “Hazám-hazám” nagyáriájáért kapta a legfergetegesebb tapsot. Az estet a zenekar Berlioz Rákóczi indulójával fejezte be. Ezután a jelenlevők néma főhajtással emlékeztek a forradalom hőseire.
Jó volt látni, ahogy a New York, New Jersey, Connecticut és Pennsylvania állam közeli részeiről autóbuszokkal, vonattal, autókkal összesereglett magyar közönsége a hangverseny után meleg baráti egyetértésben találkozott régi ismerősökkel és ismert meg újakat. Ezt megelőzően sokan vettek részt misén a St. Patrick székesegyházban, ekumenikus istentiszteleten a 82-ik utcai református templomban, majd október 16-án a Park East zsinagógában tartott zsidó megemlékezésen. A szervezők részére az előadás után a Magyar Konzulátus adott fogadást.
New York nyitotta meg az amerikai városok többségében rendezett ünnepségek sorát, aztán október 21-én és 22-én sok helyen tartottak megemlékezéseket, amelyek még november 4-én is folytatódtak. Bostonban Balogh Károly a Massachusettsi Magyarok Társasága elnöke, Los Angelesben Vizy E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt az ünnepi szónok. “Vérbefojtott forradalmak után csak nagy sokára világosodik meg, hogy a veszetesek győztesekké válhatnak”- mondta.. Chicagoban 800-an gyültek össze a kormányzati épületben (Thompson Center), ahol Hámos László, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány elnöke volt a meghívott szónok. Houstonba Téglás Csaba, az ottani egyetem által kiadott “Budapest Exit” című könyv szerzőjét hívták meg, San Franciscoban pedig Gereben István és Könnyü Ernő volt a megemlékező.
Nem maradt el Európa sem. Minden fővárosban volt ünnepség. Nekem alkalmam volt Bécsben az ausztriai magyar szervezetek együttes szervezésében rendezett ünnepély szónokaként részt venni. Felemelő élmény volt.
Papp László
comments powered by Disqus